Kedves Olvasóink!
Oltásra várakozva 🙂
Őrület, hogy rohan az idő!!! Ti is érzitek? A kis apróságok már 9 hetesek, így elérkezett az idő, hogy megkapják az első oltásukat. A hordozót más ismerték, de autóban még nem utaztak. Nem volt gond az úton, persze közel van a rendelő is, inkább kíváncsian szemlélték, hogy most mi történik. Kicsit várni kellett, addig a hordozóban szórakoztattam őket.
Eszter már rég látta a kicsiket, így ő is elcsodálkozott, hogy milyen szép nagyok, 1200-1400 gramm között volt a súlyuk legutóbb.
Nala a vizsgálat előtt
A szuri beadását mindig megelőzi egy orvosi vizsgálat, hogy minden rendben van-e a cicával, hiszen beteg állatnak nem szabad oltást adni. A picik nem féltek, inkább nyugton maradni volt nehéz a hallgatózás, vizsgálat idejére, szerették volna felfedezni az új terepet, a kiscicák roppant kíváncsiak és érdeklődők. Magát a szúrást is jól viselték, a jutifalat viszont egyáltalán nem érdekelte őket – csak megszagolták és továbbálltak -, még sosem kaptak, úgy látszik egyelőre egy husikocka tud inkább motiváló lenni náluk. 🙂
Helló Srácok! 🙂
A legnyugisabb Timon volt – mint általában – a szuri után hanyatt fekve el is aludt a hordozóban, a többiek is mellé feküdtek és míg mi megbeszéltük a továbbiakat már mind aludtak. Hálistennek mindenki egészséges, mindenki jól van. Fura belegondolni, hogy néhány hét, és már itt is hagynak minket és az új gazdikhoz költöznek az apróságok. Nagyon fognak hiányozni! Otthon vacsoráztak, és utána egy nagyot aludtak. Később felmentem hozzájuk, nem árt azért megfigyelni, hogy oltás után minden rendben van-e. Mivel mindenki felkelt és jókedvűen játszott, ahogy szokott, nyugodtan feküdtem én is le.
Vissza van még a következő oltás, a chip és az ivartalanítás – de mindezekig még van időnk. 🙂 Élvezzük. Nagyon!
Szépséges és vidám napot Nektek!