Újra a színekről – 4. (kék)

Közkívánatra a dilute színekről

Kedves Olvasóm!

Egyikőtök azt kérte tőlem, hogy írjak a kék színről, így most ezzel folytatom a színekről szóló sorozatunkat. Tudom, hogy sokan várjátok az amber színekről szóló írást is, az egy kicsit nagyobb falat, ezért nem vettem még rá magam, de ígérem a következő majd az lesz. De most amber picik egyelőre nem várhatóak, kékek viszont már most is vannak, így essék hát szó róluk.

Jaj, igen! Lehet, hogy érdemes ezelőtt az írás előtt elolvasnod:

Nos, ha ezeken túl vagy, és visszatértél hozzám, máris jöhet egy új, izgalmas, és kicsit más, mint az alapszínek.
Sokan furcsán néznek, ha azt mondom a kicsi színe kék. Már hogy lenne egy macska kék? – gondolja magában ilyenkor az ép elméjű ember, és azt mondja: – Szürke az. Na jó, galambszürke. Vagy… olyan szürkés.. hát jó, olyan kékes-szürke. Na jó: kék.
Jogosan, mert a szürke szín a macskában más, de az is tény, hogy a kék színű macskánk azért nem veszik el az égbolt kékjében. Amúgy nem úri hóbortunkban hívjuk kéknek, a standardban lévő elnevezése is kék ennek a színnek.

No, de lássuk azt, mi kell hozzá, hogy egy kis norvég erdei macska kékben – akarom mondani kéken – lássa meg a napvilágot.

Mielőtt elmerülnénk a nagy kékségben, kicsit fel kell elevenítenünk az általános iskola úgy hatodik osztályát, amikor is a biológia tanárunk lelkesen próbálta a fejünkbe verni a recesszív és domináns öröklődést. (Személy szerint én imádtam minden pillanatát minden biológia órának, könnyű volt, érdekes és érthető.)
A macskák színe, de akár a minták és szőrzettípusok megértéséhez elengedhetetlenül fontos a domináns-recesszív öröklésmenet megértése. Minden tulajdonságot két allél határoz meg, az egyiket az apjától, a másikat az anyjától örökli az utód.

A dominánsan öröklődő tulajdonságok fenotípusban (küllemben) való megjelenéséhez elegendő, ha az utód egyik szülőtől örökli a mutációt okozó allélt (heterozigóta)
.
A recesszív tulajdonságok esetében mindkét szülőtől ugyanazt a génváltozatot kell örökölnie ahhoz, hogy az a küllemében szemmel láthatóan megjelenjen (homozigóta). Ha csak egyet örököl, akkor hordozónak nevezzük.

Tehát ha  az öröklődés domináns, és a macska hordoz egy domináns gént, akkor az fog megjelenni a kinézetében, még akkor is, ha van mellette egy nem domináns párja: elnyomja azt, de továbbadni attól még rejtve tovább tudja. Vagyis a recesszív gén, bár átadható az utódoknak, de nem fog külsőleg megjelenni, amíg domináns párja jelen van. A recesszív tulajdonság csak akkor válik láthatóvá pl. a színek esetén, ha azt a gént a macska mindkét szülőjétől örökölte. A domináns allélokat nagy-, a recesszíveket kisbetűvel szokás jelölni.
Mindjárt írok példát, és jobban fogjátok érteni.

És ha már  a kék színről írunk, a példában is szerepeljen ez.

A kék szín úgy jöhet létre, hogy létezik a macskákban egy színek hígításáért, vagy más néven fakulásáért  – így a kék színért is felelős –  recesszív gén, a dilute. A dilute norvég erdei macskában két színváltozatért felelhet: a feketéből kéket, a vörösből krém színt csinál. Értelem szerűen a fekete és vörös színben egyszerre pompázó tortie cicáknál mind a vörös, mind a fekete hígul, így lesz belőlük kék-krém cica. Más fajtáknál más színek is hígulnak, de minket ez ugyebár nem érdekel.

Mi most maradjunk a kék színnél.
A dilute szín jelölése: d. A domináns párját D-vel jelöljük. Magyarul a kis d felel azért, ha egy cica kék, vagy hordozza a kék színt, a nagy D pedig a “sötét” színért, amiből majd egy esetleges hígulással az utód kék lesz.
Nézzünk erre egy példát a mi norvég erdei macskáink közül, mondjuk Rositát.
Rosi egy fekete foltos tabby macska fehérrel. Többször pároztattuk már Jaime-vel, aki egy vörös, minta nélküli norvég erdei kandúr (vagyis szimplán vörös, se fehér, se minta – semmi.) Ki emlékszik rá, hogy voltak-e Rosinak és Jaime-nek kék kiscicái?

Jaime – aki egyszínű vörös

 

Rosi

Piros pont, aki emlékszik, hogy igen! Nézzük, hogy néz ki Rosi és Jaime, ami a dilute gént illeti. Egyik sem kék színű, ergo biztosan egyikük genotípusa sem d/d, viszont mindegyiknek hordoznia  kell a kék színt, másként a recesszív öröklődés nem “törhetne elő” a kicsinyeiknél, vagyis meg is van a megoldás! Mindkettő: D/d. Ha a születendő pici mindkettőtől a kis d-t kapja, akkor ő bizony kék lesz, azaz d/d.  Ha a születendő pici  D/d-lesz, akkor nem lesz ugyan kék, de hordozza a kis d “személyében”, tehát hordozó, vagy D/D, tehát még csak nem is hordozó és biztosan nem kék.

Ezek a változatok lehetségesek a dilute genotípusokban:

D/D = sötét színű macska (fekete, vörös, tortie) ez a macska nem hordozza a dilute gént, vagyis nem lesz kék, krém színű utódja

D/d = szintén sötét színű macska (fekete, vörös, tortie), de ez a macska hordozza a dilute gént, akkor lesz kék vagy krém utódja, ha a vele párosodó macskának szinté ez a genotípusa, vagy eleve dilute a macska (kék, krém, vagy kék-krém színű).

d/d = hígult színű macska (kék, krém, kék-krém), ez a macska két dilute gént is hordoz, tehát a macska bundájának színe dilute
Íme néhány nálunk született vagy nálunk élő kék színű norvég erdei:

Nem is bonyolult, ugye? Mitöbb… érdekes. Legalábbis szerintem.
Ha mindez ment és tetszett, akkor már igazán haladók vagytok, és tényleg jöhetnek az amber színek.

Vigyázzatok magatokra, ölelésem,

Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük