Ki tartson macskát? 1. 0

Kiscicát nevelni, cicával élni fantasztikus dolog, öröm, móka, kacagás. És felelősség. Biztosan kész vagy rá?

A cica nem játék, amit aztán megununk, és egy polcon porosodik, vagy odaajándékozzuk netán kidobjuk. Ő a társunk, a családunk tagja, és ha figyelünk rá és jól tartjuk, akár két évtizeden át is velünk lehet. Nem kevés idő, ezért nem szabad elhamarkodott döntést hozni.

Nagyon sok kérdés merülhet fel, amit mérlegelnünk kell, mielőtt cicagazdivá válnánk.

1. A család is készen áll?

Hiába vágyunk őrülten egy édes kismacskára, ha a férjünk/feleségünk/felmenőink/gyerekeink ki nem állhatják a négylábúakat. Persze lehet, hogy csak ismerkedés és idő kérdése, de másokra erőltetni a cicát nem biztos, hogy célra vezető. Ha a családban valaki macskaszőr allergiás, akkor még vannak lehetőségeink, de mindenképpen jól körül kell járni a témát.

2. Van már másik állatunk?

Barátkozás :-)A norvég erdei cicák nagyon alkalmazkodóak, és ha olyan környezetben nőnek fel, mint nálunk, ahol másik cica és kutya is van, akkor nem fognak megijedni a másik állattól, sőt, nyugodt kíváncsisággal fogják konstatálni a jelenlétüket. A másik oldal már kérdéses, de ügyes összeszoktatással és a gazdi ráhatásával nem szokott probléma lenni, s végül örök barátságok születnek. Ehhez viszont a gazdi türelmes és figyelmes jelenlétére és segítségére van szükség. Ha ilyen vagy, nem lehet gond!

3. Van elég időd?

A cicák kétségkívül jobban illeszkednek a rohanó életmódunkhoz, mint a kutyák, de bármilyen kicsik is, igénylik a törődést, az együttlétet, a gondoskodást és a sok-sok játékot. A magára hagyott cica stresszes lesz, apatikus, és nem fogja jól érezni magát.

4. Azok a csúnya anyagiak

Sokszor mondom, hogy egy állatot a megvenni a legkönnyebb. Nyilván egy fajtatiszta egyednél ez sem elhanyagolható összeg, de higyjük el, csak töredéke annak, amit a cicára élete végéig rá kell költenünk. Felelősek vagyunk az állatainkért, ezért nyilván jó minőségű étellel etetjük, szüksége lesz alomra, tálkákra, játékokra, szállító ketrecre, kaparófára. Egy betegség ellátása sokba kerülhet, de enélkül is látogatni fogjuk az állatorvost, hiszen szűrésre-oltásra visszük, féreghajtjuk és így tovább. Mi a cicánkat már chippelve, és ivartalanítva adjuk el, így ezt a költséget átvállaljuk a leendő gadzitól, de van ahol még ezzel is számolni kell. Persze ezek nem egyszerre jelentkeznek, de időről-időre lesznek kiadásaink kedvencünkkel.

5. És ha elutazunk?

Hayley, aki nagyon szeret a gazdival lenni

Hayley, aki nagyon szeret a gazdival lenni

A cicáról akkor is gondoskodni kell, ha elutazunk. Bár a legtöbb norvég erdei macska – a mieink mindenképpen – szeret utazni, előfordulhat, hogy olyan helyre megyünk, hogy nem tudjuk magunkkal vinni az állatainkat. Van-e olyan szomszéd, barát, akire nyugodt lélekkel rábízhatjuk a kedvencünket addig?

6. És amiről nem szoktak beszélni…

Bizony, vannak néha levert vázák, szétkarmolt bútorok, lehet, hogy száműzni kell egy-két szobanövényt, és nem hagyhatunk elöl mindenféle ételeket. Együtt lehet ezekkel élni, de inkább előtte gondoljuk át. A norvég erdei macskák sokáig játékosak maradnak, felnőtt korukban is sokszor rohangálnak, kergetőznek. Kinek-kinek habitusa szerint. A fiú cicák általában lustábbak.

Ha bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kérdezzünk. Kérdezzük meg a tenyésztőt, más cicagazdikat, sokat fog segíteni. Menjünk el, nézzük meg hogyan élnek máshol a cicák, legyünk kicsit részesei az egésznek, mielőtt hosszú távú döntést hoznánk. Mi is szívesen veszünk bármilyen kérdést!
ps. Ha már rabul ejtettek az átható cica tekintetek, a puha mancsok, a selymes bunda, a játékra hívó édes kis lény, úgysem szabadulunk. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.