Kedves Olvasóink!
Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nem vagyok egy nagy orvoshoz járó ember. Ha csak lehet, elkerülöm az efféle intézményeket messziről. A kórházakról már ne is beszéljünk… ebből talán látszik, hogy az emberorvosokról nincs túl jó véleményem, tapasztalatom… Így aztán mikor a tenyészállatainkhoz orvost kerestünk, különösen kritikus voltam, s nem volt könnyű olyat találni, aki minden szempontból megfelelő. Sok jó orvos van a környékünkön, de nálunk olyan sokféle igénynek kellett megfelelni, hogy így néhányan már eleve szóba sem jöhettek – hiába voltak jó tapasztaltok, és persze voltak olyanok is, akik rossz tapasztalat miatt kerültek le a listáról. Alap feltétel, hogy közel legyen, olyan nyitva tartással, ami alkalmazkodik az életvitelünkhöz. A rendelő legyen jól felszerelt, ne kelljen ultrahang vagy más vizsgálat miatt máshová menni.
Fontos volt az is, ha nem akarom valami miatt mozgatni az állatot, akkor a doktor ki is tudjon jönni. Elérhető legyen, akár 0-24 órában. Igen, tudom, az orvos is ember, családdal, intézni valókkal – éppúgy, ahogy mi. Neki az orvoslás a munkája. De a hivatása is, ami sajnos azzal jár, hogy nem csak munkaidőben keresik meg. Sőt, valószínűleg főleg nem munkaidőben. Én fejlődőképes vagyok, már tényleg csak akkor zavarom a doktorainkat munkaidőn kívül, ha nagyon fontos dologról van szó. Akkor viszont mindig. Még soha nem éreztem azt, hogy a másik fél ne lenne ugyanolyan figyelmes, kedves, segíteni akaró – mint bármikor a rendelőben. Ebből is látszik, hogy számunkra talán a legfontosabb az orvos személyisége, hozzáállása, tudása, és segíteni akarása. Az, hogy minden kérdésemre kapok választ, és nem foghegyről odavetve, hanem olyat, ami átgondolt és alapos. Arra sem volt még példa, hogy úgy éreztem volna, hülyeséget kérdezek, vagy bármilyen apró kérdés el lenne bagatellizálva. Márpedig higgyétek el, kérdés, az van bőven.
Vizsgálat
Ne feledjük az egyik legfontosabbat: a gazdi-állatorvos kapcsolat alapja a bizalom. Enélkül nincs értelme az egésznek. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, mert van nekünk Eszter, aki számunkra a fentiek esszenciáját adja, és az állataink felé (akik egyébként sem egy idegbeteg vadállatok persze, de mégiscsak macskák…:D ) olyan zen nyugalmat áraszt, hogy azok nem átallnak dorombolni és dörgölőzni, kéjesen elheveredni a vizsgáló asztalon. Hab a tortán, hogy Eszter mellett ott van Nóra, aki mindig vidám, mindig kedves-mosolygós, fiatal-okos és hihetetlenül segítőkész. Nem lenne teljes a kép Zoli (a szórakozott professzor) nélkül, aki lelkesen végzi (nehezítésként legtöbbször szőrtelenítés nélkül) az ultrahangos szűréseket és röntgent is, ha kell. Köszönet Nekik mindenért!
Különben meg nem is erről akartam írni, hanem a picik első orvosi látogatásáról, csak ez jött. Mert megérdemlik az elismerést és a kedves szavakat. Pedig ez nem a reklám helye, így is olyan sokat dolgoznak, hogy nincs szükségük újabb és újabb páciensekre – azért mi mindenkit csakis oda küldünk! 😀
Jó, hogy itt vagytok! Legyen vidám napotok, és akkor most megírom a picikről szóló bejegyzést is! 😀