Jenny szülése

Kedves Olvasóm!

Nem is tudom hol kezdjem – talán ahol legutóbb abbahagytam.

Joannának ugye nem volt könnyű szülése – igazából nem is maga a szülés (amiről itt tudtok olvasni) volt a nehéz, hanem az utána következő időszak, a lepények születése, majd a láz és gyulladás… mindenki aggódott de az idő és a gyógyszerek tették a dolgukat. Végtelenül sajnáltam Joannát a sok fájdalom, nyűglődés, meleg és macera miatt, és igyekeztem neki a lehető legnagyobb nyugalmat biztosítani, ami nagyon nem volt könnyű, hiszen csak a nappaliban volt hajlandó lenni a kicsikkel, és  azért ott sokszor zajlik az élet.

Jenny a szülés előtti napon

És hát itt volt Jenny, akire már figyelni kellett és az ő helyét is megcsinálni. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy nem a szokásos helyen állítjuk fel a szülőboxot, mert meleg az a szoba, és ha szeparálni kell Joanna miatt a többieket, hogy ne zavarják, csak oda tudjuk elzárni a kamaszokat, és onnét tudnak kimenni a kennelbe is. A fenti helységet – ami a lányok (mármint a valóságos embergyerekeink) szobái mellett van, és eddig némi kaotikum és ideiglenes ikeás szekrények sora jellemezte Szabi elkezdte megcsinálni. Ide egy szülőszobát tervezünk, ahol a mama szülhet és az első 4-5 hétig lehet a kicsikkel.

Egy részlet Panka szobájából

Először ki kellett pakolnunk az irgalmatlanul sok cuccot, ami felhalmozódott fent – éljen a lomtalanítás, majd a szekrények tartalmát besuvasztottuk az egyik szobába. Ezután kezdhette el Szabi letakarítani és festeni a falakat – mindent fehérre. Úgy döntöttünk, hogy az egész ház fehér lesz, akárcsak a tavaly elkészült előszoba és a lányok szobái.

Szép lassan majd mindenhol ilyen lesz. Ahogy időnk engedi… 🙂

Szegény megint a dög melegben festett fent. Aztán jött a padló előkészítése – szigetelőanyag, kiegyenlítő anyag… és kb. eddig jutott, mire jött Joanna szülése, és a nyugalom miatt a munkákat abba kellett hagyni. Szóval a lényeg, hogy fent most egy nagy üres tér van (ahol most éppen már készül a padló), megszűntek a jó kis bújó és alvóhelyek, amiket szerettek fent a cicák. Ha készen leszünk persze remek helyük lesz (az elletőhelység még nem fog idén elkészülni, ahhoz be kell építenünk egy ablakot a tetőbe és egy mobil falat készíteni elválasztásként), de ez még idő. Persze így is szeretnek fent heverészni, de meleg van sokszor, így az életterük picit lecsökkent átmenetileg, amit nem akartunk tovább fokozni azzal, hogy nem mehetnek be egy időre a lenti szobába a szülés miatt.

A választás a kis előszobára esett, ami most ilyen átmeneti helységként létezik. Ha majd fent végeztünk és nekiállunk lent folytatni a felújítást, akkor a falait kivesszük és bekerül a nappali-konyha terébe az egész és valójában egy kis dolgozósaroknak fog helyet adni. Viszont most éppen alkalmasnak tűnt arra, hogy Jenny szülőhelye legyen. Jenny amúgy is szeretett ott heverészni, amikor egy kis nyugira vágyott a nagy pocakjával a kamaszok vidám életvitelétől.

Jenny a boxban – de még egy nap volt a szülésig

Így aztán az első napot, amikor aludtam valamit Johi szülése után máris követte Jenny 64. napja, amikor azért már nagyon illik figyelni és résen lenni. Nem láttam Jenny-n, hogy szülni készülne, így csak óránként keltem fel éjjel – bár az elmúlt napok után ez is nagyon fárasztónak tűnt. Éreztem, hogy muszáj összeszednem magam a következő szülésre, csak azt nem tudtam még, hogy hogyan. A 65. nap is eseménytelenül (és kevés alvással) telt, és mivel Jennynél eddig mindig volt egy kis gubanc a szülés időpontjával, elővettem a feljegyzéseim, és láttam, hogy az első fedeztetés késő este történt, viszont ezt a szülés várható időpontjának kiszámolásakor nem olvastam… így mindjárt nyugtáztam is magamban, hogy akkor el is vehetek egy napot, vagyis még csak a 64. Remek. Alhattam volna még az  elmúlt két éjjel, de hát aki ennyire hülye.. az ne aludjon, ugye.
Különben meg poén lett volna, ha 28-án (az eredeti elképzeléseim szerint) szül, mert aznap van Szabi névnapja, Johi meg a házassági évfordulónkon szült …
Kedden reggel viszont eléggé váladékozni kezdett és meg is nyugodtam, hogy király… a szülés elindul mindjárt, ráadásul nappal… a hely kész, sok kicsi nem lesz – négyre számítottam – ügyesek leszünk és gyorsak. Hát persze. Nem szabad nekem ilyeneket vizionalizálni, mert annak jó vége még nem lett. Most sem – tegyük hozzá.
Kiköltöztem tehát az előszobába, Jenny bement a boxba… és vártunk. Sokat. De semmi.

Néha inkább mellém feküdt

Estefelé elfogyott a türelmem, és beengedtem Jennyt, de akkor meg azonnal be akart menni Joannához, és el akarta tőle kobozni a piciket, mondván azok egészen biztosan már az övéi. Nyalogatta őket, szoptatni akart… gondolhatjátok Johinak ez mennyire volt ínyére. Viszont kint melegebb volt, és hiányzott Jennynek a társaság, így nagyon kreatívan ültem Johi boxa mellett és próbáltam nem lankadó figyelemmel távol tartani Jennyt. De tényleg. Elég volt egy pillanatra elméláznom, már húzott is be azon a kevés részen, ahol szabad volt a bejárat.
És hát – tegyük hozzá – vannak nekem itthon ennyi macskával egyéb dolgaim is, mint a box mellett üldögélni naphosszat… szóval kezdtek kaotikus állapotok uralkodni körülöttem, amit elég rosszul viselek. Azt szeretem, ha rend van, béke, nyugalom (mondjuk akkor nem értem, miért tenyésztek macskát? 😀 ). Mindegy.

Társaim a várakozásban, egy jó könyv, és az elmaradhatatlan kávé

Eljött az este, éreztem, hogy hosszú éjszaka elé nézek. Ezt legalább jól gondoltam. Jenny a boxban. Láthatóan más állapotban, néha volt egy-egy fájása is, de inkább csak feküdt és látszott, hogy ez már abszolút a vajúdás része, így nem igazán mertem elaludni. Ültem a sötétben, és bámultam ki a másik előszobán keresztül az udvarra.

szép sötét éjszaka volt, csak világított a kinti villany, hogy lássak valamit bent

Amúgy határozottan szép és megnyugtató látvány volt, bár nem ultra komfortos – ugye itt nincs szék, fotel, ágy… csak a padló. Hajnal felé lejjebb csúsztam, és úgy ahogy voltam végigfeküdtem a padlón a box mellett és aludtam kétszer egy órát. Történni viszont nem történt semmi. A nap is felkelt, mint máskor, a meleg is megérkezett, a tennivalók sem fogytak. Így kissé kábán az éjszakától nekiláttam. A kezem eddigre kezdett együttműködővé válni. (Jaj, nem is mondtam, hogy végül mi volt a gond… valami megsértette a köröm alatt a bőrt… ne kérdezzétek hogyan, nem emlékszem semmilyen behatásra… és kialakult a köröm alatt egy gyulladás, ami ráterjedt az egész kezemre, majd felrepedt az egész köröm alatti bőröm és elvált a körömtől – nem részletezem, borzalmas volt, és még sok idő kell neki mire meggyógyul, de legalább már némi körültekintéssel használható.)

Nagyon igyekeztem Jennyt egész nap a legnagyobb nyugalomban tartani, és figyeltem, hátha megindul a szülés – de nem. Estére már kicsit fogyni kezdett a türelmem és iszonyú fáradt lettem… órákig ültem a box mellett este – de semmi, így bejöttem Szabihoz, aki dizájnt rajzolt a gépen, minekutána a hangos munkákról fent le lett tiltva. Ettem valamit, megetettem a kutyákat… szóval mászkáltam fel-le és néha ránéztem a sötétben Jennyre. Már késő éjszaka volt, amikor egy ilyen ránézésnél láttam, hogy bizony fájásai vannak. Nehéz volt észrevenni, mert a box egyik sarkába fúrta be magát. Nagyon megörültem, hogy végre történik valami, és gyorsan kezet mostam, vittem ki egy takarót, ellenőriztem, hogy minden  megvan-e és újra bevackoltam magam a box mellé. Szabinak ez nem tűnt fel, szerintem nem nagyon észlelné, ha néhány órát nem lennék itthon… vagy bármi – főleg ha dolgozik. Szóval így szerintem ő lepődött meg a legjobban, amikor az első apróság érkezésekor üzentem neki, hogy 1.

Íme az elsőszülött!

Jenny… Jenny úgy szül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Egyszerűen tökéletesen. Csak mivel a lehető legtávolabbi sarokba bújt be és ott is befelé fordult, sötét is volt – így sem nagyon képem, videóm, de még fogalmam sem volt mindig, hogy mi történik, azért igyekeztem a telefon fénye mellett néha felügyelni az eseményt, főleg ha újabb apróság érkezett. Jenny tökéletesen ellátott mindent, semmihez még hozzáérni sem kellett igazából, csak ott lenni és örülni annak, hogy mindennek részese lehetek.

Az első apróság még éjfél előtt érkezett, és nem sokat láttam tényleg, de volt egy sejtésem, hogy kék. Később kivettem megmérni, és akkor láttam, hogy hatalmas, erős kék fiúcska érkezett közénk fehér lábakkal és fehér nózival. Szépséges volt. Alig telt el 20 perc, máris érkezett a következő kis norvég erdei kiscica, szintén hatalmasnak tűnt és sötétebbnek, mint az első, viszonylag sok fehérrel. Jenny rengeteget tisztogatta őket, meg saját magát is, majd elheveredett, az apró kis norvég erdeik szopni kezdtek. Különlegesen békés pillanatok ezek.

Szülés közben…

Én csak ültem a sötétben, és vártam… sok idő telt el, mire újra fájások jöttek, és fél négy körül egy Masekre hasonlító apróság látta meg a napvilágot, nagyságban a többieken is túltett. Amikor Jenny végzett a tisztogatással és a mindenféle fontos teendőkkel, akkor megmértem a második és harmadik apróságot is – valóban nagyon nagy súllyal születtek. Érdekes, mert Jenny a legkisebb nőstényünk, de mindig ő szüli a legnagyobb babákat – persze nyilván az sem mindegy, hogy hány apróság érkezik.

várakozás és kávé (forever)

Újabb várakozás következett és kezdtem nagyon fáradt lenni. Óvatosan átsimítottam Jenny pocakját, mert esküdni mertem volna, hogy 4 kicsinye lesz, de nem igazán éreztem semmit. Hát jó. Azért várjunk – mást úgysem tehetünk!
Öt körül járt, amikor egyszerűen lecsúsztam a padlón, és elaludtam – bár nem akartam, de győzött a fáradtság. Fél óra múlva riadtam fel arra, hogy alszok (mondjuk ez így kicsit furán hangzik…), és gyorsan rápillantottam Jennyre a felkelő nap besütő fényénél, és láttam, hogy valószínűleg néhány perce született meg a 4. apróság, hiszen még a köldökzsinóron keresztül lógott ki a mamából. Nagyon örültem, hogy megérkezett a negyedik baba is, szintén egy Jenny-Masek hasonmás, aki ügyesen és vidáman indult az életet adó tej felé. Több kicsire már nem számítottam, de azért néhány órát még Jenny mellett töltöttem. Fáradt voltam, de legalább világos volt, és mivel nappal nem szoktam aludni, így késztetésem sem volt rá. Később aztán rendet raktam, megetettem Jennyt, elpakoltam és csak gyönyörködtem a természet tökéletes alkotásaiban. Mert ugyan mi lehet tökéletesebb, mint egy újszülött norvég erdei macska?

Újszülöttek…

Azért a gyönyörködésem nem tartott sokáig, mert be kellett mennem a városba. Halálosan fáradt voltam, meleg volt, nem volt kedvem menni sehová, és otthagyni az apróságokat meg Jennyt, de muszáj volt. Sajnos Joannát megzavarta a szülés, és újra el akarta vinni a kicsiket, Jenny pedig szintúgy folyton be akart menni és megmenteni Joanna kicsinyeit is, mert hát biztosan azok is az övéi… Szóval Szabinak nagyon nem volt könnyű dolga, mig a városban voltam, amíg Jennyre felügyelt, Johi hordta el a babákat… így totálisan külön kellett szeparálnia az összes macskát.

Másnapra helyreállt a rend, aminek őszintén örültem, hiszen indulnunk kellett pénteken a hosszú útra Svájcba… Nem, nem kívántuk a 14 órás utat, de azt gondoltuk előbb szül Jenny, szóval más választás nem volt, kelni kellett, menni kellett…

Jenny azóta is nagyon gondos és büszke norvég erdei cicamama, elégedett és pont úgy néz ki, mintha nem szült volna és nevelne éppen négy apróságot. Nem tűnt fáradt,  nem megviselt, fantasztikus anyuka, a picik pedig hihetetlen tempóban fejlődnek. Egyszerűen csodálatosak.

Nagyon óvta őket

Nagyon hálásak vagyunk, hogy újra láthatjuk felnőni Jenny és Masek babáit, mivel erre mostanában nem lesz újra lehetőség. Masekot a tegnapi napon beimplantoltuk, mert annyira megviselte az ivarzás, hogy nem mertük tovább ivarosan tartani. Így legalább egy évig biztosan nem fogunk tudni vele pároztatni, jól megérdemelt pihenőidejét tölti.

Köszönjük a sok kedves kommentet és üzenetet, emailt a picikkel kapcsolatban, tényleg tündérek mind! Remélem mindenki élvezi a nyarat (én nem… :D), mert már csak 3 hét van belőle! (Hurráááá! 😀 )

Ölelésem,

Virág

 

 

Mi a véleményed a leírtakról?

  1. Köszi a részletes tájékoztatást. Sok mindent irtál amiről szerintem sok embernek fogalma sincs.ahogy nekünk sem. Lényeg hogy pihend te is ki magad a cicuskák tünemények.mint mindig.

  2. Nekem nem titkoltan fickóban Masek tetszik a legjobban! 🙂 Örültem, amikor azt írtad, h előbújt egy Masek “hasonmás” is. Elvesztettem a fonalat, h ő fiú vagy lány, de ha fiú, akkor lehet, hogy végre mi is gazdagodhatunk egy kis fickóval?! 🙂 Pihend ki te is magad, sokszor ölellek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük