Zsófi és James
Kedves Zsófi!
Örülök neki, hogy elfogadtad a felkérésemet, és egy kicsit feleleveníthetjük az első közös élményeket és James életének kezdetét nálad!
Amikor megismerkedtünk nem csak annak örültünk nagyon, hogy egy ilyen kedves, barátságos és nyitott ember vagy, hanem annak is, hogy igazi közös életet terveztél el a leendő négylábú társaddal, aki tényleg részt vesz azokban a dolgokban, amiket Te is nagyon szeretsz csinálni. Azóta nagyon sok közös kalandotok volt és mi mindig örömmel követtük ezeket.
Captain on board 🙂
Kicsit mesélsz magadról és arról, hogy hogyan jutott eszedbe az, hogy akivel megosztod az életed egy norvég erdei macska legyen?
Igazából kutyát szerettem volna, de az lakásba nem a legjobb. Az első ötletem az volt, hogy örökbe fogadok egy menhelyi cicát. De aztán végig gondolva, hogy szegények sokszor min mentek keresztül, rájöttem, hogy nekik aztán igazán nyugodt környezet kell, hogy helyrejöjjenek lelkileg. Én pedig részben a munkám, részben a motorozás miatt gyakran vagyok úton, emellett albérletben lakom, tehát ha költözni kell, a leendő társamnak azt is bírnia kell. Így aztán elkezdtem olyan fajtákat keresgélni, amik méretre már majdnem kutyák, és nyugodtak. A norvég erdei macskákról mindenhol azt olvastam, hogy nekik aztán utazás, hotel, új emberek nem okoznak problémát.
Hogy találtál ránk, miért minket választottál?
Interneten bogarásztam, itthon nem sok helyen van norvég erdei macska tenyészet, Ti pedig közel laktok Budapesthez. Felvettem a kapcsolatot Veletek, és kértem egy időpontot, hogy megnézhessem élőben, milyen is egy norvég erdei macska. Nagyon szimpatikus volt a tenyészet, a négy- és kétlábúak egyaránt, úgyhogy nem sokkal később kértem is, hogy kerüljek előjegyzésbe.
Hogy választottad ki James-t, miért őt?
Nekem leginkább a kék szín tetszett, és Willie volt a kedvencem, de róla hamar kiderült, hogy Tirolba megy tenyészcicának. Adam és James közül választhattam, és hát James „The Boss” Cooper aztán annyira laza volt és nyugodt, hogy egyértelmű volt, hozzám ő illik leginkább.
Naplemente Zadarban
Mesélsz Róla? Milyen volt amikor hazavitted? Hogy teltek az első napok?
Arra emlékszem, hogy amikor megérkeztünk Hozzátok, azonnal bevették magukat a tesóival a hordozóba, mire indulás volt, mindenki kijött, csak ő ült benne. Biztosan tudta, hogy velem jön. 🙂 Autóban utaztunk haza, melegben, légkondi nélkül. A kiskoma végig magyarázta az utat hazáig. Tesómnak panaszolta az anyósülésen az ölében, hogy neki nagyon melege van. Hazaérve gyakorlatilag elindult felderíteni falmentén, amint kikerült a hordozóból. Azonnal megtanulta, minek hol a helye, este már villanyoltás után a fejemen feküdt és bőszen mosdatott. Ezt a szokását jó fél év alatt vetkőzte le, azóta nem mosdat, de még mindig sapkában alszom időnként… Az fix, hogy a Főnökkel a fejemen nem fázik a fülem! 🙂
Milyen vicces-mókás sztorid van róla?
Minden napra jut valami, sülve-főve együtt vagyunk, néha még együtt is dolgozunk, ha olyan a munkám. Nyáron lementünk motorral a horvátokhoz nyaralni ketten. A szállás Zadar belvárosában volt, úgyhogy jó sokat gyalogoltam vele a tengerpartra „gyere Főnök, jól megnézzük a naplementét” felkiáltással. Mikor kivettem a hordozóból, beleszagolt a levegőbe, közölte, hogy nem. És visszamászott, nekem háttal. Hát legközelebb nem őt viszem romantikázni! 🙂
Egy kis séta – az első motoros utunkon
Merre jártatok már együtt?
A nyári zadari nyaralás mellet jártunk már együtt Szlovákiában, Ausztriában, és itthon is jó sok helyen megfordultunk már.
Hogy tudtad James-szel megszerettetni a motorozást?
Nem volt választása, már eleve motorra való hordozót vettem neki. Ha egyszer sokat motorozom és nem akarom egyedül hagyni, akkor bizony ennek így kell lennie. Nem volt vele gond, első alkalommal felültettem a hátsó ülésre, beindítottam a motort, amíg felszerelem a hordozót. Semmilyen reakciót nem váltott ki belőle a járó motor a feneke alatt. Autóban kalaptartón, motoron a tankon utazik. Ha túrázni vagyunk több motorral, akkor pihenőben végigjárja az összeset, megszagolja, némelyikre fel is ugrik. Együtt voltunk még az éjszakai motorozáson is Budapesten. Kocsi, motor, neki mind érdekes. Szerintem előző életében autó- és motorszerelő volt. 🙂
Az első utunkon, pihenőben
Fékellenőrzés 🙂
Más az életed most, hogy James veled él? Milyen az élet egy norvég erdeivel?
Persze, hogy más. Addig egyedül éltem, senkinek nem kellett időben enni adni, meg játszani vele. És a nappali sem volt tele hajgumival és játékokkal. De hamar megszoktuk egymást, megvan a napi rutin. Együtt kávézunk reggelente. Adok neki reggelit, belekóstol, aztán beül az ajtó mellé, várja, hogy ráadjam a hámot és kimenjünk a gangra. Ő nézelődni, én kávézni. Ha ez elmarad, akkor van ám hiszti! Kávézás után azonnal spurizik is reggelizni, aztán lelép, tudja, hogy megyek dolgozni. Fürdeni is együtt szoktunk, én fürdök, ő a kád széléről belógatja a farkát a forró vízbe, és evezget meg dorombol.
Nagyon össze vagyunk nőve, most éppen az apportírozáson fogunk majd dolgozni, mert már feketeöves pacsiosztó a Főnök Úr, kell új kihívás.
Munka utáni szeretés
Magyarázatként teszem hozzá, hogy James klikkeres módszerrel – igen, mint a kutyák is – tanul, és pillanatok alatt megtanult pacsit adni. Zseniális!!
Nagyon hálás vagyok, Zsófi, hogy válaszoltál a kérdésekre, és bepillantást engedtél nekünk a közös életetekbe, ami igazán változatos, izgalmas de ugyanakkor meghitt és kedves. Köszönjük azt is, hogy gondolsz ránk, és küldesz nekünk pár kedves képet, videót, mindig nagyon örülünk neki! Nem is kívánhatnánk jobb gazdit James-nek, és azt hiszem az is világosan látszik ebből a beszélgetésből, hogy mennyire nem lehetetlen az, hogy egy norvég erdei cicával utazzunk, bejárjuk a világot és közösen éljük meg nem csak a mindennapokat, de a kalandokat is.
Sok hosszú és boldog közös évet kívánunk Nektek sok szeretettel!
Kedves Olvasóink – köszönjük, hogy velünk vagytok, és hogy olvastok minket.
Legyen csodás napotok,
Virág