Mit csinálnak a Tizenegyhetesek?

Kedves Olvasóink!

Mostanában nem írtam a picikről, akik tegnap 11 hetesek lettek. És hogy mit csinálnak? Röviden: szétszedik a házat, de mindezt olyan cukin, hogy egy pillanatig sem tudna bárki haragudni rájuk bármilyen  őrült ötlet jusson is eszükbe. Ötleteik pedig vannak. Higgyétek el. Mindenre. 🙂

HU*Nordic Verden Nala

Utálják, ha egy ajtó zárva van előttük, imádnak kint lenni, nagyon szeretnek enni, és rengeteget játszanak. Egymással, a nagyokkal, a játékokkal és egyáltalán bármivel. A mozgásuk már nagyon ügyes, bárhová feljutnak és le is jönnek. Reggel korán kelnek, éhesen persze, és egyből felfalnak egy nagy adag nyers húst. Délelőtt sokat játszanak, majd egy újabb evés után csendesebb időszak jön, ilyenkor órákat is képesek aludni. Aki aludt, az persze éhes, így újra megtömik  a pocakjukat, majd kimennek játszani. Ha bármilyen bogár-lepke-repülő szörny betéved a a kennelbe, akkor élve biztosan nem kerül ki – bármit megfognak, nagy vadászok lettek. A személyiségük is egyre inkább különbözik Nala és Timon elmélyültebb, gondolkodóbb, rácsodálkozóbb, Zazu és Simba kis buldózerek. Persze a másik kettő sem panaszkodhat, ha bármi csintalanságról van szó, benne vannak. Nagyon szeretnek minket, kedvesek, bújósak, dorombolósak.

HU*Nordic Verden Simba

Most az egész házban szabadon járkálnak, csak éjjel – éjfél felé – próbáljuk őket beterelni egy szobába, ami nem könnyű vállalkozás, mert ha beteszel egyet az ajtón, kettő tutira kijön. Ezzel el szoktunk szórakozni egy darabig, ők totálisan egy közös játékként értelmezik a procedúrát. Persze, mert nekik nem kell dolgozni menni és a hajnali négyes-ötös kelés után bármikor visszafekhetnek – nem úgy a gazdi! Hasonlóképpen zajlik az almolás is, amint nekilátunk almolni, azonnal az összes kicsi az alomtálcában terem sürgős elintéznivalója végett, vagy csak mert az olyan mókás. Alomtálcából pedig sok van, így ezzel is jól elszórakozom. De ugyanígy örömmel segítenek a mosógép bepakolásban, a mosogatógépről már ne is beszéljünk. Indítás előtt mindig megszámolom, hogy biztosan minden cicagyerek kívül van-e  a gépezeten. Hihetetlen kíváncsiak, főzni, húst szelni csak akkor lehet hatékonyan, ha vagy alszanak, vagy valaki foglalkoztatja őket. Kedvencük a söprés, felmosás, és persze ha nyílik egy szekrényajtó, akkor már bent is vannak azon nyomban.

HU*Nordic Verden Zazu

A kád is kedvelt tereppé vált, mert ott mindig van valami érdekes. Mosásra váró ruhák, vagy csak vizes a kád alja, vagy a gazdi jó fej volt és tett bele pár zörgős labdát – és így tovább. Ha a piciket külön tartanánk, egy külön szobában, ne adj isten kint egy külön macskaházban, soha nem lennének olyan jól szocializáltak, mint így, hogy teljesen részt vesznek az életünkben. Ja, hogy így nehezebb? Sok-sok energia? Minden tovább tart? Ráadásul ha reggel kitakarítasz akkor abból délutánra már csak kósza emlékkép marad? Valóban. De azért tartunk állatokat, hogy velünk legyenek, hogy együtt éljünk, hogy amit lehet együtt csináljunk, hogy részesei legyenek az életünknek. Ez látszik is a kicsiken-nagyokon egyaránt. Soha nem fogom megérteni azokat az állattartókat, akik cicát-kutyát külön, nekik kialakított elzárt részen tartanak, ahol aztán naponta rájuk néznek (vagy nem).  Ja, hogy a cica lehet, hogy kiborítja a vázát? Vagy megrágja a bútort? Belekapaszkodik a függönybe? A kutya sem marad nyugton az udvaron, nem fekszik egész  nap egyhelyben, kapar-pisil-megrág. Persze, kutya. Szerintem el lehet dönteni, hogy akar-e az ember állatot, és ha igen, akkor hozzá méltóan tartsa. Ha nem tudja, nem akarja, akkor ne tartson. Ahogy gyerek sem való mindenkinek, úgy állat sem. Másfelől nagyon más együtt élni 6 tenyészállattal és az éppen porondon lévő aprókkal, és megint más 1-2 ivartalanított cicussal.

HU*Nordiv Verden Timon

Őrület, milyen gyorsan rohan az idő, nemsokára itthagynak minket, belegondolni is furcsa. Persze addig még vissza van egy-két dolog. Megkapják ma a második oltásukat, aztán a következő lépés az ivartalanítás, a chippelés – ezek nélkül nem mehet ki tőlünk apróság házi kedvencnek. Furcsa lesz majd biztosan a nagy csend a picik nélkül, bár Nala még marad majdnem nyár végéig – hiszen belőle Toszkán hercegkisasszony lesz, így addig is próbáljuk felkészíteni erre a szerepre és a toszkán villához illő viselkedésre tanítani. 🙂 Eddig nem sok sikerrel. 😀 Persze nem szoktunk unatkozni a nagyokkal sem, mindig kaphatóak egy kis játékra, őrültködésre, vagy összebújásra. De azért nagyon fog hiányozni ez az alom, hiszen nagyon hozzánk nőttek.

Jó, hogy itt vagytok! Legyen szép napotok!

Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük