Rosita szülése – pokol és menny

Kedves Olvasóm! Olyan régóta halogatom már, hogy elmeséljem Neked Rosita szüléstörténetét. Persze, sok volt a dolgom. Fáradt voltam. Kialvatlan. Örökös rohanás. Sorolhatnám az indokokat, de az az igazság, hogy valójában nem álltam készen arra, hogy újra átéljem azt, ami történt. A kicsik nagyrészt már kiköltöztek, és bár több erőt most sem érzek, hogy felidézzem azt . . .

Végre-végre! Teutates apuka lett!

Kedves Olvasóim! Ti, aki nyomon követitek az életünket, tudjátok, hogy nagyon régóta vártunk arra, hogy Teutates apuka legyen. Sok sikertelen próbálkozáson vagyunk vele túl. Borzasztó lassan ivarosodott vissza az implantátum kivétele után, és már azon aggódtunk, hogy soha nem lesznek tőle kiscicáink. Sorra jöttek a sikertelen fedeztetések, és ez nagyon elkeserítő volt, főleg úgy, hogy . . .

Rosita, a színesek, és a fekete

Hó hullik, ahogy felnézek. Elolvad és végigcsorog az arcomon. Nem sírok. Nem segít az már semmin. Nehéz az ásás. Kemény a föld, fagyos, pedig nicsak, a gödör mellett már a hóvirágok is elnyílottak. Körbenézek, megpihenek. Négylábúink nyugszanak itt. Nem én szoktam ásni, de úgy érzem, ez most az én dolgom. Úgyis csak én láttalak… nézek . . .

Csoda hétszer – avagy Rosita kis Vikingjeinek születése

Sziasztok! Óriási elmaradásban vagyok a nyaralás előtt óta nagyjából, így  ezúton is elnézést kérek minden kedves gazditól, egy csomó cica-költözést és első éves szülinapot még nem posztoltam ki – remélem a héten utolérem magam. De következzék most Rosita szüléstörténete. Szóval, az úgy volt, hogy hazajöttünk a nyaralásból – sztorit lásd itt – frissen-üdén-kipihenten. Na jó, . . .