Kedves Olvasóink!
Hello from Norway <3
Ígértem Nektek, hogy beszámolok az idei norvégiai utunkról. Ez volt az első alkalom, hogy tavasszal jártunk ott. Voltunk már kora nyáron, nyár végén és ősszel is – de május elején még soha. Volt bennünk némi izgalom, mert az idei tél nagyon kemény volt Norvégiában, hogy egyáltalán elolvad-e a hatalmas hó, mire megyünk majd. De az időjárás nagyon kegyes volt, minden várakozásunkat felülmúlta. Azért azt is megmondom őszintén, hogy itthon nekem már nagyon melegem volt – nem szeretem a meleget, húsz fok alatt még elvagyok, de felette minden bajom van – így bíztam benne, hogy legalább egy tíz fokkal hűvösebb lesz. Nagyon vártuk már az utazást és a kikapcsolódást a rengeteg tennivalóból, de ugyanakkor elég idegesek is voltunk, mivel három alom maradt itthon a segítőinkre, ami igazán emberes feladat – mivel ezúttal a lánykáink is velünk tartottak – már rég vittük őket magunkkal, utoljára négy éve voltak Norvégiában. Hosszas egyeztetések és itinerek meghagyása után a reggeli rutinnal végezve indultunk el a reptérre. Meleg volt, nagyon meleg – még a póló-nadrág-cipő kombó is soknak tűnt.
Hegyi tó
Kora délután szállt le a gépünk, és hamarosan megtapasztalhattuk, hogy bizony Oslo-ban is van dugó – a munkaidő végeztével mindenki hazafelé tart, így elég sokat araszoltunk, mire kijutottunk a városból. Sebaj. Jó volt újra a világ legjobb országában lenni – hiányzott, mégha csak jó fél év telt is el az utolsó látogatásunk óta. Mivel másnap egy fantasztikus családi ünnepségre voltunk hivatalosak, így egyből erre a helyszínre tartottunk, hogy segítsünk az előkészületekben legalább egy kicsit. Jó volt – nagyon jó – újra találkozni a barátainkkal és új embereket megismerni. Szegények nagyon fáradtak voltak, napok – sőt hetek óta – készültek erre a nagy napra, nagyon izgatottak voltunk, hogy milyen is a norvég konfirmáció, ami az ottani gyerekek életében az egyik legnagyobb ünnepség.
Volt még hó itt bőven
Ekkor már kicsit hűvös volt pólóban – még a norvégokon is volt egy pulcsi, de mi mégiscsak kemény magyarok vagyunk – ugye – így hát kitartottunk estig. Fáradtak voltunk mire hazaértünk, és fáztunk – így még be is gyújtottak nekünk a kandallóba, nem kis derültségére a norvég ifjaknak – akik nem értették mivégre kéne májusban tüzelni. 😀 Talán tényleg csak a fáradtság miatt volt, mert az időjárásra szavunk nem lehet, egy csepp eső nem sok, annyi sem hullott míg ott voltunk és verőfényes napsütés volt végig. Még sosem voltam úgy Norvégiában, hogy legalább néha ne legyen egy kis vízszintesen hulló eső és szél – így nagyon meglepő volt a dolog. Szombat reggel szabadban reggeliztünk, mert már reggel nagyon jó idő volt, és mivel az ünnepség csak délután volt, reggel egy hatalmas sétát tettünk a faluban és a környékén. Imádom azt a helyet, békés, derűs, és végtelenül nyugodt minden és mindenki.
Csodaszép norvég faház
Olyan jó lenne, ha végre elfelejtené mindenki azt a hülye sztereotípiát, hogy az északiak hűvösek és távolságtartóak. Mindenki messziről mosolyogva köszön az utcán, nem baj, hogy nem ismer, mindenki kedves és érdeklődő és nagyon nyitott. (Jó, tény, hogy én és a lányok simán elmegyünk norvégnak – na de akkor is. 😀 ) Volt még hó bőven itt-ott, de már nyílni kezdtek a tavaszi virágok, a fák épphogy csak rügyeztek – ez mondjuk furcsa volt, mert itthon már full minden zöldbe borult meg virágba addigra. Viszont sütött a nap, és ha északon süt a nap, akkor az nagyon melegít – viszont a levegőt harapni lehet. Imádom. Így pólóban sétálgattunk – a pár nap végére konkrétan lebarnult az arcom is.
Délután az ünnepség felemelő volt, kedves és nagyon meghitt. Szép díszítés, csinos és kedves emberek és fantasztikusan finom kaják. Hálásak vagyunk és megtisztelő, hogy részt vehettünk ebben.
Új kedvencem – Mølen
Zuhatag a város közepén
Az örök szerelem, amiről a tenyészetünket is elneveztük – Verdens Ende
Innét a nappalok kirándulással teltek, az esték borozgatással és beszélgetéssel. Csodálatos helyeken jártunk – volt néhány, amit mi már ismertünk, de a lányok még nem (Verdens Ende és Oslo), és csodaszép helyek, ahol még mi sem jártunk. Tudom-tudom Magyarország is szép – ha elmész erre-arra csodás helyeket láthatsz, de Norvégia olyan, hogy bármerre mész, bármerre nézel a táj annyira megkapó, hogy az eszméletlen. És minden olyan harmonikus, egyszerű, kiegyensúlyozott, tiszta, barátságos… nekem tényleg a világ legjobb helye. Jártunk csodaszép és különleges tengerpartokon, tengerparti városokban és falvakban – eszméletlen szépek a színes faházak mindenfelé. Jártunk szépséges vízesésnél, hegyen – ahol már ezer méteren hatalmas hó volt és a hegyi tavakon még jég…
Verdens Ende – vagyis Világ vége
Hamar eltelt az öt nap, ha nem várnak itthon a Cicák és Milo akár örökre ottmaradtam volna, annyira más ott minden. Varázslatos. De idehaza sokan vártak, és valójában nekem is nagyon hiányoztak a négylábúak. De hát ez már csak ilyen – akinek van állata tudja, hogy nem könnyű őket otthagyni akármilyen csodálatos helyre megyünk is.
Norvégia úgyis visszavár – mondjuk télen, mert akkor még soha nem voltunk. 🙂
Legyen csodás napotok! Jó, hogy itt vagytok,
ölelés,
Virág