Kedves Olvasóink!
Sokszor kérdezitek tőlünk, hogy valóban el lehet-e jönni hozzánk megnézni a norvég erdei cicákat, hiszen a legtöbb ember még nem látta ezt a fajtát sehol. Nos, a honlapunkon szerepel, hogy látogatható a tenyészetünk, így aztán a válaszom röviden: Igen! Ennél viszont azért árnyaltabb a kép, és most ezen árnyalatokba avatlak be Benneteket.
Induljunk ki abból, hogy sok tenyészet zárt, nem enged közel magához senkit sem. Miért van ez? Jó ez? Kinek? Mivel már álltunk mindkét oldalon, tehát vásárló és eladó oldalán is, így aztán van bőven tapasztalatunk – jó is, rossz is – a témában. Ha valaki szeretne cicát vásárolni, és pénzt költ (nem keveset) egy pedigrés állatra, akkor nyilván jogos igénye az, hogy:
- lássa a tenyészállatokat
- megismerje a tartásuk körülményeit
- megismerje a tenyésztőt
- beszélgethessen a tenyésztővel
- megismerhesse a kicsiket és úgy választhasson maga mellé 15-20 évre társat/családtagot
- láthassa a kiscicát, akit majd haza szeretne vinni, akár többször is az elvitel időpontjáig
Azt gondoljuk, hogy csak kép és néhány üzenetváltás alapján nem lehet senkit sem megismerni (embert, állatot), nem lehet jól beszélgetni, félrecsúszhatnak dolgok mindkét oldalon. Akkor miért zártak mégis némely kennelek? Ezek vetődhetnek fel a vásárlóban:
- nem kíváncsiak rám, mindegy ki vagyok, mindegy, kinek adják el a cicájukat
- kényelmesek, nem akarnak vendéget fogadni, csak zavarok
- nem bíznak bennem, nem engednek be a házukba
- féltik tőlem az állataikat
- nem tekintenek egyenrangú félnek
- valamit olyasmi van ott, amit nem láthatok, rejtegetik a körülményeket
- lehet nem is azok a szülei a cicámnak, akiket annak hiszek
- ezek az emberek nem vállalják fel magukat előttem, a vásárló előtt
Jaime, az Adriéktól ajándékba kapott új cicajátékkal. Imádják, köszönjük!!! 🙂
Ezek nem az én agyszüleményeim, hanem a hozzánk látogatók mondatai, félelmei a zárt tenyészetekkel kapcsolatban. Pedig higgyétek el, kedves Látogatóink/Cica vásárlóink, hogy nekünk legalább olyan fontos a Ti látogatásotok, mint Nektek. Csak akkor vagyok felelős tenyésztő, ha fontos nekem az, hogy kihez kerül a nálunk született és oly sok szeretettel nevelgetett cica. Ha látom a személyiségetek, látom az érdeklődésetek, ha kérdeztek, ha nyitottak vagytok, kíváncsiak és meg tudjuk ismerni egymást. Én titeket és Ti engem, a családom és az állatainkat is. Csak akkor lehet egy ilyen adás-vételnek, ami számomra sokkal több ennél(!!!) jó alapja és ekkor lehet jó a hosszú távú együttműködésünk annak érdekében, hogy boldogan élhessetek az új családtagotokkal.
Kérdezitek azt is, nem fárasztó, hogy folyton vendégeket fogadunk? De, az. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem az. De a tenyésztéshez ez is hozzá tartozik, ezzel együtt vállaltuk, csak így tudunk elégedettek lenni magunkkal (ha egyáltalán lehet az ember elégedett magával, én legalábbis mindig találok valami javítgatni, fejlesztgetni valót magamban, a tenyésztői munkámban, a hozzáállásomban – bármiben.)
A másik kérdés: Nem féltitek a tenyészállatokat? Hiszen hatalmas értéket képviselnek. S a válaszom újra, de, igen. Féltjük. Mind az eszmei mind a valós értékük valóban nagyon nagy. Ha beüt egy akár egyszerű betegség, mert valahogyan bekerült, akkor az egy-két hobby állatnál könnyen kezelhető, egy tenyészetben, ahol sok állat él, komoly problémákat okozhat, az orvosi költségekről nem is beszélve. De ugyanakkor tudom és hiszem, hogy pl. egy kiállítás sokkal több ilyesfajta veszélyt jelent az állataimra, mint néhány látogató hétvégente.
A kiscicák játékigénye kielégíthetetlen. Örülnek, ha nem csak mi játszunk velük, hanem a vendégek is
Természetesen a házunk nem átjáróház. Azokat fogadjuk, akik komolyan érdeklődnek a fajta iránt. Figyelünk arra, hogy a cicáink nyugalma megmaradjon. Azért félteni nem kell őket, szeretik a látogatókat nagyon! Óóóó az a sok finom jutifalat, ajándék, új játékok, az a sok finom kényeztetés simogatás és közös játék!!! (Ezúton is hálásan köszönjük a cicáink nevében!!) Hogy is volna ellenükre? Amúgy pedig ha cicák el tudnak vonulni, ha éppen nincsenek látogató-megismerő kedvükben.
Nos, röviden talán ennyit akartam… de máskor szívesen mesélek még erről. Ha kérdés van, arra is szívesen válaszolok. És ami a legfontosabb, őszintén.
Legyen vidám napotok, jó, hogy itt vagytok! 🙂
Virág