A macskák általában – köztudottan – a meleget szeretik. A norvég erdei cicák ebben is mások kicsit, de ezen nem is kell nagyon csodálkoznunk, ha felsejlik előttünk Norvégia időjárása, a hosszú kemény telek, és a rövidke hűvös nyarak.
Bár a cicáink már nem a norvég erdők farkasordító hidegében láttak napvilágot, annyira még nem távolodtak el tőle, hogy ne örülnének mindig, amikor beköszönt a jó hideg tél. Nálunk – nagy örömömre – a norvég erdeiknek éjjel-nappal szabad kijárásuk van a kinti kennelbe, és el kell áruljam, a legritkább esetben üldögélnek a napon, ellenben szívesen hevernek a mínuszokban a kennel bármely részén. Különösen előnyben részesítik a jéghideg hajnalokat és az esti szürkületet. Szél, hó nem zavarja őket, bundájuk jól tartja a meleget és nehezen ázik át a két rétegnek köszönhetően. A hideg idő általában nagyon feldobja a hangulatukat, mégtöbbet szaladgálnak, viháncolnak, kergetőznek. Nagyon jól mutatnak a zúzmarás-deres-jeges szépséges télben, ahogy a hosszú bundájukat fújja a szél és rezzenéstelen nemes tekintettel nézik a téli világot.
Igazi varázslat. Mondtam már, hogy imádom Őket? 🙂
Jaime a zúzmarás kertben