Kedves Olvasóink!
Nagyon rég írtam már nektek Joannáról – annyira sok történés és dolog volt/van a 3 alom kicsivel, de már tervezem egy ideje, hogy beszámolok nektek róla.
Joanna – 8 hónapos
Johi már 8 hónapos, tehát mostmár tényleg igazi kamasz. A viselkedése és a kinézete is igazolja ezt – bár szépsége vitathatatlan. Johi először szomorú volt, amikor Horten is elköltözött és egyedül maradt kiscica. Ekkor február volt és aktívan folyt a tüzelés a nagyok között, így nem sok ügyet vetettek Joannára. Szuper egy természetű cica, nem vette ezt zokon, csak méginkább ragaszkodni kezdett hozzám. A vemhes cicák – főleg Hayley – nem annyira örültek a társaságának, ők már másfelé figyeltek, Johi szertelensége nem illett most a képbe náluk. Kíváncsi voltam mit szólj majd a picikhez, de nem igazán tetszettek neki, amikor már a box közelébe ment befújt rájuk és ennyi, továbbállt. Nem is nagyon változott ez egészen addig, míg az aprók el nem kezdtek kint rohangálni, akkor egyre inkább rájött, hogy végre van kivel szórakozni, rohanni, őrültködni – bár tegyük hozzá nagyon nem voltak egy súly csoport és ügyességi szintben is nagyon különböztek, de ez akkor is változatosságot hozott Johi életébe. Néha azért még rendreutasította a kicsiket, akiket ez nem hatott meg, zúztak tovább ezerrel. Azóta Joey valami érdekes helyet foglal el a felnőttek és a kicsik között, talán még igazán ő maga sem tudja, melyik tábort is kéne erősíteni. Így hol komoly nagylány képében tündököl, hol száguld a kicsikkel mint akit felhúztak – természetesen nem veszi figyelembe ehhez a nem elhanyagolható súlyát, és néha röpül ez az, mondjuk egy szennyeskosár az emeletről, vagy az asztalterítő mindenestül, ami csak rajta van. Mindenképpen vidámabb így az élete most és örülök ennek.
Johi, a mókás 🙂
Enni szeret, termetre óriási, azt hiszem a legnagyobb nőstény norvég erdei cicánk lesz – némelyik felnőttnél már nagyobb, de ez jellemző Jaime kölykeire. Kicsit pocakos is, de ez is jellemző Jaime kölykeire ebben a korban. Ez nem jelenti azt, hogy kövér – látjátok majd a képeken, hogy nem, egyszerűen olyan alkat, mint az apja – itt jobb türelemmel kivárni, míg megnő és eléri a végleges arányait, és nem megijedve kajamegvonásra ítélni – mert az elég csúnyán visszaüthet később. (Erre egy másik írásban térek majd ki, itt nagyon eltávolodnánk a témától ezzel.) Típusra továbbra is nagyon szép, profilra, állra, fülre – nagyon elégedett vagyok a vonalaival. A bundaminősége is nagyon sokat változott, eltűnt a kölyökbunda és csodaszép selymes bundája van, bozontos farka, már várom, hogy fog mutatni ősszel-télen a szépséges téli bundával.
Johi belülről egy kedves nagy gyerek, hihetetlen mennyiségű szeretetet tud adni, és nagyon fontos neki az, hogy ő is sok törődést és szeretetet kapjon. Végtelenül kedves és ragaszkodik hozzám, legszívesebben velem töltené az összes ébren töltött időt (amikor nem rohan vagy eszik). Nagyon ölbebújós.
Asztalterítő csere aktív résztvevője 😀
Folyamatosan fel kell venni, sőt, vannak olyan tevékenységek, amiből őt kihagyni nem lehet. Ilyen a teregetés, azt valamiért elkönyvelte, mint remek közös programot. A teregetés így nálunk a következőképpen fest: kiszedem a ruhákat a mosógépből, ekkor már izgatott. Elindulok az emeletre, itt már legyorsul, hogy mire felérek, már a szárogató előtt várjon rám. Megvárja míg leteszem a kosarat, majd két lábbal felmagasodik és a lábait nekem támasztva kéri, hogy vegyem fel. Nos, mit van mit tenni, felveszem, mert addig kéri, amíg ez meg nem történik. ilyenkor átveti magát a bal vállamon, lelóg kicsit elől, kicsit hátul és befúrja a fejét a nyakamba, és ezt a pozíciót fenn is tartja a teregetés ideje alatt. Ha leteszem szomorú, így inkább kifejlesztettem a másfélkezes teregetést – lassú, macerás – de kit érdekel? Johi boldog tőle és ez a legfontosabb. A sok kicsi miatt úgyis kevés idő jut most külön-külön minden felnőttre és rá. Johi a kora alapján amúgy már el is kezdhetne akár tüzelni is, de még eddig nem kezdett – lassan el fog jönni ez az időszak is, de természetesen most még nem elég idős ahhoz, hogy kicsinyei legyenek. Rengeteg mókás és kedves szokása van, például tudja, mikor megyünk lefeküdni, gondolom megfigyelte, hogy milyen történések után (fürdés, fogmosás…) megyünk aludni, és mindig mire az ágyba jutunk, ő már ott vár minket. Szeret velünk aludni, bár most, hogy ilyen meleg van nem marad ott egész éjjel. (Ez egész éjjel alatt értsd természetesen ez én magam és a macskák éjjeli alvási idejét, ami kb. 12.30-04.30. közötti remek időtartamot jelöl.)
Szabival az árpilisi győri kiállításon
Szóval Joannával az élet cseppet sem unalmas, aktív cica, és hihetetlen szeretetbomba, mindenkit nagyon szeret, de én vagyok a kedvence.
Kiállításra most nyáron nem megy – meleg van, majd ősszel, és meglátjuk, hogy még ez év végén, vagy a jövő év elején pároztatjuk-e. Ez még rengeteg mindenen múlik, és sok idő van még addig, bár néhányan már várnak nálunk a kiscicáira. Egyelőre más dolga nincs, mint jól érezni magát és fejlődni, nőni és fogadni a hódolatunkat.
Vidám napotok legyen, jó, hogy itt vagytok!
Ölelésem, Virág