Reggeleim

Facabook oldalunkról azoknak szeretettel, akik ott nem követnek minket.

Sziasztoooooook!

Meg kell osszam Veletek a reggelemet, mert néha én sem hiszem el, hogy 8.30-ig már megtörténik minden, ami megtörténhet. 🙃😲😱😰😩😵

Talán onnét kezdem, hogy veszett későn értünk haza, mert koncerten voltunk, ami isteni volt, csak hát sokáig tartott.  
Hazaérve észleltem, hogy a rend állapota reggel óta nem javult – sőt, dacára a két lánygyermeknek otthon (biztosan sok tanulnivalójuk volt, meg kell dolgozni a jó bizonyítványért, na!) – sőt, kaotikus méreteket öltött, így aztán az éjszakám egy részében próbáltam tűrhető állapotra javítani a katasztrofálisat. A macskák ennek örültek, játékként értelmezték a mosógépbe pakolást, a játékok halomba rakását, a mosogatógépet amúgy is imádják (mindig rettegek, hogy egyszer bezárok egyet).
Horten nehezményezte, hogy a minden bizonnyal általa kipancsolt két tál vizet💦, ami szépen kezdett elelegyedni az alomból kihordott szemcsékkel, miért is akarom feltörölni, mikor az annyira mókás. Aha. Az. Csak nem hajnali egykor.

Hayley a kennelben

No, de sikerélmény, mert idővel csak eljutottam az ágyig, ahol persze megrohamoztak a kandúrok, Jaime úgy gondolta, hogy mind a kilenc kilója jó helyen van a gyomrom magasságában, és a vállamon dagasztott, majd befúrta a fejét a nyakamba és elaludt. Moccanni sem bírtam. Éjjel aztán váltogatták egymást, és bőszen válaszolgattak Rosinak, aki épp tüzel és az ajtó másik felén adta tudtára a kandúroknak minden óhaját.
A megvalósítást lehetetlenné tevő ajtót pedig ki erről az oldalról, ki a másikról rágta némi óbégatás közepette. Kétszer felkeltem rendet parancsolni, meg kétszer átállítottam későbbre az ébresztőmet, mivel ma kicsit később indulhattam, nem volt muszáj ötkor kelni. Akkor akartam – Isten látja lelkem, rajta voltam én a reggeli takarításon, csakhát… Na. Ilyen a nyugodt és pihentető alvás. 🤗🤔🤨😛
Így aztán már öt után de még hat előtt az éjszakától kicsit meggyötörten ébredtem, és Masekot simogattam még egy jó darabig, de muszáj volt felkelni.
Az első, amivel közelebbi kontaktus kötöttem egy hányás volt, valakinek nem tetszett a vacsi – nem ügy, éhgyomorra egy hányás-takarítás nem okoz gondot már nekem. Utána megkapták a reggelit – szerencsére mind jóízűen evett, lehet a kismamák reggeli émelygése okozta a hányást, vagy némi szőr – bármi lehet, a cicák könnyen kiadják magukból a kaját, ha valami okuk van rá.
Már rutinszerűen hoztam a törlést a kipancsolt vízhez, s Horten gazdájának ezúton üzenem, készüljön, ez egy vizimacska, vagy mi.  Kiteregettem – a két kicsi aktív segítségével, ami azt jelenti, hogy egy ruha fel, kettő le a szárogatóról. A mosakodást is persze Horten élvezte a legjobban, de a fogmosásnál már Joanna is aktívan segített, hogy az almolásról már ne is beszéljek.

Masek és Csili <3

Eszembe ötlött az előszoba söprése közben, hogy tán ki kéne mennem, és megnézni a kennelt, mert a napokban sok hó esett.🌨 Alig tudtam az ajtót kinyitni a hó miatt, de bejutottam. Gondoltam én, hogy nem olyan jó a helyzet, de hogy ennyire szar – na azt nem. A kennel tetején a hálón megállt a húsz centis hó, és bajlósan bemélyedt – időzített bombaként nézegettem a fejem felett. Ajjajjj, egy helyen kicsit le is szakad, nem lesz ez így jó, mert kilógnak a macskák. A seprű amúgy is nálam volt, gondoltam megütögetem kicsit, a hó lehullik, napsütés, ámen.😇💥 Aha. Megütögettem kicsit – némi hó hullt a nyakamba – kicsit hujjogattam, mert természetesen nem gondoltam, hogy ehhez a művelethez különösképpen fel kéne öltözni, így papucsban, zokniban, naciban és egy pólóban kiviteleztem a mutatványt. Hegyi lány mindent kibír, ugye.💪
No, ha nem jön, próbáljuk erősebben, hátha lesz eredménye. Lett. 8 négyzetméternyi húsz centis hóréteg terített be egy pillanat alatt hálóstól. Sötét lett és nagyon hideg és kezdtem azt érezni, a hegyi lány sem bír ki mindent, levegőt se nagyon kaptam hirtelen, de aztán kiszabadultam a hó és a háló fogságából. Frankó. (Ide mást akartam írni, de beérem ezzel.)
Nos, a kennel másik felén még fent volt a háló, fent volt a hó is, gondoltam könnyítek azon is, de nem nagyon adta magát meg az igyekezetemnek, ellenben a kezem és a lábam már fájt a hidegtől, vastag hóréteg borított, így jobbnak láttam bemenekülni a házba. Nem volt egyszerű, mert annyira le voltam már fagyva, hogy nem bírtam a zárral és még a kijárót is be kellett zárni, mielőtt a srácok úgy éreznék, részt kell venniük ebben a havas mókában mindenképpen.
Bejutottam, beálltam a kádba, mert annyira sok volt rajtam a hó, hogy csak ott volt értelme levetkőzni. Horten boldog volt, mert hóóóóóóó, és abból víz lesz, juhú. Feljebb állítottam a hőfokot, magamra dobtam egy pokrócot, fájt a kezem-lábam kegyetlenül, így egy teával leültem egy kicsit a kanapéra átgondolni az élet értelmét. Gyorsan megtaláltam, mert Joanna bebújt a takaró alá és heves játszadozásba kezdett Hortennel, így sikerült néhány vérző karmolást elszenvednem. Próbáltam őket meggyőzni, hogy most játszanak máshol, de nem. Hát jó, inkább felöltözöm, úgyis indulni kell, még megcsináltam néhány dolgot, ha már mozognak a végtagjaim, a hajam csurom víz (hólé), majd megszárad útközben.🚙 Az út csupa hó és jég, de szerencsésen kiállok, hurrá, indulunk. Az út további történései még, hogy: 1. elől nem töröl a lapátom jól, a nap mindig szembe süt, annyit sem láttam, hogy mukk. Gondoltam, legalább hátrafelé lássak ki, csak épp azt nem, hogy oda van fagyva. 2. – persze, hogy letört a hátsó ablaktörlő. Kis szomorúság (aZuram örülni fog…), de nosza éneklés inkább teljes hangerővel, a víz csöpög a hajamból, a gyerek mellettem nem érti, minek lehet még ennyire örülni, amikor hirtelen satufék – mert hát ha előtted is, akkor mit tudsz tenni??? – és kb. két milivel sikerül megállni az előttem lévő mögött. Nagylevegő. Neeeem, nem anyázunk. 😇😇😊😊Derű – legalább a kocsit nem törtük össze. Kiszálláskor a gyerek nézi, röhög – lóg hátul a lapát… ez van. A villamoson legalább meleg van, ami jó, mert a hajamtól átvizesedett a kabátom – nem egy téli darab – és így az ingem is. Érzem, hogy dupla adag finomsággal kell megjutalmaznom magam a pékségben. 🥐Kérem, kapom, de a kasszás nem figyel, pedig ott állnak egymás mellett. Lusta vagyok újra elmondani, így odavetem: kétszer kétszáz és egyszer három. Szeme felcsillan, és közli: fel vagyok véve, ez a szemlélet kell neki. Mondom, az jó, hiányzott még egy kis munka. Szóval karrierem felfelé ível, látjátok… és eseménytelenül – kicsit fázósan sétálok negyed órát, majd bent konstatálom, hogy elkéstem. Fél kilenc. Lehet, hogy a mai napból már elég is?

Hát ez van. És már megint irgalmatlan hosszú, szóval aki olyan hős volt, hogy eljutott eddig, dobja már be kommentbe nekem két szóval, hogy milyen volt a reggele – had merítsek erőt.  Kell! 
Jó, hogy itt vagytok! Ölelés! 
Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük