Interjú a Nordic Verden Cicák Gazdijaival – 11. rész Uno és Uhura

Uno, Uhura – és a Somogyi Family

Kedves Timi, Panka, Bence és Ákos!

Örülök neki, hogy elfogadtátok a felkérésemet, és interjút készíthetek Veletek. 

Amikor először látogattatok meg minket épp nehéz időszakon voltunk túl, hiszen a két legszélsőségesebb  szülést éltük meg. A  StarGate-ek nyolc aprósága forró nyári melegben érkezett, és ott volt Uno, aki egyedüliként született. Mindkét felállás ritka a norvég erdei macskáknál, így aztán mindkét alom nagyon különleges volt számunkra. A találkozáskor persze már rég túl voltunk az első pár kritikus héten, amikor izgulni kellett, hogy mind a 8 apróság jól veszi-e az akadályokat, és hogy Jenny kis egykéjét hogy fogjuk tudni beintegrálni a többiek közé. A telefonbeszélgetésünkből megtudtam, hogy volt már cicátok, akit sajnos elveszítettetek, és bár nem pótolható, de szeretnétek, ha egy kis apróság újra vidámságot hozna az életetekbe. Olyan szeretettel beszéltetek Mephi-ről, hogy nem volt bennem kérdés, nagyon jó gazdái lesztek majd egy norvég erdeinek is.
A látogatáskor egy igazán vidám, kedves, nyitott családot ismertünk meg. Lenyűgöző volt a gyerekek kedves, intelligens és állatbarát viselkedése, egyből a szívünkbe zártunk Titeket.

Baby Uno

Épp kiscicaválasztásos hétvégén voltunk túl, és már csak két fiúcska volt szabadon a StarGate-ek közül. És persze Uno. A kedvencem. Valójában senki nem hitte, hogy el fogok tudni válni Uno-tól, annyira össze voltunk nőve.
Hosszas vívódások és beszélgetések eredménye, és egy ésszerű, de nem szívből jövő döntés, hogy eladjuk őt. Viszont azt akartam, hogy a lehető legjobb élete legyen, és mivel nagyon emberközpontú kislegény volt, szerettem volna, ha többen vannak körülötte, nem csak egygazdis családba kerül, és zajlik körülötte az élet.
Így született meg végül a döntés, hogy Uno a Tiétek lehet, ha akarjátok. És akartátok. Egy hosszú e-mailben leírtam Nektek akkor, hogy miért döntöttem így, és hogy milyen nehéz döntés volt, de ugyanakkor amint megszületett, már sokkal könnyebb lett a lelkem is, és meg tudtam kezdeni a lélekben való elválást Tőle. Mire költöznie kellett, tiszta, és nyitott szívvel tudtam rátok bízni.

Nos, mostmár mindenki jó sokat tud arról, hogy hogy éltem meg mindezt a tenyésztő és az állattartó oldaláról, lássuk, hogy volt ezzel a Ti családotok, és hogy történt az, hogy azóta már bővültetek is egy újabb norvég erdeivel, ezúttal egy lánykával: Uhurával.

A 3 hetes bébi Uhura

Kicsit meséltek magatokról és arról, hogy volt-e már cicátok, milyen négylábúakkal éltetek együtt?

Ákos: Egy késő őszi napon, a szüleim hétvégi kertjében megláttunk egy kis cirmos cicát. Kb. 3-4 hónapos lehetett, borzasztóan aranyos volt, de beteg. Tudtuk, hogy ha otthagyjuk, akkor ilyen betegen el fog pusztulni, ezért megfogtuk, és elvittük orvoshoz. Közben persze a gyerekek is rágták a fülünket, hogy tartsuk meg a cicát 🙂 Hazahoztuk hát és izgultunk, hogy felgyógyuljon, ami szerencsére meg is történt. Timi Mephistonak nevezte el, de általában csak Mephi-nek hívtuk. Ahogy felnőtt, gyönyörű kandúr lett belőle, aki számtalan vidám percet szerzett az egész családnak. Persze rosszalkodott is néha, de hát minden cica ilyen… 🙂 Nagyon szerettük őt, de sajnos nem volt velünk sokat, 5 éves korában sajnos olyan beteg lett, hogy el kellett engednünk…

Timi: hozzám mindig is közel álltak az állatok, hiszen egy tanyán nőttem fel Békés megyében. Mindenfajta állatunk volt: tehén, disznó, birka, kecske, kutya, macska. A gyerekek sokat nyúztak minket, hogy legyen háziállatunk, de kötöttem az ebet a karóhoz, hogy panelban nem lesz semmilyen állat. Aztán jött az életünkbe Mephi, akit azonnal a szívembe zártam, és tudtam, hogy meg kell mentenünk, mert kint nem éli túl a telet olyan betegen. A kis lüke kamaszból egy nagyon szép felnőtt cica lett. Rettenetesen a szívemhez nőtt, imádnivaló kis ördögfióka volt, nem tett tönkre soha semmit, mindig a nyomomban volt, sokat kergetőztünk a lakásban, ezt a játékot imádta a legjobban. Aztán sajnos el kellett engednem…

Mephi

Miért a norvég erdeire esett a választásotok?

Ákos: Közben én már hallottam a norvég erdei cicákról, olvastam is róluk, de főleg képeket láttam és nagyon tetszettek. Amíg megvolt Mephi, addig fel sem merült bennem komolyan, hogy ilyen cicám legyen. Mephi elvesztése után nem sokkal úgy döntöttünk, hogy cica nélkül lehet élni, csak nem érdemes, közöltem a családdal, hogy ha lesz megint cica, akkor norvég erdeit szeretnék.

Timi: ahogy Ákos is írta, mikor Mephi élt még nem is gondolkodtunk másik cicában, nem éreztük, hogy neki is szüksége lenne egy kispajtásra, engem kezelt játszópajtásként 🙂 Amikor Mephi meghalt, én kijelentettem, hogy nekem többé nem kell semmilyen állat, nagyon fájt az elvesztése. A norvég cicákról én nem is hallottam addig, míg Ákos meg nem mutatta nekem őket és azt vettem észre, hogy napról napra többet nézegetek norvég kiscicákat. És bár fájt Mephi elvesztése, de a kiscicák láttán melegség öntötte el a szívem és beleegyeztem, hogy legyen újra egy cicánk.

Hogy találtatok ránk, miért minket választottatok?

Ákos: Jó, legyen norvég, de mégis honnét? Hamar kiderült, hogy norvég erdei macska tenyésztővel kis hazánkban nem lehet Dunát rekeszteni. Találtunk 3 tenyésztőt, ebből az egyik nem tűnt aktívnak: régen frissített weboldal, nem túl jó képek jellemezték. A másik kettő viszont tetszett.  Végül Titeket hívtunk fel először, és rögtön olyan kedves és közvetlen fogadtatásra találtunk, hogy nem kerestünk tovább. A beszélgetés és az azt követő látogatások során az is kiderült, hogy mennyire imádjátok a cicáitokat, tudtuk, hogy jó helyen járunk. Abban az időben a Stargate betyárok népes csapata és Toscana alom egy szem cicája rohangáltak fel és alá, mint a szélvész. Hihetetlenül édesek és gyönyörűek voltak, engem mégis a felnőtt macskák látványa varázsolt el. Olyan fenséges, hatalmas cicák, mindegyik teljesen más egyéniség, de egytől egyik csodaszép mind.

Timi: a tenyésztők közül azért titeket kerestünk meg legelőször, mert a ti honlapotok tetszett a legjobban. Annyi szeretet és kedvesség áradt az írásaidból, hogy rögtön tudtam, innen szeretnék kiscicát. Pont abban az időben születtek a Stargate betyárok 🙂 és az alomnév is egy jel volt, hogy jó helyen járunk, mert Ákossal mind a ketten néztük és szerettük ezt a sorozatot.  Miután leegyeztettük, hogy mikor mehetünk „baba” látogatóba, már nem is nézelődtünk tovább.

Uno és a Stargate-ek

Hogy választottátok ki Unot, és miért őt?

Ákos: Őszintén szólva, én nem Unót választottam volna. Nekem a Stargate alom néhány cicája akkor jobban tetszett főleg Jonas, Jack, vagy épp Daniel.

Timinek Sammy volt a nagy kedvenc, de azt hamar megtudtuk, hogy róla már lekéstünk. És ott volt Uno, 1 szem gyönyörű cicaként, Jenny első kiscicája, aki ugyan kb. 2 héttel később született, mint a Stargate cicák, de próbálta velük felvenni a tempót. Eleven volt, játékos, nem félt senkitől, és az a csodálatos homokóra az orrán…

Szóval Timi és a gyerekek rögtön beleszerettek Unoba, akiről akkor még Te sem tudtad eldönteni, hogy megtartod-e. Én pedig beadtam a derekam. Ha nem tartja meg Virág, akkor Uno 🙂

Timi: hát nem őt néztem ki először, hanem Sammyt. De ekkor még tanácskoztunk, hogy legyen cica vagy sem, így róla lecsúsztunk, bár mint később megtudtam, ő szinte azonnal le volt már foglalva. 🙂 Első személyes találkozónkat nagy izgalommal vártam. Mikor beléptem hozzátok és megjelent az ajtóban Jamie, a hatalmas vörös, elállt a szavam. Úristen mekkora macska…majd előjött a többi felnőtt cica is, egyik gyönyörűbb volt, mint a másik. Közben a kiscicák a lábam között cikázva kergetőztek. Majd megpillantottam a kis homokóra nózijút 🙂 és tudtam, őt szeretném. Annyira cuki, játékos, eleven kiscica volt, hogy hazafelé már csak róla áradoztam. A gyerekek egyetértettek velem, nekik is Uno volt a kedvenc. Örömünket letörte, hogy ekkor még úgy nézett ki, hogy Uno nem eladó, mert annyira a szívedhez nőtt. Soha nem fogom elfelejteni azt a szívhez szóló leveledet, amiben leírtad érzéseidet a kis herceggel kapcsolatban és melyben megírtad, hogy miénk lehet a „pillafiú”.

Uno, a kis one and only!

Hogy teltek az első napok? Mennyire sikerült összecsiszolódnotok a mindennapokban?

Ákos: Uno kivételes jelleme már az első napon látszott, amikor hazahoztuk. A hordozóból hamar előjött, már az első este tudtunk játszani vele. Tündéri kiscica volt. Az első éjjeltől kicsit tartottunk, gondoltunk, hogy el fog bújni valahova. Amikor lefeküdtünk aludni, egyszer csak éreztem, hogy felugrott mellém az ágyra. Ott aludt velem egész éjjel. Hihetetlen érzés volt…

Néhány nap alatt teljesen felfedezte az egész lakást, és teljesen felszabadult lett.

Timi: pont a szülinapomkor hozhattuk haza a kis herceget. A kocsiutat végig sírdogálta, de mikor megérkezett új otthonába, akkor előbújt a kíváncsiság és hamar felfedezte a lakást. Este már nagy játékparty ment a gyerekekkel. Első éjjelt Ákos mellett töltötte, majd onnantól kezdve minden egyes nap hozzá ment hajnalban, odabújt és dorombolt. Ezt a szokását kb. 1 éves koráig tartotta is, közben engem mardosott a féltékenység, hogy ez igazságtalanság és miért nem hozzám jön hízelegni. Hát ez mostanra már megváltozott és engem ébreszt minden nap hajnali öt órakor, nyomja a kis buksiját a fejemhez, dorombol és ha nem simogatom, akkor elkezd óvatosan vagy nem óvatosan harapdálni, illetve pofozni. Néha-néha megfordul a fejemben, hogy milyen jó is lenne, ha visszaszokna Ákoshoz 🙂

A családunkba teljesen beilleszkedett, fogat mos Pankával, legozik Bencével, velem főz, Ákossal pedig számítógépezik. Tudja, ha csengetnek, akkor valaki jön haza és már rohan is ki az ajtóba, hogy engedjem ki, és megy a lift elé.

Milyen jellem Uno?

Ákos: Ő az a fajta cica, akivel bármit meg lehet csinálni. Egy békés óriás. Minden eltűr. Nem egy ölbe-cica, de ha felveszi az ember, némán tűri. Persze, ahogy múlik az idő, változik Ő is. Kiscicaként rengeteget rohangált, játszott. Mostanra lenyugodott, de mindig szeret az ember közelében lenni. Amikor este hazajövünk, mindig kijön minket üdvözölni. Elég jó étvágya van, ezért állandóan jön, és a tudtunkra adja, hogy éhes. Ezt úgy jelzi, hogy odavezet minket a táljához, leül mellé, és Csizmás Kandúr szemekkel néz…. 🙂

Az a bizonyos nézés… 🙂

Az idegenektől eléggé fél, legyenek azok emberek vagy kutyák. A sétára is inkább az esti, nyugodtabb időpontok alkalmasak a számára.

Timi: kis szeretetgombóc. Annyi, de annyi kedvességet ad. Érzi, ha nincs túl jó napom, olyankor jön és csak odafekszik mellém és békésen szuszog. A főzést mindig figyelemmel kíséri, hátha véletlenül leesik neki is valami 🙂 Ha ebédelünk, akkor neki is enni kell, imádja a hasát.

Hogyan és miért született meg a döntés, hogy kéne Uno mellé egy másik cica?

Ákos: Egy idő után úgy éreztük, hogy kellene Unonak egy társ, akivel tudna játszani. Ahogy nőtt, úgy csökkent a mozgásigénye, és arra gondoltunk, ha lenne társa, akkor talán többet játszanának együtt.

Timi: Istenigazából ez egy érzés volt, amit nem tudok megfogalmazni. Valahogy elmaradozott a velünk való játék, az addigi játékai már nem kötötték le és azt éreztem, amit Mephinél nem, hogy kellene neki egy társ.

Ki választotta ki Uhurát és miért őt? Milyen jellem Uhura?

Ákos: Uhurát én választottam. Eleve Hayley a kedvencem a nagyok közül, imádom ezt a színt, Masek pedig egy csodálatos kandúr. Mivel már láttam korábban ennek a párosításnak a kiscicáit, tudtam, hogy egytől-egyik gyönyörűek lesznek. Ezért már előre szóltunk, hogy ha lesz ez a párosítás, szeretnénk belőle kiscicát. Itt sem volt köztünk teljes egyetértés, a család többi tagjának jobban tetszett Spock, de ezúttal én választhattam. Uhura csodálatos mintázatú cica, a színeit pedig nagy kedvencemtől Hayley-től örökölte. Mivel az első cicát ők választották, így ezúttal én választhattam.

Uhu egy hihetetlen energiabomba. Rengeteget rohangál és játszik. Imádja a pingponglabdáit, a rugóit, meg a lézert is. Ő már nem olyan nyugodt cica, mint Uno. Kifejezetten utálja, ha felveszik, azonnal le akar menni, de sosem karmol, vagy harap. Viszont, amikor kedve van hozzá, akkor jelzi, hogy őt most szeretgetni kell.  Mostanában állandóan dumál, mindig az ember értésére adja, hogy mit szeretne 😊

Amúgy mindig elámulok rajta, hogy minden gyönyörű cica lett belőle. Kicsinek is nagyon szép volt, de most különösen csodálatos.

Ha az ember eszik, rögtön megjelenik, és próbál a lehető legközelebb helyezkedni az ételhez, amiből legtöbbször nem kap, legnagyobb bánatára. Előfordult néhányszor, hogy Timi 1 percre otthagyta az ételt, és rögtön beletorkoskodott. Haragudni persze nem lehetett rá, annyira cukin csinálta… 😊 Imádja az ementáli sajtot (akárcsak én), ezért néha kap belőle 1-2 darabkát.

Timi: miután eldöntöttük , hogy lesz „testvére” Uncsinak, onnantól én teljesen rábíztam Ákosra a döntést. Unot anno én választottam, úgymond behódolt az én kérésemnek, így egyértelmű volt, hogy most én nem szólok bele a választásába. Ami egyébként jobb is volt így, mert az összes Star Trek baba gyönyörű volt és nehéz is lett volna a választás. És újabb égi jel volt, hogy Ákos kedvenc sorozata lett az alom neve 😊

Uhura otthon 🙂

Hogy ment az összeszoktatás? Jó barátok lettek?

Ákos: Igazából nem volt összeszoktatás. Uhu elég nehezen viselte az első éjszakát, amikor el voltak különítve. Másnap egy baleset miatt (Uhu kiszökött az épp nyíló ajtón) kicsit korábban lettek összeengedve, mint azt terveztük – és gyakorlatilag 20 perc alatt összebarátkoztak. Este már egymást mosdatták, és összebújtak. Én úgy gondolom, hogy nem csak elviselik, hanem szeretik is egymást. Sokat játszanak együtt, ami legfőképp kergetőzést jelent. Uno ilyenkor néha kicsit hevesen játszik, de sosem lép túl egy határt.

Timi: az összeszoktatás hihetetlen volt, soha nem gondoltam volna, hogy másfél nap alatt túl leszünk rajta. Azt gondoltuk Uno fog félni, és Uhu lesz a bátrabb, mivel nála friss volt az élmény, hogy sok cica van körülötte. Uno folyamatosan pürrögött Uhunak és lépésről lépésre közelítette meg. Majd a közös kajcsi teljesen összehozta őket 🙂 Hiába, nagy kajás mindkettő. Szerintem nagyon szeretik egymást. Rendszeresen mosdatják egymást, mindig figyelik mit csinál a másik. Mikor pedig elkezdenek kergetőzni, olyan trappolás megy, mintha egy egész elefántcsordával élnénk együtt 😊 Néha-néha Uno jelzi Uhunak, hogy – hé haver, még én vagyok a főnök – de a kis hercegnő mindenkit az ujja köré csavar.

Uhu mostanában nagyon beszédes lett, szinte be nem áll a szája, mindent kommentál, és mindig mindent jobban tud 🙂

Uno és Uhu <3

Mert kell a társaság… 🙂

Más két macskával élni – könnyebb vagy nehezebb – mint eggyel (minden szempontból: a cicák szempontjából, a Ti szempontotokból? ráfordított időben, anyagilag, stb.) ?

Ákos: vannak olyan részei, ahol nehezebb, pl. a két gyerekkel és a két cicával az autózás már nem olyan egyszerű, mint amikor csak Uno volt. Sajnos egyikük sem rajong az autózásért, ezért csak akkor visszük őket magunkkal, ha nagyon muszáj.

Timi: Igen, az utazás nehezebb velük, de egyébként nem nehezebb így, hogy ketten vannak. Ha nagyon muszáj mondanom valamit, akkor a porszívózást mondanám. Többet kell takarítani, mint mikor csak Uncsi volt. Illetve ketten ugye többet is esznek 😊

Hogy telik egy átlagos napotok? Miket csináltok együtt?

Timi: pontban hajnali 5-kor megérkezik Uno hozzám. Jön a szokásos hízelgés, harapdálás. Általában ez egy fél 6-6-ig tartó program, majd vagy lefekszik a lábamhoz, vagy kimegy csalódottan, hogy nem sikerül hamarabb felkeltenie. Fél 7-kor indul a nap az embergyerekek ébresztésével. Uhu nagyon kis türelmes, mindig akkor kell mikor mi, kómás fejjel mászik le a cicabútor tetejéről. Uno ilyenkor már árnyékként követi az embert, nagyon kell figyelni, hogy ne essünk benne hasra. Megkapják a kajcsijukat, majd kiengedjük őket az erkélyre nézelődni. Uncsi mindig megy Pankával fogat mosni, tuti ellenőrzi, megfelelően megmossa-e a fogait a kisgazdi. Reggel Uhu pürrögés közepette megérkezik a rugójával a szájában, amit dobálgatni kell, és ő, mint egy jó kiskutyus hozza vissza. Délután szintén játék, szeretgetés a program. Este, mikor edzésről hazaérkezünk a gyerekekkel, Uno már kitartóan a bejárati ajtónál vár és odakísér minket a tányérjához, jelezve, hogy hahó, vacsi-idő. Uhu rendszerint megint a cicabútorról araszol le, hiába ő egy hercegnő, ő nem fog elénk jönni. Utána vagy rohangálnak a lakásban, vagy csak lefekszenek a közelünkben és pihengetnek.  Éjfél körül muszáj még egy pótvacsit beiktatni. Ezután Uhu elmegy az asztal alá vagy a cicabútor tetejére aludni, Uncsi pedig bejön a hálóba és az ágy mellett lévő párnájára heveredik le.

Van valamilyen vicces vagy kedves történetetek Unuról és Uhuról, amit szívesen megosztanátok velünk?

Rengeteg olyan történet van, ami mosolygásra készteti az embert. Amilyen alvási testhelyzeteket képesek felvenni, ahogy kergetőznek a lakásban, ahogy feltelepednek a fagyasztónkra és onnan kuksiznak, ahogy főzök. Megtanítottam őket pacsit adni, annyira cukik, ahogy mancsukat egyre gyorsabban emelik, hogy adjam már a jutifalatot.  Vagy mikor Uhut túl magasra engedte fel Ákos a fára és nem mert lejönni és utána kellett mászni. Mikor Uno ráeszmélt egyik nap, hogy hoppá, már nem fér be az ágyunk alá, ahonnan kisebb korábban rendszeresen ő szedte össze a porcicákat. És csak tanácstalanul nézett rám, hogy akkor most mi lesz. És még napestig folytathatnám…

HOgy lehet így aludni? 😀

Uno: nekem így kényelmes, jó?

Más az életetek amióta  Uno és Uhura a család része lett? Milyen az élet két norvég erdeivel?

Ákos: Az ember nem is gondolná, mennyi örömet képes két ilyen csodálatos cica csempészni az életébe. Külön-külön és együtt is nagyon szeretjük őket.

Ezzel együtt néha fárasztó is tud lenni, főleg amikor Uno megjelenik reggel 5kor, hogy ő most már nagyon éhes, és ezt a dorombolás mellett apró harapásokkal is jelzi… 😊 Uhura türelmesebb, ő szépen megvárja, amíg felkelünk.

Timi: szerintem sokkal boldogabbak vagyunk velük, az egész család imádja ezt a két kis csodát. Nyugalmat árasztanak, felvidítják az embert, ha rossz kedve van.  Két tökéletes cicust kaptunk tőletek, akik minden nap mosolyt csalnak az arcunkra. Ők igazi családtagok, akik nélkül üresebb lenne az életünk.

 

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt fordítottatok az interjúra, és azt is, hogy a valaha nálunk született két U betűvel kezdődő nevű kis norvég erdei immár szinte felnőtté cseperedve ilyen vidám és kiegyensúlyozott életet élhet veletek.  Tudjuk, hogy végtelenül szeretitek őket. Sok boldog és vidám évet Nektek együtt!

Ölelés,
Virág

Mi a véleményed a leírtakról?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük