A Møysalen Nemzeti Park – avagy a mi kis Møysalen-ünk névadója

Kedves Olvasóink!

Megígértem, hogy kicsit bemutatom Nektek Lora & Jaime kiscicáinak elnevezésekor a nevükként választott norvég nemzeti parkokat. Legutóbb Blåfjella volt porondon, most következzen a másik lányka: Møysalen, akit én nemes egyszerűséggel sokszor csak Møysi (Möjszi)-nek hívok.
A norvégok ezen betűje: ø (nem kell tőle megijedni) a magyar ö-betűnek felel meg, az s-t pedig itt éppen sznek kell ejteni. Igazából inkább a hangsúlyok nagyon mások, de így már ki tudjátok ejteni ezt a nevet is. (Norvég nyelvóra level 2. meg is volt. :D)
A név két szóból tevődik össze, amit  – én – pontosan nem tudok lefordítani, de a  Møy hajadont (szűz) jelent, a salen pedig az en sal, egy terem vagy egy nyereg jelentésekkel bír, és ennek határozott alakja a salen, vagyis a terem vagy a nyereg… a monda szerint élt itt két hajadon troll-lány, akik kővé váltak, és róluk nevezték el a hegy két részét.

Møysalen

A Møysalen Nemzeti Park (Møysalen nasjonalpark – norvégul) Norvégia északi Nordland megyéjében, Hinnøya szigetén, Lofoten és Vesterålen szigetvilágában található, és 2003-ban nyitotta meg kapuit. Tehát itt már egészen északon vagyunk, annyira, hogyha a viszonylag délen fekvő fővárostól, Oslo-tól (úgy ejtik Uslo, s-sel) indulnánk el meglátogatni a nemzeti parkot, akkor megállás nélkül legalább 20 órát kéne vezetnünk északi irányba, hogy odaérjünk.  Összehasonlításként: Budapestről autóval Norvégia kb. pont egy napos autóút – hosszabb megállók nélkül, tehát nagyjából hasonló távolságról beszélünk.

Møysalen Nemzeti Park – forrás: Internet

Ez a vidék már tényleg nagyon más, mint amihez hozzászoktunk, és amit a legtöbb magyar szeret, vagy ahol szívesen nyaral. (Kivéve az olyan elvetemülteket, mint én, akik itt érzik jól magukat igazán. ) A norvég hegyek amúgy is nagyon mások, a délebben fekvő hegyeken ezer méteren – mint a mi Kékestetőnk – már nem találsz fákat, nemhogy lombhullatót, de fenyőt sem, ott már teljesen más a vidék. Kopár, köves, füves – gyönyörű! Felénk ezer méteren – vagy akár a Tátrában is – még rengeteg fa van és nagyon zöld minden.

Møysalen Nemzeti Park – forrás: Internet

A nemzeti park célja a parti táj változatlan formában történő megőrzése – de ezen az előző írás nyomán már nem lepődünk meg, hiszen tudjuk, a norvégok mennyire büszkék a természeti értékeikre, és milyen nagyszerűen óvják meg azt.
Növényzetére jellemző a molyhos nyír. Kisebb síklápok és dagadólápok is előfordulnak a hegyek között, sajátos növényzetükkel.
A magas hegyek kedveznek a madarak megtelepedésének. A ritka ragadozó madarak közül itt a rétisas, a szirti sas, a vándorsólyom, a kis sólyom, a gatyás ölyv és az északi sólyom is képviselteti magát. Az állat és növényvilág teljesen zavartalanul létezik itt, a világnak ezen a távoli, talán kicsit eldugottnak tűnő szépséges vidékén. Persze járnak itt emberek, de minden bizonnyal nem ez a fő turistalátványosság azok számára, akik Norvégiába mennek.
Az emlősök közül többek között a jávorszarvas, a hermelin, az amerikai nyérc, a nyúl és a vörös róka él itt. Gyakori itt a másutt már nagyon ritka európai vidra.

A tájat az óceánból és fjordokból kiugró csúcsok jellemzik, a legmagasabb pont az 1,262 méter magas Møysalen-hegy.

A mi kis Møysink csodálatos lányka, fantasztikus norvégos kisugárzással és nézéssel az első pillanattól. Bár torti színű, a vörös nagyon kevéssé van jelen – egyelőre – a bundájában, a kis fejfoltján kívül szinte nem is fedezhető fel, ezért nem is vettem észre egyből, amikor született, hogy lány, amíg meg nem száradt és jobban láttam már a színeket. Határozott de kedves kiscica, akiről azt hiszed bátortalan, aztán egyszercsak elindul és nem fél semmitől sem. Nagy megfigyelő, látszik, hogy mindent nagyon megfigyel és raktározza az információkat. Az igazi személyisége majd csak ezután mutatja meg magát, hiszen még épphogy csak elkezdtek játszani, és néha-néha kijönni a boxból. Hamarosan őrült tempóra kapcsolnak, és jönnek a nagy újdonságok, az evés, az alomhasználat, a szaladgálás, bandázás… Most még a legtöbb időt a mamájuk mellett töltik, vagy összebújva alszanak, csendes-kedves-jó gyerekek. Lora pedig végtelen nyugalommal és kedvességgel,szeretettel veszi őket körül.

Legközelebb a kis fehértappancsos kicsi fiúról, és névadójáról lesz szó.

Addig is vidám tavaszi (állítólag újra téli) napokat kívánunk Nektek!

Ölelésem,

Virág

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük