Hayley szülése – avagy csoda nyolcszor

Kedves Olvasóink!

Adós vagytok Nektek Hayley szülésének történetével. Íme hát, tessék… gyertek velem erre az utazásra.

Ülök a félhomályban. Támasztom a hátam a falnak. Szűk szemmel nézek, pislantok Neki, hogy minden rendben. Tudom. Érzem. Ő visszapislant és várunk tovább. Napok óta tesszük ezt. Éjjel. Nappal. Újra éjjel és újra nappal. Belőlem már elmúlt minden félelem, hogy túl nagy a pocak, ami akár túl sok kicsit is rejthet. Túl vagyunk a veszélyesen korai napokon, békésen várakozunk, tudjuk, már nem lehet nagy baj, ha eljön az idő. Én nem szeretek várni. Nem szeretek sorban állni, buszra várni, és egyáltalán feleslegesen tölteni az időt. De ez a várakozás más. Ez átlényegülés. Végigfekszem én is a kövön – az még legalább hűvös kicsit. Napok óta nem aludtam. Ő sem sokat. Meleg van, túl meleg, nehéz és nagy a teher. Hallgatjuk egymás lélegzetét. Nem teszünk felesleges mozdulatot. Kell az erő. Neki is és nekem is. Nem szólok, mi szavak nélkül is értjük egymást. Pedig Hayley igazából nem az én cicám.  Értsd, szeretem, amennyire csak állatot szeretni lehet, de nem hozzám áll legközelebb, a férjemmel vannak szerelemben. De ezek most női dolgok, így aztán együtt virrasztunk.
Egyszercsak valahogy megváltoznak a dolgok. Más lesz a légzés, más lesz a mozgás. Hayley ki szeretne menni – hagyom. Elnyúlik a kennelben a fűben, én pedig tudva, hogy nincs sok időm, kitakarítok – tisztaság, rend fogadja majd az új jövevényeket. Sietek, hamar végzek.
Kimegyek Hayley-ért. Újra félhomály, nyugalom. Az orvossal egyeztetek – szinte biztosra mondom, hogy hamarosan megtörténik. Látom a szemén, hogy fáj. Látom, hogy nem figyel már máshová, csakis befelé. Fájások jönnek. Örülök. Izgatott vagyok és ugyanakkor nyugodt is. Csak Jenny van még velünk, tisztes távolból követi az eseményeket, nem jön közel, nem zavar.
Hayley felkel. Bemegy az egyik szülőhelyre. Lefekszik. Kijön. Bemegy a másikba. Marad. Jó lesz. Újabb fájások, néhány vinnyogás. Jenny megijed, morog, fél, oda akar jönni, segíteni akar. Kiszólok a férjemnek, hogy vigye őt a többiekhez. Megteszi és velük marad. Újabb fájás, és a apró kis élet hangjai. Öröm van, boldogság. De nincs sok idő, jönnek a többiek gyorsan – még ketten. Aztán szünet. Gyönyörködünk. Behívom Szabit – legyen részese. Másfél óra várakozás. Tisztogatás. Erőgyűjtés.  Majd a negyedik és ötödik még pont éjfél előtt szinte egyszerre érkezik. Hála. Minden rendben. Aztán a hatodik. És két kis apróság: hét és nyolc. Bizakodom, hogy vége. Nem segítek, csak a végén. Hayley nagyon fáradt. Én is. Minden rendben. 8 pici új élet veszi magához az életet adó anyatejet és indul a nagyvilágba. Elszenderedünk. A következő napokat Hayley mellett töltöm. Óránként szól az ébresztő, ha netán mégis elaludnék. Ilyen ez. Nem teher. Élet.

Örülök, hogy itt vagytok!
Virág

Hayley újszülött babái

Hayley újszülött babái

Hayley újszülött babái

Az első és legfontosabb tevékenység

Nyolcak

Bizalomban-nyugalomban

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük