Interjú a Nordic Verden cicák gazdijaival – 4. rész – Bra’tac

Petra, Attila Maja és Bra’tac

Kedves Petra és Attila!

Örülök neki, hogy elfogadtátok a felkérésemet, hogy elsőként a kölyökgazdik közül interjút készíthessek Veletek. (Közben pár interjú előbb elkészült – de a válaszok alaposságát látva Ti – kedves Olvasók – is érthetitek, hogy kellett az idő. 🙂 )Tisztán emlékszem az első találkozásunkra, olyan összhang és kedvesség áradt belőletek, vidámság és nyitottság … öröm volt, tényleg. Majáról, a cicusotokról is olyan szeretettel beszéltetek, nem volt kétség bennem, hogy csodás gazdijai lesztek egy kis norvég erdeinek is.
A kedves Olvasóknak mondom, hogy az interjú érdekessége, hogy Petra és Attila egymástól függetlenül is válaszoltak egy-egy kérdésre, látni fogjátok, hogy az adott történést ki-hogy élte meg, vagy éppen mit gondol róla.

Kicsit meséltek magatokról és Majáról?
Mi is nagyon örülünk, hogy megejthetjük ezt a kis interjút, köszönjük!

Petra: Mi 3,5 éve alkotunk egy párt Atival, Budán lakunk és Maja is már lassan 2 éve van velünk. Igen mozgalmasak a mindennapjaink, nem mondhatnám, hogy sokat unatkozunk, elég bohém kis páros vagyunk. Maja is ezt az életet szokta meg, folyton utazik, hiszen mi is ingázunk. Ő 70%-ban lakáscica, de hétvégenként igyekszünk mindig levinni Dunaharasztiba, ott pedig irány a hatalmas kert, a felfedezések. Maja 2 évvel ezelőtt úgy került hozzánk, hogy a motorolajban feküdt két testvérével, egy műhelyben. Szerencséje volt, hogy időben hozzánk került, sajnos ő volt az egyetlen kis túlélő a testvérek közül. Szörnyen alulfejlett volt, mi azt hittük két hetes, mikor az orvos elárulta, hogy valójában már 1,5 hónapos. Hihetetlen volt benne az élni akarás, már csöppnyi cicaként is mindig feltalálta magát, nagy zsivány a mai napig, olyan mint egy kis raptor: gyors, leleményes és okos. Így ragadt rá a Majaraptor becenév 🙂 Ami vicces, hogy kiskorában rengeteg időt töltött a kutyámmal, akivel a mai napig nagy barátok, így rengeteg a kutya szokása…ugatni még nem ugat, de morog, beül az ajtóba, ha ki akar menni és a kerti törpemalactól még a röfögést is eltanulta 🙂 Fantasztikus egyénisége van, de benne van erősen a makacsság, a dac és sok mindenkivel szemben a távolságtartás. Nem egy átlagos macska, féltünk is kissé az erős egyénisége miatt, hogy hogyan fogja fogadni az új kis társát.

Miért a norvég erdeire esett a választásotok Maja mellé?

Attila: Azt hiszem, erre nekem kell válaszolnom. Jó pár éve egyszer egy hétvégi vásárlás alkalmával a Camponában tartottak egy cica kiállítást, amire kíváncsiságból benéztünk. Ekkor láttam életemben először Maine Coon cicát élőben es azonnal megfogott a hatalmas termetük, kiállásuk és karakterük. Nos, azóta szerettem volna egy nagytestű macskát.
Sok utánajárás olvasgatás és vélemény meghallgatás után arra jutottam, hogy sajnos nehéz igazán egészségeset MC-t kifogni, a túltenyésztés miatt. (Budapest belvárosában egy kávézóban, ahol cicákkal kávézhat az ember a felszolgáló lányok, akik a cicákért felelnek kifejezetten lebeszéltek minket a fajtáról. Példának a kávézó saját MC-ját hozták fel, aki habár tenyészetből érkezett papírokkal és negatív vizsgálati eredményekkel mégis 3 éves korára túl volt több műtéten). Így ezt az ötletet elvetettük, mert nem akartunk egy hatalmas rizikófaktort bevállalni mind egészségileg, lelkileg, mind pedig anyagilag.
A norvég erdei fajtáról édesanyám révén szereztem tudomást, mint hasonló méretű cica faj és kevés utánajárás után kiderült, hogy náluk teljesen más a helyzet, nincs túltenyésztve. Kevés és jobban szűrhető genetikai betegségeik vannak. És nem mellesleg Maja természete mellé sem lehetett akármilyen cicát, csak nyugodt békés természetűt. Persze ekkor még nem sejtettük, hogy ebbe Bra’tac személyében ennyire bele is trafálunk. 🙂

Petra: Őszintén szólva mi Maja előtt nem is szerettünk volna se macskát, sem semmilyen állatot, mert úgy éreztük, hogy nehéz lenne beillesztenünk őket egyelőre a mindennapjainkba és életvitelünkbe. Aztán úgy alakult, hogy mégis lett egy Majánk és mi mindent megtettünk, hogy szuper kis helye legyen. Ez olyan, hogy az ember megtanul felelősséget vállalni, mi pedig talán kissé el is kényeztettük a kishölgyet, ma már maximálisan mindent hozzá, azaz hozzájuk igazítunk. Maincoon-t láttunk már, no de Norvég Erdeit még nem. Ekkor talált rátok Ati a neten és mondta, hogy menjünk nézzük meg, hogy is néznek ki ezek a kis banditák. Én ekkor már tudtam, hogy egy kiscicát el is fogunk hozni. Hát így is lett, szerelem első látásra. 🙂

Hogy találtatok ránk, miért minket választottatok?

Attila: Ez egyszerű kérdés, Google 😊
A választás is egyszerű volt, a magyar tenyészetek száma elég kevés, a döntést végül a honlapok tartalma, információk részletessége és Jamie alapján hoztam. Elég impulzív vásárló vagyok állítólag :). Ezután a FBon írtam, ahol kedves és segítőkész válaszokat kaptam. Volt éppen elérhető kiscica is (hím, ez szempont volt). A pontos részletekre nem emlékszem, csak arra hogy előző hétvégén a Lurdyban voltunk cicakiállításon ahonnan majdnem elhoztunk egy MC kölyköt, csak az említett betegségektől félve végül otthagytuk. Ezt követő héten felvettem veletek a kapcsolatot.
Petra: Elég impulzív? Ááá, dehogy…de a macskák (is) jól járnak ezzel 😀
Nem tudom, ti hogy látjátok, de a Norvégok még közel sem túl elterjedtek itthon. Szóval nem hallomásból, hanem tudatosan kerestünk tenyészetet. Nem sokat leltünk fel itthon, de nálatok éppen voltak kicsik, valamint a honlapotok is meggyőzött minket arról, hogy itt kell kezdenünk az ismerkedést.

Aztán elmentünk hozzátok és már a ház miliőjétől és a kis spániel házőrzőtöktől elvarázsolódtunk. Mint egy kis mézeskalács házikó a tündérkertben, éppen nőttek ilyen kis furcsa tökök is a keretetekben. 🙂 Valahogy már a kapuban éreztük, hogy árad a kedvesség és gondoskodás a házból. Amikor bementünk és megismertünk titeket ez még 100xososan is bebizonyosodott. Nagyon szimpatikus volt minden és látszott rajtatok, hogy nem tömegtenyésztők vagytok, hanem minden cicának aranyélete van nálatok és mindent megtesztek, hogy a lehető legjobbat kapják. Mi nem az alapján döntünk és ítélkezünk, amit valaki mond és mutat, hanem amit érzünk és tapasztalunk. Sok a látszatember és a látszatélet, de amit itt láttunk, hallottunk és éreztünk, mind őszinte volt. A Facebookotok sem egy kirakat tele csak a csillogással. Külön becsülendő, hogy hideget-meleget, örömöt és bánatot is lehet olvasni az életetekről.

Hogy választottátok ki Bra’tac-ot, miért őt?

Petra: Mi mindenképp kisfiút szerettünk volna, mert úgy gondoltuk, hogy Maja jobban elfogadná, mint egy kislányt. Eredetileg úgy mentünk hozzátok, hogy Bra’tac és egy másik kisfiú közül választhattunk. Képek alapján nehéz volt bármit is mondanunk, így kivártuk a személyes találkozást. Mindannyian nagyon édesek voltak, így valahol még örültem is, hogy csak két pici közül kell választani…egyébként biztosan nem ment volna. 🙂
Miért Bra’tac? Őszintén szólva nem is tudom…talán megérzés, hiszen ott, akkor nem is tudtunk volna különbséget tenni. Emellett Atinak és nekem is nagyon tetszettek a kis csíkjai. Játszott, látszott, hogy élettel teli, boldog és hihetetlenül kedves. Megnyert minket. Majd elmesélted, hogy Bra’tac is egy kis túlélő, hiszen ő is kevesebb testtömeggel, utolsóként született és az első napok/hetek kritikusak voltak. Itt már tudtuk, hogy ez nem véletlen, hasonló mint Majácska útja. Azóta egyébként olyan erős és hatalmas, hogy a szállítót már nem kapom fel túl könnyen. 5 kg felett jár a kis oroszlán, a konyhai mérleg már csak régi barátunk 😀

Meséltek Róla? Milyen volt, amikor hazavittétek? Hogy teltek az első napok? Majácska mit szólt?

Attila: A hazaút eleje nyugisan telt, majd elkezdett sírni. Petrának megesett a szíve és kivette a szállítóból az ölébe, majd onnantól kezdve csöndben volt és 2 percen belül békésen aludt. Viszonylag gyorsan hazaértünk, nem volt nagy táv ahol már várt minket Maja. Már a liftben megvolt a taktika, Petra előremegy, becsukja a szobába mi meg kiengedjük a picit. Kaja víz alom várta bekészítve mindkettőjüket a lakás 2 elkülönített részén. Nem kellett sokat várni kb 2 másodpercet, hogy Bra’tac kijöjjön a boxból és elkezdjen felfedezni. Iszonyat cuki volt, megállíthatatlanul ment előre, amíg minden elérhető helyet be nem barangolt és közben mindent tudományosan végig kommentelt. Ha 1 pillanatra nem tudta hol vagyunk nyávogott, majd szóltunk neki, akkor odarohant és nagy volt a boldogság. Közben Majcsinak betettük a szobába a hordozót a takaróval, amibe nálatok az összes létező cica belebújt. Hagytuk hadd szokja majd a pici mikor elfáradt betettük a boxba es kiengedtük Maját. Hát volt meglepetés 😊 Le is videóztam a végét, amikor már percek óta szagolgatta a szállítót kívülről és még mindig nem vette észre, hogy nem üres, majd a pillanat, amikor leesik neki. Síri csend, Maja lefagyva mereven néz, mi alig bírjuk visszatartani a nevetést, majd valamelyikünkből kiszakadt. Erre Maja fénysebességgel fújtatva elrohant, mindebbe néhány röfögést is belecsempészve. Hát így indult a kapcsolat.

Az éjszaka a pici zárt ajtóval velünk aludt, Maja a nappaliban. Ez a nagyasszonyt nem zavarta, ha elalszunk,ő mindig elvonul a kis rezidenciájába. Hogy ne legyen azért véletlenül se sértődés felesbe aludtunk 2 napig. Hajnalban cseréltünk, felváltva játszottunk mindkettőjükkel. Mindketten szabit es home office-t vettünk ki így szerda-vasárnapig tudtunk velük lenni.
Petra: Brat’y egy kis mackó, nekem a hazaúton már meghódította a szívemet. 🙂 Semmi stressz, semmi hiszti. No igen, Maja meglepődött…mi a fene ez? Amikor fújta a picike szőrcsomót, azt hitte, hogy itt ebben a harcban (is) ő a főnök. Majd Bra’tac szépen elegánsan, mint egy kiskirály előrelépett, ránézett és tekintélyt parancsolóan odafújt szolidan, hogy na most már ne csináljuk itt a fesztivált hölgyem. Nem többször,csak egyszer, ami elég is volt. Maja nem kezdte ki, nem gyepálja a mai napig sem. Soha nem hittük, hogy Majának lehet egy társa, most pedig van egy Bra’tac, aki hihetetlenül okosan, bölcsen és intelligensen képes (volt) lereagálni helyzeteket és diliket…nem hiába ért a nők nyelvén 😀

Viszonylag hamar kimozdultatok Bra’tac-kal a négy fal közül. Hogy sikerült az első kiruccanás és hogy reagált a kicsi fiú?

Attila: Igen, már az első hétvégén mozgattuk őket. Fontosnak éreztük, hogy együtt így Maja nem játszhatja, amit Petra tesójának a szibériai cicájával csinál. (1-2 hetente ha találkoznak Dunaharasztiban, max 1 napot kibír, addig teljesen idegbeteg meg se lehet fogni, mert tudja, hogy utána eltűnik a Kolja cica és nem látja sokáig).
Tudatosítani akartuk, hogy Bra’tac nem fog eltűnni, hiába várja. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy sikerült, teljesen másképp viselkedik, de erről majd később.
A leutazás 10-12km viszonylag rövid út, az elején mindig sírt, most már hangját se hallani.
Ezen a hétvégén még nem találkozott Koljával, Majcsi idegrendszerére való tekintettel ezt későbbre hagytuk. Sajnos Olival, a kutyussal nem sikerült még teljesen megbarátkoznia, kissé még fél tőle, de dolgoznak a kapcsolatukon. 🙂

Harasztiba érve fél napig felfedezett a nagy házban, hihetetlen bátorsággal. Mindenkinek azonnal a szívébe lopta magát. Nem volt nehéz, aki simogatta fél percig annak már bújt és dorombolt. Ez azóta sem változott sokat. Egy szeretetgép, mi csak úgy hívjuk, hogy „szeretet rohamok” amik ilyenkor rátörnek. Nem számít semmi, kiveri a kezedből a telefont, könyvet, felmászik a lábadon, de foglalkozz már vele és semmi mással! Nyomja a fejét, ráfekszik a fejedre,kezedre-lábadra, dörgölőzik és bújik…elvárja, hogy akkor dobj félre mindent, mert Braty idő van. Szerintem őt semmi sem zavarja, sem környezet váltás, sem új emberek, sőt a szibériai cicával is örök barátok.

Milyen vicces-mókás sztoritok van róla?

Attila: Az rengeteg van, de talán a legviccesebb az a blokk függősége. A vásárlások után kapott blokkot általában megtartja az ember, ruhacserénél jól jön. Hát nem… Kiszagolja és elég egy pillanatra elöl hagyni a vásárolt árut, zacskót vagy táskát, ő megtalálja a blokkot. A szobai szemetesbe, amibe általában papírhulladék kerül fölösleges kidobni, azt kiborítja és kiszedi. Sokszor ráhagyjuk hadd rohangáljon vele, nem eszi meg csak játszik vele. Imádja, hogy csörög, rezeg, zizeg, illetve amíg nem gyűri, össze teljesen addig szaladgál vele. Ez persze Petrának rossz hír, mert már nem egyszer lebuktatta, hogy új ruhát vett. Petra gondosan elrejti a ruhát a szekrénybe, hogy ne találjam meg, majd ez a kis leleményes rögtön belemászik a táskájába és szedi is ki a bizonyítékot. Elvégzi a kutatómunkát, szóval jól tudunk együtt működni, de sajnos a vásárlásoknál át kell gondolni mit veszünk, mert nincs így csere lehetőségünk 😀 A másik aranyos kis bohém szokása, hogy a játékait mindig oda csoportosítja, ahol épp vagyunk. Ez azt jelenti, hogy éjjel telehordja az ágyat játékkal és a fejünkre pakolja.

Petra: Hát én nem hittem a szememnek amikor először sétálgatott a blokkommal és konkrétan Ati kezébe adta a bizonyítékot 😀 Én ilyet még nem láttam! Édes egy kis szörmók, regényt lehetne írni! Nagy zsivány 😀 Van egy olyan szokása is, hogy befekszik az ajtó elé, ha indulnunk kell, hogy ne menjünk. De pl. nagyon segítőkész -Majával koprodukcióban- a kertészkedésben is és nagyon ért a cipőfűző bekötéséhez is…abban mindig segít…ja nem 😀 De próbálkozik…nincs cipőfelvétel Bra’tac nélkül! Egyébként olyan mint egy nagy mackó…szokása, hogy sétál és ha olyanja van, akkor levágja magát, ahol éppen jól esik. Mindegy, hogy épp a fejedre fekszik vagy a tv elé teljes takarásban…a környezetére amúgy nem igazán van tekintettel 😀 Szereti még a tv-ben levadászni a labdát, ha foci megy és emellett lézerpointert függő! Ha meghallja a csörgését, akkor már a lábadnál ül. Ha nem játszol vele, természetesen azt is tudatja: olyankor megkeresi a kis kütyüt, a szájába veszi, majd rohangál vele. Végül odajön és leteszi elénk, hogy hahó, srácok, figyeljetek már!
Halál cuki az is, amikor Majcsi a kis ikeas egerével mászkál a szájában és beszél, Bra’tac pedig a rugójával, amit még tőletek kapott! Nagy páros…hihetetlenül ellentétes személyiségek, akik nagyon kiegészítik egymást…persze próbálnak a másik idegeire is menni olyankor, de ez a része egy barátságnak 😀 Egyébként ügyesen ért a dekoráláshoz…ma pl. széttépte a húsvéti dekor gyapjúbárányom bundáját…hát igen, jelzi, ha valami szerinte nem szép és nem kéne kitenni. 😀

Más az életetek most, hogy Bra’tac is a család része lett? Milyen az élet egy norvég erdeivel?

Attila: Teljesen más, két macska több figyelmet és takarítást igényel, de megéri. Hihetetlen pluszt tud adni amikor munka után hazaérünk és vár vagy amikor szeretetrohama van és le se lehet vakarni. Arról nem beszélve, hogy egy kis mini buldózer, ha kajáról van szó, ott nincs bocsánat. Petrát nem egyszer „öklelte” már fel, mint egy kis bika…szóval nem fogja vissza az érzéseit 😀
Egyébként Majcsinak is hatalmas fejlődés volt az életében és egyre jobban látszik rajta, hogy élvezi a kergetőzéseket, a helyezkedéseket. Sokkal jobban megtanulta kifejezni a szeretetét, ő is többet próbálkozik, lesi a trükköket. 🙂 Mindketten szórják a puszikat, egyik így, a másik úgy, de az biztos, hogy megvan a saját, egyedi szeretetnyelvük. 🙂 Szerintem rengeteg dolgot tudnánk még írni, de annyi időtök nektek sincs, hogy végigolvassátok, de majd reméljük folyamatosan beszámolhatunk nektek a mindennapokról. Élmény velük mindennap, na!

Petra: Azt hiszem a lehető legjobban tettük, hogy elhoztuk Bra’tac-ot és norvégot választottunk. /Mondom ezt tényleg úgy, hogy világ életemben inkább kutyás voltam./
Hihetetlenül egyedi, okos, bohém és egyben tiszta őszinteség és kedvesség! Azt szeretem benne, hogy egy cseppnyi rosszindulat sincs benne és ez olyan felüdítő a sok érdekemberrel és dologgal teli világban. Hazajövünk és vagy őszintén baromi rosszcsont vagy éppen cukizsák. De mindent szívből és őszintén tesz és ez a legcsodálatosabb. Amikor záróra van és megyünk aludni, bárhol is van a laskában, odarohan, felugrik hozzánk és 30 percet legalább (ha nem többet) odabújik és velünk alszik…ha kizárjuk megsértődik és nem érti. 🙂 Lépten-nyomon melletted van. A cicavár legfelsőbb tornyáért néha harcot vívnak Majcsival, szuperhangosan dorombol és habár igen csúnyán és hangosan eszik, ő így Bra’tac, akit nagyon megszerettünk és azt hiszem ezzel a kis magának való, sokszor dacos, ámde nagy bájjal és egyediséggel rendelkező szuper Maja-raptorunk is így van. <3

Nagyon szépen köszönöm Nektek, hogy meséltetek nekünk Bra’tac-ról és a többiekről, mindig jó hallani felőletek! Időnként mindenképpen szeretnék hírt adni arról, hogy hogy alakul az életetek vele együtt. Bra’tac valóban nagyon különleges cica volt nekünk, hiszen a kis Sammy-vel együtt az eddigi legkisebb súllyal született nyolcadikként, és sokat éjszakáztam velük, hogy minden rendben legyen. Megérte a sok törődés, mert Bra’tac nagyon hamar behozta a különbséget, sőt, néhány hét után az egyik legnagyobb súlyú cica lett az alomban. Igazi tenyésztői sikerélmény számomra! Egyébként nem véletlenül kapta ő a Stargate sorozatról elnevezett alomban pont ezt a nevet, hiszen a filmben Bra’tac egy tanító, aki ezt vallja: „A warrior’s true strength comes from his heart and his mind”. Ő tényleg egy igazi harcos, akinek szíve van. És nyert. A természete is olyan volt kicsinek, mint a neve, higgadt, nyugodt de mindig volt valami ősi tudás a szemében. Nagyon-nagyon szerettem Őt (és az egész almot). Boldog vagyok, hogy ilyen fantasztikus családban él!

Legyen csodás tavaszi hétvégétek! Ölelés!
Virág