Interjú a Nordic Verden cicák gazdijaival – 3. rész – Heimdall

Rita, Bence, Heimdall és a többiek

Kedves Rita!

Örülök neki, hogy elfogadtad a felkérésemet, és egy kicsit feleleveníthetjük az első közös élményeket és Heimdall (Adam) életének kezdetét nálatok!
Nem most volt, de nagyon jól emlékszem az első találkozásunkra, olyan elemi erejű őszinteség-tisztaság, jóság és kedvesség áradt belőled, amit ritkán érez az ember. Kérdés nem volt bennünk, tudtuk, hogy csodás gazdijai lesztek egy kis norvég erdeinek.

Kicsit meséltek magatokról és arról, hogy hogyan jutott eszetekbe azt, hogy a következő családtag egy norvég erdei macska legyen?
Köszönöm először is ezeket a kedves szavakat! Elmondhatom, hogy én ugyanezt gondoltam Rólad – megláttalak, és úgy éreztem, egy tündérrel hozott össze a Jóisten. 🙂 Hogy hogyan került Heimdall hozzánk? Csavaros kis történet. Hónapokkal korábban kezdődött, amikor befogadtunk egy apró fekete cicát, aki a szomszéd telken kétségbeesetten nyivákolt, s aki ezután hónapokig nálunk, velünk élt. Hatalmas, gyönyörű kandúr lett belőle, azonban természetesen ivartalanítása nem maradt el, mert meg akartuk előzni az ivarossággal járó kellemetlen következményeket. Mindhiába, mert egyszer csak Macho eltűnt, s mint az hetekkel később kiderült, átpártolt a szomszédunkban lakó családhoz. Ez különösen a kisfiamat viselte meg, mert nagyon szerette a cicát; de a férjemet is mélyen megérintette távozása, úgy érezte, „megcsalt” minket a macska.

Jó pár hónapig nem is jött szóba az új cica lehetősége, azonban Bence egyszer csak kijelentette, ő szeretne megint egy macskatestvért. Úgy tűnt, a férjem is hajlik a dologra, elkezdtünk hát keresgélni a fajták közt. A történet akkor dőlt el, amikor Bálint a vállam fölött egyszer csak rápillantott a számítógépem képernyőjére, ahol a Google jóvoltából meglátott egy norvég erdeit – soha nem felejtem el, amit mondott: „Vagy ilyen macskánk lesz vagy semmilyen!” Onnantól elkezdve pedig pár kattintás kellett csak, hogy megtaláljuk a Nordic Verden oldalát.

Kutyátok már volt, miért a norvég erdeire esett a választásotok mellé?
Kavics kutyánk szálkásszőrű tacskó, egy igazi stramm kutya, aki mellé egy olyan cicát szerettünk volna, aki temperamentumában partnere tud lenni neki is. Mondhatom, jól döntöttünk!

Hogy találtatok ránk, miért minket választottatok?
Amikor a férjem kimondta a fenti ominózus mondatot, onnan nem volt visszaút! Ahogy mondtam, pár kattintással a Nordic Verden oldalán voltam, de persze megnéztem más tenyészetekét is. Ahogy sok más helyzetben, most is zsigerből jött a döntés, mert számomra egyszerűen egyértelmű volt minden lehetséges szempontból, hogy a mi macskánk csak Tőletek lehet. Racionális szemüveggel nézve szép, tetszetős, áttekinthető a honlapotok. Ugyanakkor ennél sokkal több is: az ott leírtakat áthatja a Nordic Verden szellemisége, a norvég erdei mint fajta és a saját cicáitok iránti elkötelezettség és mérhetetlen szeretet. Hát ezért.

Hogy választottátok ki Heimdall-t, miért őt?
Huh, hát mi már csak ilyen „adjuramistendeazonnal”-típusú emberek vagyunk, azaz ha egyszer eldöntünk valamit, az megvalósul záros határidőn belül. Miután megszületett a döntés, hogy lesz másik cicánk, elkezdtelek követni Facebookon, és láttam, hogy Hayley és Lora is épp várandós. Aztán, amikor megszülettek a cicák, felvettem Veled a kapcsolatot, s kiderült, van előttünk egy család, akik épp döntésben vannak, hogy Heimdallt vagy egy másik cicát vigyék-e – erősen imádkoztam, hogy a másikra essen a választásuk, mert addigra már naponta nézegettük a képeit, és készültünk a látogatásra. És így is lett. 🙂 Nagy öröm volt számunkra élőben látni őt, a férjemet teljesen lenyűgözte, amit soha nem gondoltam volna róla – pár héttel később a megbeszélt szombattal ellentétben már pénteken el KELLETT hoznom Heimdallt, hogy „a hétvégét már együtt tölthessük” (Bálint szavai).

Meséltek Róla? Milyen volt, amikor hazavittétek? Hogy teltek az első napok? A kutyus mit szólt?
Soha nem felejtem el, hogy az előkészített hatalmas hordozóban nagyobbrészt végigmiákolta a Nagykovácsitól Pilismarótig vezető utat. Aztán hazaérkeztünk, kivettem a hordozóból, és csak ült megszeppenve az asztal lábánál – vagy 2 percig. 🙂 Utána gyorsan összebarátkozott Kaviccsal, aki kifejezett érdeklődéssel és örömmel fogadta; másnap reggel pedig már dorombolva dagasztotta az ágyneműnket, mi pedig nagy lelkesedéssel követtük minden egyes megmozdulását. 🙂

Milyen vicces-mókás sztoritok van róla?
Bencével imádják egymást az első pillanattól, így természetesen minden fürdésénél is jelen van. Egy ilyen alkalommal Heimdall úgy gondolta, unalmas már a karosszékben ücsörögni; mennyivel izgalmasabb a kád széléről felderíteni, mit is csinál ott Bence. Olyan jól sikerült az imbolygás, hogy hirtelenjében a cica Bence mellett landolt a vízben mindannyiunk legnagyobb meglepetésére. Arról ugye korábban beszélgettünk, hogy a norvégok szeretik a vizet, de hogy ennyire????? Gyorsan kikaptam őt, megtörölgettem, hogy villámgyorsan távozhasson a tett helyszínéről – intelligenciájára jellemző, hogy azóta a szőnyegről követi az eseményeket, esetleg két lábra állva, kád szélébe kapaszkodva nézi meg, hogyan pancsol a Szívének Legkedvesebb Kétlábú.

Más az életetek most, hogy Heimdall is a család része lett? Milyen az élet egy norvég erdei macskával?

Ha tehetném, receptre írnám fel mindenkinek a macskatartást – már azoknak, akik képesek hosszútávú elköteleződésre és az állat feltétlen szeretetére. Heimdall valóban családtag, aki gazdagabbá, boldogabbá teszi minden napunkat – és ez most nem valami fellengzős vattacukor-szöveg. Akárhányszor ránézek, az isteni teremtés tökéletességét látom benne ugyanúgy, mint a gyermekemben; és biztos vagyok benne, Heimdall az életem 3 legjobb döntése közé tartozik. Saját rituáléink vannak, ahogy a reggeli kávém mellé mindig megkapom a magam dorombolás-adagját, vagy ahogy időnként odajön hozzám, összedugjuk a homlokunkat, és szavak nélkül beszélgetünk. És persze mindenki imádja, aki hozzánk jön, elképednek a szépségén, a belőle áradó méltóságon. Nem tudom Nektek soha eléggé megköszönni, hogy ilyen fantasztikus cica került hozzánk Tőletek!

Nagyon szépen köszönjük a válaszokat, de legfőképpen azt, hogy ilyen csodálatos, szerető és odafigyelő családban élhet Heimdall. Itt teszem hozzá, hogy mindig nagyon érdekes, amikor a gazdik választanak. Az interjú elején említetted, hogy drukkoltál, hogy az előző család másik cicát válasszon. Pedig Ők úgy jöttek hozzánk, hogy nekik Adam kell (Adam később Rita kisfiától – aki fiatal kora ellenére nagyon otthonosan mozgott már akkor is a norvég mitológiában – kapta a Heimdall nevet), és már ott nálunk változtatták meg a döntésüket Grace irányába. Én is így éreztem – hogy hozzájuk inkább Grace való, hozzátok pedig Adam – szóval nincsenek véletlenek.

Mégegyszer köszönöm, és hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek! 
Ölelés,
Virág