Megnyitott a cicabölcsi!

Kedves Olvasóink!

Nos, úgy tűnik, a meglepően nyugodt nappalok és hosszú éjszakák (értsd akár 5 óra alvás) végére értünk. A kis Scorpions babák ma 4 hetesek lettek, és pár nap alatt elképesztő változáson mentek keresztül. Néhány napja már hagytuk nekik, hogy ha akarnak, kijöjjenek a boxból, és néhány párnával behatároltuk a mozgásterüket. Óvatosan, reszketeg lábbakkal, félősen elő is bújtak páran úgy napi kétszer, néha Hayley is hívta őket, és akkor kint szopiztak, de aztán mentek vissza mind a biztonságos kis kuckójukba, a faboxba. Ott persze nagyon bátrak és vidámak voltak, és birkóztak, randalíroztak – ahogy ezt egy ennyi idős norvég erdei kiscicának kell, de az ismeretlen még bizonytalanná tette őket.

Kukucs Nagyvilág! Jövünk!

Aztán felfedezték, hogy én is ott vagyok, ismerős arc, ismerős hang, és akkor igyekeztek felmászni rám, és az ölemben játszani. Megható a ragaszkodásuk! Édesek, ahogy mindent hosszasan megfigyelnek, raktározzák az új infókat, ahogy tanulnak, okosodnak, ügyesednek.

A gazdin mindig jó!

3 nappal ezelőtt úgy gondoltam, már szívesen ennének valami mást – persze még sokáig az anyatej lesz a fő táplálékuk – és megkínáltam őket egy kis cicatejjel. Ez egy spéci KMR nevű tejpótló, amivel elvileg fel lehetne nevelni kiscicákat gond nélkül, ha nincs mamájuk, sajnos itthon nem lehet kapni, elég borsos áron lehet rendelni külföldről. Szóval először ebből készítettem nekik egy kicsit sűrűbb adagot, és eléjük tettem két kis tálkában. Nem hiába Hayley kicsinyei – aki a legokosabb cicánk – egyből tudták mi a dörgés, és vidáman lefetyeltek.

Még párnákkal leválasztva és persze Lora segítségével

Ezen felbuzdulva másnap úgy gondoltam, hogy összekeverem a tejpótlót csirkés konzervvel, lássuk eszik-e. A lányok egyből rákaptak, vidáman falatoztak, a fiúknak kicsit segíteni kellett, hogy ne annyira a tál szélét rágják, hanem azt egyék, ami benne van. Nagyon lelkesek voltak mind, és édesen, remegő lábakkal és teli pocakkal és maszatos pofival távoztak a tál mellől. Persze ezek még nem értékelhető mennyiségek, a nagy részét utána Hayley – és a még mindig pótmama szerepet betöltő Lora eszik meg. Így aztán hétvégén napi kétszer – reggel és este – kaptak enni, ma már lehet, hogy háromszor is megkínálom őket.

Reggeli! A mama persze figyel

A mozgásuk is óriásit fejlődött, már nem remegő lábbakkal ténferegnek kint, hanem szaladnak, játszanak, sőt már érdekli őket a játék is, mitöbb a lányok felmásznak a kanapéra, ha ott vagyunk, hogy velünk lehessenek. Végtelenül kedves és emberközpontú kicsik már most! Persze kedves fajta a norvég erdei, de higgyétek el soha nem lennének ilyenek a picik, ha nem töltenénk velük ennyi időt, ha nem vennénk a fáradságot, hogy beüljünk közéjük, ha nem simogatnánk őket, ha nem alhatnának az ölünkben, ha nem beszélgetnénk velük és ha valahol a ház egy távoli részén elzárva lennének és nem hallanák-éreznék-követnék a mindennapi történéseket. Ja, hogy egyszerűbb lenne? Az biztos… Most, hogy már esznek, jön a következő kihívás, a wc használat. Már idekészítettem az almostálcát, és persze megint egy kislány volt az első – Heart – aki egyből tudta mire való és azonnal bele is pisilt.

Csibészesednek! 🙂

Egyelőre nagy dolgok még nem történtek – majd ha ennél is többet esznek, de mivel itt az alom, nem nagyon lehet elmozdulni mellőlük, amíg biztonsággal nem eszik meg az almot. Azt hiszem ha ez már jól megy, akkor Rosita kicsinyeit is kiköltöztetem a szobából és együtt lesz a csapat. Kiváncsi vagyok mit szólnak majd, Rosi hogy viseli majd a dolgot – ha még korainak látom, akkor várok vele pont egy hetet. Többet nem, mert Lorának is kell a hely a szüléshez, ami egyre inkább közelít.
És hát igen… most jön majd az, hogy a napi takarítás is kevés lesz ahhoz, hogy tűrhető állapotok uralkodjanak, de hát ilyen ez…

Angel imád Szabi mellett lenni

Egyelőre Hayley-t látom inkább bennük, külsőleg és belsőleg is, de még annyira aprók, hogy ez a véleményem sokat változhat. A lányok egyértelműen nyitottabbak és ügyesebbek egyelőre, a fiúk inkább békés kis mackók. Érdekes volt a fotózáskor is látni, hogy ki hogy viselkedett, a fiúk inkább még bújtak volna az ismeretlen fotel sarkába, a lányok meg indultak volna felfedezni. Nehéz őket ilyenkor fotózni, mert már tartanak az ismeretlen helyszíntől, de játékkal még nem lehet oldani őket. Azért születtek értékelhető képek, legközelebb már könnyebb dolgunk lesz, vagy inkább máshogy lesz nehéz.

Néha meg kell beszélni az élet dolgait

Tegnap néhány órát távol töltöttünk családilag – erre mostanában már nem lesz példa a sok apróság miatt – és megünnepeltük Apukám születésnapját, illetve azt, hogy Milo egy éve költözött hozzánk. Az életünk egyik legjobb döntése volt, elképzelhetetlen lenne már minden nélküle. Vannak akik kutyások, vannak akik macskások, hát én (mi) ilyen kutyások-macskások vagyunk – és jól van ez így. Milo nagyon úszott a Dunában és mi is kikapcsolódtunk kicsit. A következő hétvégén kiállítással telik – a lánykáink leszek itthon a cicákkal – utána pedig remélhetőleg napokon belül szül majd Lora, nem fogunk unatkozni.

Miloval a Dunánál. Egy éve együtt!

Lora jól van, szépen hízik, de nem számítok sok kicsire nála, meglátjuk… Még mindig segít Hayley-nek gondozni a kis norvég erdeiket, de már kevésbé intenzíven. Azért nem megy messzire a box mellől, ahogy általában az anyamacskák, így ha nem bent vannak a piciknél, akkor Hayley és sokszor Lora is ott fekszik a box előtt és szemmel tartja az alvó apróságokat.

Rosi babák

Rosi ugyanezt csinálja, csak bent. Néha persze kimennek kicsit, de nem nagyon hagyják a piciket látótávolságon kívül.
Én a kutyákkal nagyokat sétálok, élvezzük, hogy jó idő van, de még nincs nagyon meleg. Részemről maradhatna is ilyen nyárra. 🙂

A többiek is mind jól vannak, Jenny jól megérdemelt pihenő idejét tölti, Joanna – nos hát igen, őt szeretnék már befedeztetni, drukkoljatok, hogy Teu mielőbb ivarossá váljon!

Jaime és Teu délutáni pihenője

Rengeteget derülünk a piciken, nagyon kis édesek és mostmár lassan kezd majd látszódni a személyiségük is, izgalmas idők jönnek!

Odakint már igazi tavasz van, bújnak a kertemben az elvetett magok, meleg van, és már a itt a hegyen is kezdenek zöldülni a fák. Remélem élvezitek a tavaszt, a jó időt, és mindent, amit a hosszú tél után szeretnétek. Részemről reménykedem, hogy ennél melegebb nem lesz (de sajnos igen) és igyekszem minden fronton helyt állni, ami nem is könnyű.

Cukiság az ölben

Csodás napokat Nektek! Vigyázzatok magatokra és örüljetek a kis Nordic Verden apróságoknak, akik hamarosan csibészebbnél-csibészebb csínytevésekkel szórakoztatnak majd Benneteket!

Virág

Mi a véleményed a leírtakról?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük