Kedves Olvasóink!
A Csillagkapu alom rosszcsontjainak egy része
Óó nem, nem tűntem el! Bár néha úgy érzem, hogy igen, és nem igazán tudom hol kezdődik a nappal és hol végződik az éjszaka… összefolynak a napok.
A kis norvég erdeik – szám szerint kilencen – hihetetlen édesek! És persze egyre több és több figyelmet és törődést követelnek. Az elmúlt hét nagy változásokat hozott, hiszen mind megtanultak enni, megtanultak használni az almot és már egy kibővített cica bölcsiben nyargalásznak fel és le. Kicsi Uno nagyon édes, mert folyton a 8 nagy nyomában van, és mindenben utánozza őket. Ő is megtanult enni, ő is kaparja már az almot és játszik-rohan ezerrel. Őrülten édes a csapat!!! Az öt fiút még mindig iszonyú nehéz megkülönböztetni, annyira hasonlóak. Színben totálisan, méretben nagyjából, mintából is van 3+2 egyforma – szóval ember legyen a talpán, aki ránézésből megmondja éppen melyik is bajkeverővel állunk szemben. 😀 Most kezdenek kicsit különbözni és kezdjük látni, ki-milyen habitussal is fog bírni. Édes kis Bra’tac Mester például hihetetlenül barátságos és kedves, de emellett kiegyensúlyozott, nyugodt (már amennyire a nyugodtság egy öthetesre jellemző…:D ). Teal’c olyan mint egy kismackó, kicsit lassabb és nyugisabb, mint Daniel vagy Jack. Jonas nagyon mókás kis figura, mindig megnevettet. De ami a legfontosabb, nagyon barátságos-kiegyensúlyozott kiscicák, és imádják a társaságunkat.
Ééén?? Én jó voltam! 🙂
A lányok, no – mint a tortie cicák ugye – hihetetlen aktívak, nagy csibészek, minden rosszaságot elsőnek agyalnak ki, bárhová feljutnak, és mindig kiharcolnak maguknak egy kis extra törődést. Ha mással nem, hát azzal, hogy a csupasz lábszáramon felmászva az ölemben landolnak. Őrül kíváncsi mindegyik, a szemük sem áll jól. Talán még Vala néha hajlandó némi megfontoltságot mutatni, de Janet és Sammy.. nos.. khmmm… A leendő gazdik felköthetik …. 😀 Nem fognak unatkozni mellettük, az biztos! Egyébként a lányok mindenben gyorsabbak és ügyesebbek, egy fél lépéssel mindig a fiúk előtt vannak. Persze nem kell a srácokat félteni, nagyon igyekeznek, hogy tényleg egy pillanat múlva már ők is kipróbálják bármelyik érdekes elképzelést, amit a lányoktól láttak.
Vala <3
Ha az egész napot csak velük tölteném, akkor is bőven el lennék foglalva… és ha egész nap náluk takarítanék, akkor sem lenne rend. Őrület, milyen kupit tudnak csinálni egy pillanat alatt. 😀 Reggel az első pillantásom ők, majd gyorsan kiugrom az ágyból, hogy mielőbb megkapják a reggelijüket. Amíg eszegetnek, gyorsan én is elvégzem a sürgős reggelit teendőket, majd egy kávéval-teával beülök közéjük. Ennél szebben nem indulhat a reggel. Uno – még le sem ülök – már mászik fel rajtam, és követik persze a többiek sorban. Ki a lábujjamat rágcsálja, ki a hátamat használja lemászópályának, a harmadik a fülbevalómat akarja kiszedni, a negyedik arra kíváncsi mi van a poharamban és így tovább. Kicsi Uno általában az ölembe kucorodik, de mégjobban szeret a tenyerembe belefeküdni és néz rám ábrándos szemekkel. Hát ki tud ennek ellenállni??? 🙂 Általában fél-háromnegyed órát játszanak így, majd bealszanak az ölemben-nyakamban, lábamon, mellettem… aztán jön a mamacica és összegyűjti a kis rosszcsont társaságot, engem pedig elkísér a kilenc kicsi babacica illata és bársonytalp érintése.
Örülök, hogy itt vagytok!!! Élvezzétek a csodás őszi napsütéses napokat!!
Virág