Interjú a Nordic Verden cicák gazdijaival – 6. rész – Jonas Quinn aka Jónás

Judit, Lili és Jónás – egy fantasztikus hármas

Kedves Judit!

Örülök neki, hogy elfogadtad a felkérésemet, és interjút készíthetek Veled. Az egyik bécsi kiállításon találkoztunk először, ahol mi is csak látogatók voltunk, hiszen éppen cicákat hoztunk Bécsbe, hogy átadjuk őket az új gazdijaiknak. Persze előtte már váltottunk sok levelet és kétségem nem volt afelől, hogy egy igazi cicaszerető embert fogok megismerni személyedben, aki alapos, kedves, és igazán szuper gazdája a már meglévő Lilinek és nagyon jó gazdája lesz egy kis norvégnak is. Óriási volt a hangzavar, de azért jót beszélgettünk és tudom milyen sokat vártál még utána – hónapokat – türelmesen, hogy végre megszülessen a Te cicád, Jónás.

Kicsit mesélsz magadról és Liliről?

Lilivel a Bécsi-erdő közelében éldegélünk egy társasházban. Lili egy egyszerű házicica, kb. 4 hónapos korában került hozzám egy karácsonyi szünet idején – mentett, állandóan remegő, rémült kiscicaként. A sok nehézség, megpróbáltatás miatt rengeteget betegeskedett az első években, aztán felnőtt cicaként volt egy komoly lábműtéte is. Tavaly ismét egy váratlan betegség és műtét. Ahogy azt már meséltem neked, a volt a mi „extrém szórakozásunk“, hogy tetemes összegeket hagytunk az állatorvosoknál:-)

Miért a norvég erdeire esett a választásod Lili mellé?

Lili egy végtelenül finomlelkű, de borzasztóan félénk, visszahúzódó cica. A lábműtétje után sajnos túlsúlyos lett, ami miatt aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy a több mozgáshoz egy cimborát keresek neki. Ekkor kb. 4 éves volt Lili. Az elején menhelyi cicára gondoltam, de több okból kifolyólag ezt a tervemet módosítanom kellett.
Addigra már gyűjtöttem az információkat, és tudtam, mennyire fontos, hogy a leendő társ és a meglevő cicánk jelleme kiegészítse egymást, harmonizáljon. Akkoriban az egyik tanítványomnál ismertem meg Kimit, a nyugodt és játékos szibériai cicát. A jellem nyomvonalán elindulva aztán olvasgattam a fajtaleírásokat, eredetet, és így bukkantam rá valahogy a norvég erdei cicákra.

Hogy találtál ránk, miért minket választottál?

Egy hozzánk közeli tenyésztőnél érdeklődtem, de a kis lakásomra hivatkozva ő nem szívesen adott volna cicát. Ekkor elkeseredtem, elkezdtem keresgélni a magyarországi lehetőségeket is, így tárult elém a barátságos, szép és informatív honlapotok. Végre egy norvég erdeis honlap, ahol van sok és részletes információ, kedves és melegséggel teli történetek, ez nagyon megtetszett! Nekem sokat jelentett a barátságos, nyitott hozzáállásotok, hogy volt türelmetek végighallgatni kérdéseimet, kéréseimet – miszerint egy problémás cicushoz keresek egy cimborkát.

Hogy választottad ki Jónást, és miért őt?

Igazából nem is én választottam, hanem megkértelek, hogy a kiscica jelleme és megfigyeléseid alapján ajánlj nekem egy Lili-kompatibilis cicát. Nekünk nem a kinézet, szín vagy a nem volt a fontos (ezt mondjuk egy tenyésztőnek nem lehetett túl hízelgő hallani), hanem a szociális „véna”, a higgadt, kiegyensúlyozott jellem. Aztán küldtél nekem javaslatot és Jónás vidám nózija, mókás tekintete valahogy megragadott.

 

Mesélsz Róla? Milyen volt az első találkozás? Hogy teltek az első napok? Lili mit szólt?

Hú, de gyorsan elreppent az az idő! Pontos részletekre már nem is emlékszem, mert a fiatalúr anno úgy döntött, hogy hajnali 4 órakor „már aztán tényleg teljesen reggel van“, és így nekem kicsit kómásan teltek az ismerkedés izgalmas napjai. 🙂 Nos, az volt, hogy Lili fújt és fújt, aztán elvonult a kuckójára búslakodni, hogy hová is lett az ő szép, nyugis élete… Én meg kántáltam neki rendületlenül, hogy „Lili, kedvesssen!“ De napról-napra javult a helyzet, Lili Jónás iránti kiváncsisága nőtt, elkezdtek fogócskázni – ez Lili kedvenc játéka és ez jelentette az áttörést. Az első napokban otthon maradtam velük: volt közös játék, de külön-külön is extra sok törődést kaptak, hogy senki se szomorkodjon. Szerencsére az ennivaló miatt nem volt, és a mai napig nincs semmiféle veszekedés vagy irigykedés, sőt, volt már olyan is, hogy Lili kunyerált repetát, aztán simán átengedte Jónásnak, mintha neki kérte volna…

Milyen most Lilivel a kapcsolata és szerinted jót tett-e neki az, hogy 6 évesen kapott maga mellé egy társat?

Szerintem eddig nagyon jól alakult Jónással a kapcsolata, de ez nálunk Lili félénksége miatt nem azt jelenti, hogy összebújva alszanak és mosdatják egymást, mint más cicák és minden tökéletes, idilli. Hanem azt, hogy állandóan Jónást figyeli, bizalommal pislongat rá, puszikat váltanak, vagy éppen „beszélgetnek”. Lilinek mindenben Jónás az abszolút példakép, azóta a kaparófára is csak úgy lehet felmászni, azzal a technikával, ahogy Jónás mászik. Az az izgalmas játék, amivel Jónás játszik, a többi uncsi. Lili egyáltalán nem szerette a papírdobozokat, de látván, hogy Jónás milyen vidáman helyezkedik el a kartondobozokban, most már tisztára dobozmániás lett Lili. Szóval sokat tanult Jónástól, rengeteget változott – és csak előnyére. Jónás kedves és barátságos lénye nagy segítség Lilinek! Már ki mer menni a folyosóra, amire eddig soha nem volt példa. Mindig azt nézi, hogy hol van Jónás, mit csinál, keresi. Sokat dorombol Lili, mosolygósabb, sokkal többet játszik-mozog, és olyan vidámkodva-őrültködve kergeti a botos-szalagos játékokat, mint egy gondtalan, boldog kiscica.

Milyen jellem Jónás?

Jónás valójában egy jóságos, csupaszív tündér, selymes bundában! Másodállásban pedig főmókamester. Hihetetlenül kiegyensúlyozott, és olyan türelmes, mint egy kis buddha. Ez nagyon sokat segített az összeszoktatás nehézségeinél: őt aztán nem hatotta meg, hogy kapott egy suhintást vagy visszautasító cicapillantást, attól még szép az élet és barátkozzunk, szeressük egymást! Nagyon mókás kisbetyár, sokszor megmosolyogtat a tesójához hasonló cetlimániájával: imád összehajtogatott betegtájékoztatókkal, kartoncsíkokkal, vagy éppen tollakkal játszani, száguldozni, cipeli ezeket ide-oda. No ne is mondjam, hogy a „kincsek“ az ágyban, a paplan körül landolnak, az ám az epicentrum, ide kell minden kedves játékot hurcolászni! Mindig kitalál valami mókásat. Kb. 2-3 hónapja felfedezte magának az apportírozást, azaz nagy örömmel rohan az elhajított kartoncsíkok, betegtájékozatók után, odahozza nekem, és mint egy kutya, örömtől lihegve várja, hogy újra eldobjam öröme tárgyát. Néha odahozza nekem valamelyik kincsét, leteszi a lábam elé, és ilyenkor az a feladatom, hogy eldobjam azt a valamit. 🙂 Okos, gyorsan kifigyel-kiszagol mindent, meglepően jól megjegyez dolgokat.

Ki szoktál vele mozdulni a négy fal közül? Ha igen, hogy viseli?

Igen, szoktunk menni a ház kertjébe sétálgatni, Jónás már ismeri a kerthez vezető ajtót a folyosón, s mint egy kutyus, kipécézi magának és megy egyenesen oda. Vagy megy a polchoz, ahol a pórázt tartom és leszedi onnan, utalva ezzel a sétára… De azért néha úgy gondolja, hogy a pórázon való sétálgatás – póráz nélkül az igazi. 🙂 Egyébként az erkélyen tölti legtöbb idejét, mivel ez közvetlenül a kertre néz, és Jónás roppant fontos feladatának tekinti, hogy figyelje a magukat illegető rigókat, a kergetőző kisegereket, gyanús bokrokat, fákat, fura szomszédokat. Esténként is kint szeret aludni. Ha orvoshoz kell mennünk, azt nagyon jól viseli, mindenkit elbűvöl és szórakoztat – hát örülnék, ha ilyen készségesen ugrálnának körülöttem az orvosok…

Más az életed most, hogy Jónás veled él? Milyen az élet egy norvég erdeivel?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Norvég erdeivel élni nagyon nagy öröm. Amióta Jónás megérkezett hozzánk, azóta minden nap valahogy vidámabb lett. Egy mókamester mellett ki tudna szomorkodni? Jónás kedvenc játéka mostanában a spontán ijesztgetés. Gyanútlanul jövök-megyek a lakásban, erre hopp, hirtelen elém ugrik a fedezékéből, és vidámkodva rögtön elszáguld. Ezt szereti Lilivel is játszani, nem csak velem. No és a norvég erdei cicák innovatív ötleteiről mindannyian sokat tudnánk mesélni…
De a legfontosabb: hálásan köszönöm nektek, hogy egy ilyen jól szocializált, kiegyensúlyozott norvég erdeit kaptam tőletek, s hogy mindig figyeltetek Lili igényeire!

A hajnali négyes kezdeti ébresztőkért utólag is elnézést kérünk, sajnos nálunk a korai kelésem  miatt ehhez szoknak hozzá, de remekül át lehet őket szoktatni a későbbi ébresztőre. 😀 Nagyon szépen köszönöm az interjút, és azt is, hogy mindig fantasztikus, képes-vidám beszámolókat írsz nekünk az életetekről.  Sokat jelent nekünk, hogy tudjuk, Jónás ennyire jó és szerető közegben él, már alig várjuk, hogy meglátogassunk Benneteket! 

Ölelés,
Virág