Sziasztok!
Eljött hát ez a nap is – a Stargate-ek és Uno kirepültek. Persze nem egyszerre mentek el – az anyamacska miatt sem tennénk ilyet, és mindig amikor egyikük az új gazdihoz költözött, azért még maradt néhány, aki jött este az ágyba, aki bújt, aki dorombolt, aki mosolyt csalt az arcunkra. Csodálatos két alom volt, annyi örömet és boldogságot hoztak az életünkbe, örökké hálásak leszünk! 💝
Tegnap hosszú, élménydús és fárasztó napunk volt. Még három Stargate kölyök volt nálunk – ez volt az utolsó néhány órájuk velünk. Reggel korán indult a nap, és jó lett volna talán az minden percet együtt tölteni, de ahogyan azt már Matula bácsi óta tudjuk – egy napba sem fér bele több, mint egyébként… így ment minden a maga útján.
Reggel korán kelés, etetés, takarítás, a kis költözők csomagjának összeállítása, némi kerékcsere az autón. Utána siettünk az állatorvoshoz, Vala jött a gazdival, ott találkoztunk, mi pedig Sammyt vittük. Édesek voltak a lányok, hangjuk sem volt a varratszedés alatt. Csodás kis jószágok mindketten! Vala ment is haza a gazdival, jó volt újra látni, reméljük lesz még rá alkalom! Sammy-vel hazasiettünk, és elkezdtünk készülődni a bécsi útra. Épp összepakoltunk, mikor megjöttek Sammy-ért a gazdik. Hát.. ez sem volt könnyű búcsú, de nagyon örültünk, hogy Sammy – ahogy a többiek is – a legszuperebb, a legnekivalóbb otthont kapja. Szeretet, törődés, gondoskodás… kell ennél több egy tenyésztő lelkének? 💞
💞
Sokat nem értünk rá szomorkodni, gyorsan bekaptunk egy kis ebédet és indultunk is. Hátra ültem a két fiúhoz, Jonas szinte végig aludt a nyitott hordozóban, Teal’c biztonságosabbnak érezte, ha az ölemben alhat. Először Jonas gazdijához mentünk, ahol Teal’c is tudott kicsit szaladgálni, egyből felfedezték a terepet, mi meg beszélgettünk a gazdival, isteni finom sütit és teát kaptunk. Sajnos sokat nem maradhattunk, mert indulni kellett a reptérre. Teal’c gazdija egy baleset maitt lekéste Hamburgban a gépet, és nagyon izgultak, hogy a következő gépről leszállva elérik-e a visszafelé lefoglalt járatot. Ahogy tudtunk segítettünk, kimentünk időben a reptérre, megnéztük hol kell majd a leszállás után becsekkolni a vissza járatra. Szegény Teal’c-nek már kezdett hosszú lenni a nap, a reptér sok-sok ismeretlen zaja és hangja… még kicsit az ölemben simogattam, de aztán beálltunk figyelni az érkezőket, mert tudtuk, hogy néhány perc lesz csak az átadásra sajnos.
Eric gépe késett, így kétségessé vált, hogy eléri-e a hamburgi járatot. Szó szerint rohantunk amint meg láttuk Őt a hordozóval, gyorsan mutattuk az utat, átraktuk a cicát, odaadtuk a kis csomagját és Eric futott ahogy bírt fel a mozgólépcsőn és végig fent a folyosón. Szegény Teal’c rémült volt, új hordozó, sehol a gazdi, rohanás, újabb zajok – de mint megtudtuk egész úton hangja sem volt. Várt türelmesen. Nekem a netem nem működött, így fogalmunk sem volt egész úton hazafelé, hogy vajon fel tudtak-e szállni. Nagyon fáradtak voltunk a sok történéstől és az izgalomtól, és hosszú út volt még előttünk hazáig – majd elaludtunk, de sikeresen hazaértünk. Hajnalban már ágyban voltam, majd később mikor felébredtem örültem Eric sms-ének, miszerint rendben hazaértek (a repülő után még autóztak is…) Megnyugodva aludtam vissza.
Reggel rengeteg üzenet vár szinte az összes gazditól, képek, köszönetek, történetek – annyira jó volt a reggeli kávé mellett ezeket olvasgatni. A nap folyamán igyekeztem mindenkinek válaszolni. Teal’c, akinek kétség kívül a legnehezebb volt, délelőtt már vidáman szaladgált a többiekkel. Hihetetlen a norvég erdei macskák higgadtsága, alkalmazkodása és kiegyensúlyozottsága. Szerencsére több fiatal cica került a tenyészetbe, ahová költözött, így egyből lettek barátai.
Köszönjük Nektek, régi és új gazdiknak, hogy mindig hírt adtok, hogy küldtök képet, történetet, hogy annyi de annyi kedves és jó szót kapunk, dicséretet, szeretetet Tőletek. Köszönjük, hogy így szeretitek a tőlünk kirepült új családtagjaitokat! Egy életre hálásak vagyunk érte!
Olyan jó, hogy vagytok!!!
Szépséges adventi napokat Nektek!!!
Virág
Ps. Köszönjük szépen a sok-sok ajándékot, cicáknak, nekünk, lányoknak!