Éjszakák… – cicákkal 0

Kedves Olvasóink!

Szabi dolgozni próbál 😀

Kíváncsi vagyok, kinek milyen kép él a fejében a norvég erdei macskatenyésztő mindennapjairól, estéiről és legfőképpen éjszakáiról, de van egy sanda gyanúm, hogy valahogy úgy néz ki, hogy este szépen fogja magát és 10 óra magasságában a levendulaillatú habfürdős vízből kilépve, testét újabb levendula csodás kencékkel kényeztetve fogja a könyvét és elmerül a történetben, fejénél egy macska, lábánál egy macska, majd alszik békésen, csend, nyugalom – álom. Álom, álom, édes álom… 😀
Én szeretem az éjszakákat, zavartalanul lehet dolgozni bármeddig, vagyis addig, amíg a macskák hagynak. Kérdés, kinek hol kezdődik az éjszaka, de mondjuk legyen az éjszakát este 10-től hajnali 5-ig. Ez hét óra alvást jelent, egy átlagos felnőttnek elég kell legyen ahhoz, hogy másnap frissen keljen és abszolválja a napot minden tekintetben.

Vala is segít 🙂

Nézzünk be hozzánk, mi is történik 10 tájban. 10 körül már nagyon szerencsés vagyok, mert túl vagyok egy rakat olyan dolgon, ami nem könnyíti meg egy háziasszony életét sem. Főztem vacsorát, mindenki evett, kikérdeztem a leckét (szigorúan csak kérésre, magamtól nincsenek ilyen perverzióim 😀 ), elpakoltam a vacsora után, megy a mosogatógép, a mosógép is zümmög. Gyerekjáték lesz elvégezni 11-re, mivel elhatároztam (na jó, orvosi nyomás okán), hogy ha törik ha szakad, én bizony 11-kor ágyba fekszem és alszom legalább 6 órát. Menni fog. Érzem! A 8+1 kis norvég erdei (az O és P alom szépségei) éppen mind elaludtak a nagy esti rohangálás után, már vagy fél órája csönd van, így elhatározom, hogy először is töltök némi időt a nagyokkal. Masek már egy órája játékot követel, ül a polc előtt, ahol a játékokat tartjuk, majd kétlábra áll – jelzi, hogy ideje van a játéknak. Jenny és Hayley kimentek – kicsit kiszabadulnak az egész napos gyerekőrzésből. Masek örül, hozom a kedvenc játékait, játszani kezdünk. Igen ám, de a hangokra ott terem Jaime, aki semmiből sem szeretne kimaradni, így beszáll a játékba. Masek megsértődik, ő azt szeretné, ha egyedül vele játszanék – Jaime-t ez nem zavarja meg, vidáman játszik tovább. Lora kijön a kicsik mellől, mellém fekszik, dorombol, simogatást kér. Közben Rosi is megjelenik, vele persze beszélgetni kell, majd továbbáll – fontosabb dolgok várják a szobában – öten vannak és mindent felülírnak…
A játék végeztével jutifalat osztás jön, Masek kérésre ül, majd

Masek innét figyeli a kicsiket. 🙂

Hopp! vezényszóra kétlábon állva elveszi a jutit, Jaime nem ennyire türelmes, Lora a zacskót is szétszedi – kap mindenki.
Lejár a mosógép, épp jókor, indulok kiszedni a ruhákat. Jenny állja az utamat a lépcsőn fel, mivel kimaradt az esti party-ból, így leülök mellé, simogatom, beszélgetünk. Eszembe jut, hogy be kell fűteni a szobába, nehogy fázzanak az aprók, lemegyek. A ruhákat elfelejtem. Mozgolódnak a kicsik, ki fent, ki lent, jaj, éhesek lesznek, még ki sem olvasztottam a húst nekik. ÓÓóóó, jut eszembe: hús! Vettem ma egy rakat húst, elő kell készíteni, csontozni, szortírozni, elrakni. Uh. De elsők a kicsik. Uno már mászik fel a lábamon, mondom neki, hogy kicsi türelem, lesz vacsora, és leteszem. Másodszorra is. Majd harmadszorra inkább úgy döntök, jó, akkor az egyik kezemben ő, a másikkal pedig tevékenykedek. Amíg felforr a víz a hús forrázásához,  gondolom hasznosan töltöm az időt azzal, ha kipakolom a mosogatógépet. A 9 kicsi aktívan segédkezik ebben, örülök, ha nem esek hasra bennük és ha senkit nem zárok végül a mosogatógépbe. Teljes siker!
A hússzelést már elég nehezen viselik, Hayley is megjelenik és persze a pultról lopkodja a kedvenc részeit. Végre mindenki eszik – addig biztosan nyugalom van. Elpakolok, és előveszem a húst a hűtőből, megmosom. Kinyitom az ablakot, szellőztetek. Na, ettől lázba jönnek a kicsik, a friss levegő frissítően hat, fejvesztve rohannak fel-le, keresztül-kasul. Nekiállok leforrázni egy adag csirkecombot, amikor néhány érdeklődő apróság a pulton terem. Macskákat letesz-folytat. Vagyis csak próbálom folytatni… keresek valami új és izgalmas játékot, hátha kicsit eltereli a figyelmüket. Ebből az lesz, hogy játszani kezdünk. A hús áll, a víz forr…  – és 11 óra múlt. Nem baj, még nem sokkal, ezt mindjárt befejezem. Fél óra, mire minden zacskózva a hűtőbe kerül, és egyben úgy értékelem, hogy a kicsik igazán mehetnek már aludni, felpakolom őket a lányok szobájába, jobb szeretem ha nem kószálnak éjjel az egész házban.

Uno segít almolni 🙂

Bepakolom újra a mosogatógépet, vizet engedek a kádba – óóóó finom levendulaillat.. habok… várnak, tudom! Épp csak még kicserélem a vizes tálakban a vizet, tápot töltök fel fent-lent-kint-bent. Közben meg-megállok gyönyörködni a legapróbbakban, és elmondom a mamacicáknak, hogy nekik vannak a legszebb kiscicáik a világon. Ah, az almolás… Fent a kicsik már épp elszenderednének, de az almolás az annyira izgalmas, hogy mindenképpen asszisztálni kell hozzá. Uno ül az almostál szélén és minden lapátolásnál elkapja a kezem, van aki kívülről, van aki a tálcában ülve segít. Valahogy sikerül abszolválni a feladatot. Jóéjszakát kívánok, kiosztok mindenkinek egy jóéjt simit, lefejtek néhány kapaszokodó lábat, Jonas nem szeretné, ha elmennék (de én ilyen könyörtelen vagyok, tessék!) és próbálok távozni. Áááá egy kölök kiszökik, vissza – kettő ki, egy vissza – három ki, kettő vissza – elvagyok ezzel egy darabig.
Kifelé jövet észreveszem a lavórban a teregetésre váró ruhákat. Ah… még ez is. Kiteregetek. Lent csinálok egy teát, Szabi is kap, aki a gép előtt ül és nagyon el van merülve valami fejlesztésben, nem szólok neki, nem zavarom, csak mellé teszem a teát, igyon legalább. Elvonulok a fürdőbe és jólesően a habokba merülök. Merülnék… hideg.. mikor hűlt ez ki? Hiszen most engedtem? Jaaaa, egy óra eltelt azóta… fenébe. Hagyom a könyvet, hagyom a teát, gyors mosdás és ugrás ki a vízből – majd máskor ejtőzöm, úgyis késő van. Legalább a köntös meleg. Ránézek egy óra.. kicsit megcsúsztam. És jujj, nem mértem meg az aprókat, pedig az fontos. Először Lora babák jönnek, mindegyiket sorra kiveszem… megmérem, nézegetem, gyönyörködöm, kis pufik, nyílik a szemük. Elvagyok velük egy darabig. Rosi aprói jönnek, ők még nem annyira értékelik, ha elveszem a mamától őket – így igyekszem gyorsnak lenni. Átnézem, jól híztak, minden rendben. Eszembe jut, hogy nem válaszoltam egy üzenetre. Fontos, megígértem, és képeket is. Jó, legyen. Gép kinyit, fényképező elő, képeket letölt… méretez, logóz… levelet megír, küld. Király vagyok! 🙂 Szabi végez, fél kettő múlt, menjünk aludni. Nem bánom. Legyen. Befekszem az ágyba. A telefon berreg – a világ másik részén most lett nappal, beszélgetésbe bonyolódom egy érdeklődővel.

Aprókák – velük még könnyű 🙂

Tulajdonképpen már nem is vagyok álmos, nem is tudom mikor alszom el, csak azt, hogy épphogy sikerült, Jaime – megsajnálva szegény gazdi sivár környezetét és életét, a kennelből egy csokor ágat hoz nekem az ágyra és buzdít, hogy játszunk. Édes, de alig vagyok magamnál. Kicsit simogatom. A picik valamiért nyüszögnek az ágy mellett, felkelek, megnézem mi a baj. Semmi, csak a mama ment ki kicsit. Visszafekszem. Lora kicsit odafekszik hozzám, simogatom, újra elalszom. Később arra ébredek, hogy talán hűvös van, felkelek, javítok a hőfokon, ne fázzanak a picik. Masek jön, mellém akar feküdni, szigorúan kívülről, nem fér oda, megsértődik. Felkelek, kiengesztelem, béke van. Épp lehunyom a szemem, legalábbis így érzem, amikor megszólal az ébresztő. Öt óra van. Kezdődhet egy újabb nap. Egyáltalán mikor ért véget az előző? Ezen tanakodom, miközben kikászálódom az ágyból, kinézek – szép sötét éjszaka van. Hallom fent már tombolnak a kicsik, éhesek is… Elindulok. Biztosan tudom, hogy ma 11-kor ágyban leszek. Legalábbis még bízom benne…

Jó, hogy itt vagytok!!
Vidám-szép-színes őszi napokat Nektek!
Virág

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.