Őszi reggelek, őszi gondolatok 0

Ősz

Ősz van. Nagyon. Nem a napsütéses, nem a takaróba burkolózva teraszon olvasgatós, hanem az esős, hideg, szeles. Bosszankodtok emiatt? Vagy szeretitek? Vagy épp utáljátok?
Én szeretem az őszt, a kedvenc évszakom. És szeretem az esőt. A ködöt is szeretem. Jöhetnek, nem zavarnak. Jól elvagyunk együtt.
Hajnalban felkeltem és ki akartam pattanni szokás szerint az ágyból, de hallottam, hogy Uno (Jenny egyszem fiacskája) dorombol mint egy kis helikopter az ágy mellett. Ahha.. szopizik. Akkor várok. Várok, mert ha felkelek Jenny felugrik, hiszen tudja, hogy az első dolgom az lesz, hogy enni adok nekik.  Így csak fekszem, hallgatom Uno dorombolását, majd ahogy nyeli a tejet, bámulok kifelé a teraszajtón, nézem az udvart a derengő félhomályban. Esik. A lábamnál három kiscica alszik, egyikük észreveszi, hogy ébren vagyok, és odafekszik a fejem mellé.  A többiek Hayley mellett alszanak.

Uno az ágyban 🙂

Fúj a szél. Szeretem a hajnalokat. A nap legnyugodtabb része. Békés, csendes, befelé figyelős. Mégis egy új nap kezdete. Uno befejezi a szopizást és felmászik hozzám, néz a kis gombszemeivel vidáman. Értem én, ideje felkelni.  Uno követ, jön utánam. Feltesszük a teavizet forrni, elővesszük a reggelit. A konzervnyitás hangjára 9 kicsi szempár szegeződik rám, a háttérből, pultról, asztalról, lépcsőről 6 nagy. Mindenki eszik, én készülődöm, és a házban is mindenki ébredezik.
A kicsik óriási bujócska és fogócska partit rendeznek a nappaliban és a konyhában, nem lehet meggondolatlan lépéseket tenni, mert garantáltan kerül a lábad alá egy-két kicsi.

 

Elfáradt a csapat 🙂

Beülök közéjük egy teával, és mindenkivel váltok pár szót, kiosztok néhány ölelést, néhány simogatást. Cserébe kapok néhány lábujjrágást, lábszáron felmászást, hajtépést, fülbevaló-rágicsálást.

Uno az ölembe telepszik, játszik a köntösöm kötőjével. Kinézek, kezd világosodni Még játszanak egy fél órát, majd mindenki elálmosodik. Összegyűjtöm  az itt-ott elszenderedett aprókat, és bekerülnek a szobába, jobb, ha a zsák bolha egyhelyen van, amíg valaki haza nem ér.

Lora és Jaime reggeli szeretetrohamai

Még foglalkozom a nagyokkal – Lora és Masek Jaime-vel karöltve egyszerre akarja, hogy simogassam őket, a szoptatós anyukák extra reggelit kérnek, Rosita pedig elmeséli az éjszakai élményeit – gondolom, és közben próbál minél közelebb férkőzni hozzám.
Miközben öltözöm, azon gondolkodom, hogy amíg csak Lora volt, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok másik cicát is szeretni úgy, ahogy őt. És bár lehet, hogy mindegyiküket máshogy szeretem, de a szeretet mértéke nem fogy attól, hogy többfelé áramlik. Sőt…

Kilépek az ajtón, elfordítom a kulcsot. Esik. Hideg van. Fúj a szél. Nem baj – belül béke van és meleg.

Szépséges őszi napokat Nektek!! Jó, hogy itt vagytok!
Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.