Norvég erdei a szabadban – avagy ki lehet/kell-e engedni egy norvég erdei macskát?

Kedves Olvasóink!

Sokan kérdezitek tőlünk, hogy: Ki lehet-e engedni egy norvég erdei macskát? Vagy épp azt, hogy: Fontos-e neki, hogy kint is legyen? Ha igen hogyan vihetem ki?
Így most a kicsik első kinti fotózása kapcsán gondoltam írok erről Nektek.

Angel első lépései a kertben

A norvég erdei macska – mint a neve is mutatja, egy erdei macska. Nem kitenyésztett, nem gondos emberi elme által kigondolt és gondos emberi kezek segítségével megalkotott kreálmány. Genetikailag kimutatták, hogy kialakulásában nem vett részt más macskafajta, egészen egyszerűen a természet alkotta olyannak – amilyen.
Ellenállónak, egészségesnek, bátornak.

Lora az udvarunkban

Ha valaki járt már Norvégiában, tudja, hogy hatalmas nagy érintetlen természeti területek alkotják, amiben persze fellelhetők kis falvak és városkák, de igazán nagy települések néhány várostól eltekintve (amik meg sem közelítik a mi magyar nagyvárosaink léptékeit, nem is beszélve más európai nagyvárosok hatalmas városairól) mindent fű, fa, virág, szikla és rengeteg víz borít. Csodálatos. Tényleg szavakkal leírhatatlan, ezt látni kell!

Tavaly májusban Norvégiában <3

Viszont azt is tudni kell, hogy eltekintve a délebbi területektől azért az időjárás nagyon más mint nálunk! Ott még épphogy múlik a tél – van ahol még nem is közelít a tavasz, a nyár pedig júniusban is akár csak 10-15 fokos, esős, szeles, és ha szerencsénk van, akkor kifogunk júliusban-augusztusban pár igazi nyári napot, de az augusztus általában már inkább az őszhöz tartozik. Minél északabbra megyünk, annál igazabb ez.

Norvégiában, tavaly májusban egy város kellős közepén. Igen, ott ilyen. 🙂

A norvég monda-, és mesevilágot átszövi a norvég erdei macskák jelenléte, ott szerepelnek a gyerekek tündérmeséiben, és a leghíresebb mondák hősei mellett, legyen szó Thorról vagy Freya-ról.
Szóval itt (és persze Skandinávia más részein) született meg ez a csodálatos fajta. A természetben. Ennek okán elég nagy badarság lenne azt mondani, hogy ez a macska nem szeret kint lenni, nem szeret fára mászni, nem szeret vadászni. Ugye elképzelhetetlen egy erdei macskáról?
Persze ez a fajta is elkezdett háziasodni, hiszen a tanyákon könnyen jutott élelemhez, ráadásul a norvég vadászokat annyira nem hatották meg tündérmesék, hogy ne vadászták volna le szinte minimális létszámúra sok évvel ezelőtt a norvég erdei macskát. Szerencsére időben rájöttek a norvégok, hogy nem lesz ez így jó, és megmentették a nemzeti macskafajtájukat. Örök hála nekik ezért!

Szóval ez a macskafajta nemcsak hogy szeret kint lenni, de konkrétan a leginkább akkor érzi magát elemében, amikor fúj a szél, amikor esik a hó, amikor jég van, amikor esik, vagy amikor vadászidő van. Még soha nem láttam a macskáinkat hosszasan a napon ejtőzni, annál inkább kint feküdni a hóban, vagy a szitáló esőben bámulni az udvart, vagy éppen vadászni szürkületben vagy hajnalban.

Teutates 2018. december egyik reggelén a kennelben

Azok a macskák, akik békésen fekszenek mellettünk a meleg szobában a kanapén, míg olvasunk, vagy követnek minket este az ágyba, akik nem tágítanak a laptopunk mellől, mikor dolgozunk – odakint a természetben egy pillanat alatt változnak újra át vadmacskává. Érdekes ez, és én örülök, hogy még ebben a kettősségben élhetünk velük, és kedves, szelíd, magabiztos és barátságos énjük mellett fel-felvillani láthatjuk azt a vad, bátor, semmitől vissza nem rettenő, ügyes vadászt, aki bármilyen zord időt elvisel és konkrétan bármit megfog ami él és mozog.

Joanna imád a hóban feküdni

Mi egy tenyészet vagyunk, így ezt az élményt korlátozottan adhatjuk meg nekik, de remélem eljön az az idő, amikor a birtokunk ennél jóval nagyobb lesz, és a macskáink teljes biztonságban ugyan, de egész nagy területeket birtokolhatnak majd és mindinkább úgy élhetnek, ahogy az nekik jár.
Addig nálunk teljesen zárt kennelekben tudnak kimenni akkor, amikor kedvük tartja. A fiúk a nap nagy részét – a délutáni alvástól eltekintve kint töltik, és a lányok is sokat mennek ki.
Nemsokára – ha minden úgy alakul – nekilátunk egy minden eddiginél sokkal nagyobb kennel építésének, amiben hatalmas fenyőfák, bokrok is vannak, hogy a kintlétük még izgalmasabb és tartalmasabb lehessen, és nagyobb területen tudjanak egymástól kicsit elkülönülni – ha akarnak. Ez a fiúk helye lesz, kompenzálva kicsit azt, hogy ők kevesebb időt tudnak velünk tölteni, hiszen a lányok azok, akik a mi életterünket birtokolják, a fiúk akkor vannak velünk, ha néha bejönnek ide. Ehhez az kell, hogy épp ne legyenek nagyon kicsi cicák, mert azt az anya nem mindig díjazza, ha 2-3 kandúr csak úgy megjelenik a boxnál, ne legyen tüzelő nőstény, szülés előtt álló és így tovább – és ez ugye elég ritka. A kandúrjaink – kivéve Teut – jelölnek, ami azt jelenti, hogy azonnal megjelölnek minden újat a vizeletükkel, ami finoman fogalmazva is átható szagú – így sajnos tényleg külön szobájuk és kenneljük van, azt is épp elég nehéz tisztán tartani. Így legtöbbször mi megyünk be hozzájuk a szobába, vagy épp kint a kennelben játszunk velük. (Mondtam már, hogy a tenyésztésben nem minden leányálom? És hogy egy tenyészmacska élete sem fenékig tejfel? )

Hayley óvja Angel első kinti lépéseit

A napokban a picik is elkezdték felfedezni a kinti lét örömeit, néhányan már pár napja – persze a nagyobb lányok, Hearttal az élen Live és Angel – voltak az elsők, akik konkrétan maguktól elkezdték megtanulni a kijáró használatát. Pedig ekkora méretű picinél még nem könnyű a felnőtt macskák magasságára és erejéhez kialakított kijárón kijutni. Persze amikor kinyitom az egész teraszajtót, akkor mostmár mind kizúdulnak, és vidáman és csupa izgalommal fedezik fel, hogy létezik egy másik világ is. Nemcsak friss levegőt szívnak ilyenkor, hanem ismerkednek hangokkal, zajokkal, a kutyáinkkal – mindennel, amivel bent sosem tudnának. A friss hegyi levegő, a hideg-meleg váltakozása, a különböző időjárás, vagy csak a napszakok változásával járó hőmérséklet változások és egyebek: harmat, pára, köd, eső, nap, szél, hó, jég teszik őket (más dolgok mellett) egészségessé és erőssé.

Jaime kint élete első telén

A hétvégi első kinti fotózásunk alkalmával még a legtöbb kicsi először érzett füvet a lába alatt, először látott bokrot, virágot, először érezte a szelet… Ilyenkor vagy megilletődnek és óvatosan kíváncsiskodnak (mint a Scorpions fiúk, vagy a GT alom összes aprósága, hiszen ők még kisebbek), vagy villámgyors felfedezésbe kezdenek – mint a Scorpions alom talpraesett lánykái.

Jon Snow a hétvégi fotózáson

A képek persze csodaszépek, de legközelebb még szebbek lesznek, mert addigra már legalább a kennelben sokmindennel megismerkednek, és nem lesz nekik ilyen furcsa az új helyzet. Amúgy egy ilyen kinti fotózás roppant fárasztó, és kívülről nézve szerintem totálisan mókás tevékenység, ha szeretnétek, akkor legközelebb készítek a folyamatról egy videó vagy képsorozatot, derüljetek rajta, s lássátok mit meg nem teszünk azért, hogy Ti szépséges képeket nézegethessetek az apróságokról. Akinek igénye van erre, dobjon már nekem kommentben a FB-on (akinek nincs az itt) egy mosolygós vagy bármilyen emoji-t, és akkor ráveszem magam erre. 😀 Just for you!

Live – ez vajon mi lehet?

No, de visszatérve az eredeti kérdésekre. Igen, a macskák szeretnek kint lenni. Igen, jó nekik, ha ki tudnak menni. Ezeknek általunk preferált (és szerződésben is kért!) BIZTONSÁGOS fajtái: macskahálós ablaki kiülő, behálózott terasz, erkély, zárt kinti kennel, macskabiztos kerítéssel körbezárt udvar, és természetesen pórázon való séta. Higgyétek el, mindegyiket imádni fogják! Közös programnak is jó és sok új inger, tapasztalat éri a cicát, utána pedig boldogan fog Veled elnyúlni a kanapén.

És most álljon itt néhány kép amiket a gazdiktól kaptunk – ezúton is köszönjük Nekik, hogy ők   – és még sokan-sokan a többiek közül, akiknek a képe most nem akadt gyorsan a kezembe – biztosítják a Nordic Verden csemetéknek ezeket a fantasztikus kinti élményeket!!!  Hálásak vagyunk érte! <3

 

Csodás tavaszi napokat Nektek!!!

Virág

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük