Rosita, a színesek, és a fekete

Hó hullik, ahogy felnézek. Elolvad és végigcsorog az arcomon. Nem sírok. Nem segít az már semmin. Nehéz az ásás. Kemény a föld, fagyos, pedig nicsak, a gödör mellett már a hóvirágok is elnyílottak. Körbenézek, megpihenek. Négylábúink nyugszanak itt. Nem én szoktam ásni, de úgy érzem, ez most az én dolgom. Úgyis csak én láttalak… nézek . . .

Csoda hétszer – avagy Rosita kis Vikingjeinek születése

Sziasztok! Óriási elmaradásban vagyok a nyaralás előtt óta nagyjából, így  ezúton is elnézést kérek minden kedves gazditól, egy csomó cica-költözést és első éves szülinapot még nem posztoltam ki – remélem a héten utolérem magam. De következzék most Rosita szüléstörténete. Szóval, az úgy volt, hogy hazajöttünk a nyaralásból – sztorit lásd itt – frissen-üdén-kipihenten. Na jó, . . .