Mert nem csak jó dolgok történnek… I.

Kedves Olvasóink!

Elnézést kérek, hogy csak most írom meg ezt az ígért bejegyzést – érteni fogjátok miért.
Először is köszönöm mindenkinek, aki érdeklődött Masek hogyléte felől, nagyon jóleső volt a támogatásotok! Azt gondolom nem csak a jó dolgokról kell mesélnem Nektek, hanem arról is, hogy néha bizony történnek velünk is rossz dolgok, vannak nehézségek, megoldandó problémák. A tenyésztés és/vagy állattartás néha bizony nem könnyű, és akármennyire is figyelünk mindenre, akármennyire is szeretnénk a legjobbat nyújtani az állatainknak, nincs mindig hatásunk az összes történésre.

Masek a műtét után közvetlenül – otthon

Lánykáink voltak otthon, amikor az emeletről hallották, hogy lent puffan valami egy nagyot és Masek nagyon sír. Azonnal rohantak és látták, hogy Masek a konyhában próbál elszaladni, húzza a hátsó lábát. Nagyon megijedtek, hívtak engem telefonon, én meg persze azonnal az állatorvosunkat. Reménykedtünk, hogy csak rándulás, de mikor hazaértem, láttam, hogy valószínűleg nagyobb a baj, és elmentünk a rendelőbe egy röntgenre. A félelmünk sajnos beigazolódott, Masek lába eltört, ráadásul a combcsontja, műteni kellett. Borzalmas volt látni, hogy mennyire szenved, de még így is milyen higgadt és nyugodtan viseli a történéseket. Kapott gyorsan egy fájdalom csillapítót, és megbeszéltük, hogy megpróbálják nekünk a lehető leghamarabb a lehető legjobb ortopéd specialistát megtalálni a műtéthez. Még éjjel jött is az SMS, hogy Diószegi doktor úr tudja vállalni, de sajnos kell rá várnunk egy napot. Némi hezitálás után elfogadtuk, mert lehet, hogy más sem ért volna rá előbb, és Diószegi doktor úr műtötte a kutyánkat is régebben – így ez már jó érzést keltett bennünk. Persze várni borzalmas volt. Főleg úgy, hogy közben pont sok más magánéleti nehézség is történt, így nehéz volt összeegyeztetni, hogy valaki mindig ott legyen Masek mellett, szerencsére az egész család kitett magáért, és egy pillanatra sem maradt felügyelet nélkül, sem éjjel, sem nappal. Ez nekem nagyon fontos. Mindennél fontosabb az, hogy akit szeretünk – legyen az ember vagy állat – a bajban ne hagyjuk magára. Különösen igaz ez azokra az állatokra, akiknek mi jelentünk mindent és nélkülünk nem tudnak megoldást találni az ilyen problémákra, akik nem tudják, hogy hamarosan műtét, csak az adott pillanat fájdalmát érzékelik, de azt nagyon.

Masek a műtét után egy nappal kedvenc dobozában pihen

Másnap reggel az egyik állatorvosunk  kijött hozzánk, hogy Masekot ne kelljen mozgatni, és feltett neki egy morfiumos tapaszt, ezáltal elviselhető legyen neki a várakozás, így én is kicsit nyugodtabb voltam. Persze alig vártuk, hogy eljöjjön a műtét ideje, a legnehezebb az volt, hogy ott kellett hagynunk, és tudtuk, hogy még másfél órát várakozni a kell a műtétig nélkülünk. Aminek viszont örültünk, hogy éjszakára nem kellett ottmaradnia, jöhetett délután haza. Tűkön ülve vártuk az egyetem várójában, hogy nyíljon az ajtó… És végre megkaptuk!! Meggyötörten, hatalmas kötéssel a lábán, és olyan nyávogással, amit még soha nem produkált. Percek kellettek, míg a fejünket összedugva megnyugodott és elmondta, hogy milyen rossz volt ez az egész nélkülünk. Hamarosan a doktor úr is hívott minket, és megmutatta milyen rondán tört el Masek lába, és hogy hová milyen fémek kerültek. Kérdeztük, hogy lát-e bármi olyat, ami okot ad ilyen törésre, de azt mondta, hogy nem, nagyon szépek a csontok, egyszerűen rosszul esett le és ez lett a vége, sajnos ilyen előfordul, nem is olyan ritka, mint azt gondoltuk. Mi azt sakkoztuk ki otthon, hogy a konyhaszekrény tetejéről eshetett le – minden cicánk kedvenc alvóhelye -, talán ahogy aludt lecsúszott és a konyhapultig nem volt ideje korrigálni az esését és rosszul esett pont a lábára. Megbeszéltük a részleteket, és a hogyan-továbbot, fizettünk (igen, az állattartók tudják, hogy ilyen esetben az, hogy gyógyszerekkel együtt hat számjegyű összeget hagysz ott, teljesen átlagos…), és örültünk, hogy végre otthon leszünk újra együtt. Maseknak hazafelé – végig simogattam -, egy hangja sem volt. Az örömünk nem volt sokáig felhőtlen, mert azért kiderült, hogy a java még csak most kezdődik… De erről legközelebb…

Ezúton is hálásan köszönjük az állatorvosaink mindig kedves, mindig maximális és segítő figyelmét, és hogy tudásuk legjavát nyújtják felénk nap mint nap.

(A képek telefonnal készültek, elnézést kérünk a minőségükért.)