Kedves Olvasóink!
Facebook oldalunkról hoztam Nektek ezt az írást, hogy Ti, akik itt követtek minket se maradjatok ki a jóból. 😀
Azok a sokat ígérő reggelek… elmesélem nektek a mai egy részét, de nem ér hangosan röhögni rajtam! 😀 😜💚🐾🍒💩
Hol is tartanánk, ugye, ha nem a kedvenc napszakomnál, a reggelnél. Vagy legyen hajnal. Van akinek még éjjel. 😀
Ma kivételesen ébresztőre keltem, annyira kiütöttem magam az elmúlt napokban, hogy nem ment az öt előtt való kelés. Berreg a telefon (sosincs rajta hang, utálom, nekem ne csörömpöljön semmi…), automatikusan nyúlok érte, kinyomom. Abban a pillanatban ahogy nyílik a szemem tárul a tudatom is, sosem alszom vissza – minek. Érzem, hogy legalább két-három kiscica fekszik rajtam, és tényleg. Birdy, Rose és Daisy a felhozatal, álmosan néznek rám, egyből mosolyoghatnékom támad, és óvatosan arrébb pakolom őket, aludjanak tovább ha akarnak. Nem akarnak.
Az első amire rálépek gyanútlanul, az egy cseresznye szem, fröccsen a piros leve egyből mindenfelé. Eskü, hogy nem rejtettem az ágy mellé cseresznyeszemet hajnaltájt, mikor lefeküdtem. Kinézek a kennelbe – a szobából nyílik – , hajnalban nagy party lehetett, mert az összes vizet kipocsálták, amiből jutott természetesen a lábukon befelé jövet a szobába is… ehhez kifötörtek némi almot, a kettő együtt kellemes egyveleget alkotva hevert a padlón. Ha sokáig ráértem volna merengni rajta, mivel tökre olyan volt mint egy Rorschach teszt, biztos valami nagyon sokat mondót tudtam volna kiolvasni belőle – de nem értem rá. Nem baj. Nem biztos, hogy annyi mindent akarok én tudni magamról vagy a jövőről. Elég nekem a jelen is. 😀
Ahogy a konyhába értem már kezdett világossá válni az, hogy nem volt jó ötlet egy tál cseresznyét a pulton hagyni, mivel kb. fele a kövön hevert, aktív játékul szolgálva az ott rohangáló 5-6 apróságnak. Hát jó, aki hülye, ugye… mezítláb csattogok a cseresznyelében, és összeszedtem a remek játékot. Feltörölöm a cseresznyelevet… 🍒Gondoltam mostmár csak eljutok a mosdóig. De nem. Pár lépéssel arrébb újabb lelkes csapat hancúrozott, és .. na neeeeeee…. közelebb érve látom, hogy egy igazán formás és megkeményedett cicakaki a játék tárgya, amellyel nagyon kreatív módon kakafocit játszottak.💩 Édes jó Istenem!!!! Most ez komoly?!?! Hát nincs ezeknek a kis mihasznáknak egy szakajtónyi játékuk?! 🤔😯😜 Próbálom elkobozni a cuccost, miközben kapufát fogott az asztal alatt, de Rose felmászik a csupasz lábszáramon, Peach pedig az asztalról a hátamra veti magát, ahogy négykézláb kergetem a kakit. Közben Joannának szeretetrohama támad, és a szokásos módon, két lábbal nekem támaszkodva kéri, hogy vegyem fel. Sunny megtámadja csuklómon lévő hajgumit, még szerencse, hogy a Fairy Tale kicsik csak ámulattal vegyes csodálattal szemlélik az eseményt – ők ugye mégiscsak egy tündérmeséből léptek elő, nem áll hozzájuk közel az ilyen pórias dolgokkal való játszadozás. 👑 Megszerzem, felállnék, de közben már két macska van a hátamon, de mintha tíz lenne, úgy kapaszkodnak az éles kis körmeikkel. Akkor most hogyan? Kezemen a kaki, hátamon a macskák, a többi mint a forgószél rohangál keresztül-kasul. Csak reménykedem, hogy nem lát senki… Szerencsére valami roppant érdekes történik, és a hátamon lévők egy ugrással odébbállnak. El sem hiszem, hogy gond nélkül jutok el a fürdőig, ahol a papucsomban édesen alszik Spock, nincs szívem kivenni alóla – elleszek nélküle, nem gond. Bezárom az ajtót, mert látom, hogy mindjárt kisebb csapat fog megrohamozni és lerogyok a kád szélére. Ez még csak a kezdet… lehet, hogy vissza kéne feküdni? 🤣
Hát.. így élünk mi. Vagyis néha csak én, hiszen mindenki más szépen alszik a házban… én meg küzdök az elemekkel. 🙂
NO, aki volt olyan kitartó, és idáig jutott az olvasásban, annak dicséret jár, meg cseresznyefülbevaló. 🍒 Bizonyságul nyomj pls. egy mosolygós kommentet. Vagy sírósat. Vagy ami tetszik. 😀
Köszi és vidám napot Nektek!