Kedves Olvasóink!
Ígértem Nektek, hogy a Lora&Jaime picik kapcsán írok nektek azokról a norvég nemzeti parkokról, melyekről a nevüket kapták. Hadd merüljünk el legalább a fotelból egy kicsit Norvégia varázslatos vidékein!
Kezdjük Blåfjella-val, akinek a nevét – sokan kérdeztétek – így kell ejteni: Blófjella (csak más hangsúllyal, mint a magyar, de azt most nem tudom prezentálni :D)
A Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park (déli számi nyelven: Låarte-Skæhkere nasjonalpark) Norvégiában Nord-Trøndelag megyében helyezkedik el, és a Skandináv-hegység magashegyi fjell-vidékén található. 2004. december 17-én nyitották meg kapuit.
Norvégia harmadik legnagyobb nemzeti parkja, ahol felfedezésre vár a sok mesebeli erdő és a szépséges-magas hegyek. A terület lakhelye jól ismert és féltett fajoknak, több itt előforduló növény- és állatfaj szerepel a vörös listán. Itt található Norvégia egyik legnagyobb összefüggő igazi érintetlen területe, ahol valóban a vadonban érezhetjük magunkat. A terep nagyon változatos, fennsíkok, tavak, erdős völgyek, mocsarak, hegycsúcsok tarkítják. A Számi emberek lakhelyéül szolgált századokon keresztül.
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park, Norvégia (forrás: a nemzeti park FB oldala: https://www.facebook.com/blafjellaskjakerfjella)
A park két erősen különböző részre oszlik, amelyek csaknem teljesen elválnak egymástól. Délen, a Skjækerfjella területén 1000–1100 méteres hegyek vannak, az északi részen, a Blåfjella vidékén van a terület legmagasabb csúcsa, az 1333 méteres Midtiklumpen. A két terület között hegyi parasztgazdaságok működnek.
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park, Norvégia (forrás: a nemzeti park FB oldala: https://www.facebook.com/blafjellaskjakerfjella)
Délen termékenyebb a talaj, gazdag a vegetáció. Északon szegényes a növényzet. A Raudfjellet hegy anyagában sok a szerpentinit, ami vörös színt kölcsönöz a kopár talajnak.
Az északi hegyek közötti mocsarakban gyakori a közönséges tőzegrozmaring, a tőzegáfonya és a közönséges lápcsillag. A közönséges lucfenyő bevándorló fajként itt jelent meg először Norvégia területén. A növényzet rendkívül változatos, a megszokott szárazföldi növények mellett alpesi növények is megtalálhatóak.
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park télen (forrás: a nemzeti park FB oldala: https://www.facebook.com/blafjellaskjakerfjella)
28 féle emlős állat és rengeteg fajta madár figyelhető meg a parkban. A legérdekesebbek a sarki róka, hófehér bundával, a barna medve, a eurázsiai hiúz, rozsomák, szürke farkas. A madárvilág különlegessége a kis póling.
Évszázadok óta élnek számik a környéken, épp ezért nagyon sok Számi kulturális emlék található itt, települések, temetők, szent helyek. Számos parasztgazdaság és hegyi legelő is van a termékenyebb részeken. A területen lehet vadászni (na az nem az én sportom), horgászni és mindenféle szabadtéri rekreációs tevékenységet végezni. Rengeteg túraútvonal van – némelyik télen nem járható.
Aki szeretne éjszakára is maradni, varázslatos kis hegyi házakat tud bérelni – ezeket a norvégok Kabinnak hívják, ami azért fura, mert sokunk szívesen beköltözne egy ilyen „Kabinba” örök életére.
Norvég „Kabin” vagy Hytte, szerintem kibírnánk itt valahogy. 😀
A park 2004-ben kapta a Blåfjella-Skjækerfjella nevet, amiből mi az egyszerűség kedvéért csak a Blåfjella-t használtuk a névadásnál. A Blå kéket jelent norvégul, a fjella pedig a fjell – hegy szó többesszámú változata. Ezek a terület számi nevének norvég változatai.
Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park, Norvégia (forrás: a nemzeti park FB oldala: https://www.facebook.com/blafjellaskjakerfjella)
Amikor a neveket kerestem, ez volt az első, amit kiválasztottam, hiszen remekül illett a mi kis kék(krém) lánykánkra. És talán nem csak azért, mert kék ő is, hanem ugyanazt a végtelen nyugalmat, kicsit megközelíthetetlen és fenséges szépséget árasztja magából, mint a norvég hegyek. Ő a legnagyobb a 3 kicsi közül, és végtelenül érdeklődő amúgy. Kedves és örök kíváncsiság van a szemében. Már most szeretne kijönni hozzám, de aztán persze megy vissza a mamához, még nem neki való a nagyvilág. Persze napok kérdése csak, és szűk lesz a box, indul a felfedezés, a bandázás és a nagy rácsodálkozások kora. Amúgy már most nagyon szeret a nagyokkal lenni, különösen Jon és Jorah szeret vele aludni, nagyon kis cukik!
No, ha kedvet kaptatok, menjetek és látogassátok meg a Blåfjella-Skjækerfjella nemzeti parkot, ahogyan mi is terveztük idén, de attól tartok ez már jövőre marad. Ámbár…. hosszú még az év, bármi lehet! 🙂 És persze kövessétek nyomon a kis kékség növekedését nálunk, aki remélhetőleg már nem lesz barátságban a cserebogarakkal! 😀
Vidám tavaszi napokat,
Virág