Újra a színekről – 3.

Sziasztok!!!

Most, hogy nincsenek picik, jobban ráérek Nektek erről-arról írni, így folytassuk most a színekkel kapcsolatos írásokat. Legyen most a fehér szín.

Először is egy nyilvános válasz egy sokszor feltett kérdésre: Lesz-e valaha teljesen fehér norvég erdei macskánk?
A válasz: Nem, ezer százalék, hogy nem lesz. És a végére majd az is kiderül, hogy miért. 🙂

Kezdjük először is azzal, hogy a fehér nem szín. És akkor most akik felkapták a fejüket, és megkérdőjelezték az épelméjűségemet, figyeljenek. 🙂

Az a gén, aminek eredménye a fehér szín a macskán, azt tulajdonképpen egy maszk, ami elfedi a macska valódi színét. Ha egy majdnem teljesen fehér kiscicán látsz egy pici más színű foltot, akkor jól nézd meg, mert az a macska valódi színe. 🙂

Horten, 09-es kóddal. Van benne fehér, de nem 50 százaléknyi.

Nézzük meg először, hogy hogyan hívják a macskáknál a fehér különböző arányú megjelenését:

  • Ha a cicán a fehér szín maximum 50 százalékig jelenik meg – tehát fehérek a mancsok, vagy fehér a mellkasa, stb. akkor ezt a macska színkódjában egy 09-es számmal jelöljük, vagyis van benne egy kis fehér.
  • Ha az előzőeknél több fehér van benne, legalább 50 százalék, tehát fehérek az egész lábai és összefüggő fehér a hasa és mellkasa is, akkor a színkódjában a 03 szerepel, vagyis attól függően, hogy milyen színű beszélünk fekete-fehér, vörös-fehér  stb. színű macskáról, ez a bikolor.
  • Ha a macskánknak színes foltjai vannak, de ezek maximum  25-50 százalékot tesznek ki, akkor a macskánkat úgy hívják, hogy harlekin. (Itt még vannak különböző feltételek, de ebbe most nem megyünk bele.) A kódjában 02-es van.
  • Ha a macskánk szinte teljesen fehér, de  a farka színes, illetve a fején van szín, akkor a macskánk “van”, és a kódjában ott a 01.

Persze sokat lehetne még ezekről mondani,  de majd ezeket haladó órán vesszük. 😀

Jenny például egy fekete-fehér foltos tabby, vagyis 50%-ban van benne jelen a fehér szín

És most beszéljünk újra a teljesen fehér macskákról.

A W nevezetű, dominánsan öröklött gén az, ami a teljesen fehér szőrzetért felel. Ez a gén érdekesen viselkedik, nincs semmi köze a többi színért és mintáért felelős génekhez. Tehát valójában a fehér macska hordozza láthatatlanul a színeket és mintákat, és ezeket bizony örökíti is az utódoknak, csak a W gén mindezt láthatatlanul tartja.

Eddig minden szép, és a fehér macskák is igazán szépek – de most jön a bökkenő.

Ez a W nevű dominás gén, ami ugye a teljesen fehér színű macskák színéért felelős, okozza – vagyis okozhatja – a teljes vagy részleges süketségét az állatoknak!
A fehér cicák egy részénél a belső fülben lévő érzékelők a beérkező hangot nem tudják továbbítani a hallóidegnek, és vagy mindkét, vagy egyik fülükre süketek lesznek. Nyilván annál nagyobb az esély erre, ha a teljesen fehér macskát egy másik teljesen fehér macskával pároztatjuk annak reményében, hogy teljesen fehér utódokat kapjunk. Ezzel viszont kockáztatjuk azt, hogy süket macskákat fogunk tenyészteni – ami nekem, tenyésztőként nem elfogadható. Természetesen ez az én saját gondolatom, vannak, akik tenyésztenek fehér norvég erdeiket.
Én, amikor a tenyésztésbe belekezdtem megfogadtam azt, hogy az egyik fő célom az, hogy ne ártsak.
A tenyésztés követel áldozatokat és lemondásokat mind a tenyésztő mind a tenyészmacskák részéről, hiszen így is más életük van, mint a kedvencként tartott fajtatársaiknak. Persze bajok bármikor előfordulhatnak, de minek a sorsot kivívni magunk ellen, és eleve megteremteni a lehetőségét annak, hogy süket macskákat hívjunk életre? Nekem az, hogy szépek a teljesen fehér macskák (amúgy nekem nem a kedvenceim egyáltalán, de ez egyéni) messze eltörpül amellett, hogy kiteszem őket annak a lehetőségnek, hogy süketen születnek, és úgy élik le az életüket. Nyilván a tenyésztők mindig szűrik, vagyis hallásvizsgálatra viszik a már nagyobbacska fehér kiscicákat, és csak azokkal tenyésztenek tovább, akik nem süketek. A süket egyedeket pedig eladják kedvencnek. Azért egy ilyen hallásvizsgálat sem egy leányálom ám a cicának, és szerintem – bár tudom, mindenhez nagyon jól alkalmzakodnak a macskák – leélni egy életet süketen sem a legszuperebb dolog.
Vagyis amíg én norvég erdei macskát tenyésztek, biztosan nem fogok asszisztálni ahhoz, hogy egy szép “szín” miatt már eleve “fogyatékkal élő” egyedeket hozzak a világra.

Ezzel persze nem kell egyetérteni, ez az én gondolatom, de én ennek mentén dolgozom: ne árts!

Ugye értetek engem?

Így aztán nálunk továbbra is csak olyan cicák lesznek, akikben van valamennyi fehér szín, vagy nincs, de biztosan nem teljesen fehérek, és biztosan nem süketek.

És most íme néhány nálunk nevelkedett cica képe, akikben van fehér. 🙂

Csodás tavaszi napokat Nektek!

Virág

Mi a véleményed a leírtakról?

  1. Köszönjük szépen az információkat. Már 2 éve követlek Benneteket. Ismeretlenül is egyre jobban megszeretlek Benneteket.

    • Nagyon szépen köszönjük kedves Zita, és örülünk, hogy követed a Nordic Verden életét és a kis és nagy norvég erdei macskák mindennapjait. Reméljük továbbra is érdekes és hasznos írásokkal tudunk szórakoztatni. Vidám tavaszt! Virág és a többiek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük