Interjú a Nordic Verden cicák gazdijaival – 5. rész – Samantha Carter aka Sammy

Adri, Tomi és a bundás négylábúak

Kedves Adri és Tamás!

Örülök neki, hogy elfogadtátok a felkérésemet, és Veletek is készíthetek interjút. Húú, már olyan rég volt, amikor először találkoztunk, összefolyik a találkozások sora. Mindig is szerettem, ha jöttetek látogatóba, a kedves, csendes és tiszta lényetek nagyon közel áll hozzám. Az az állatszeretet, ami minden pillanatban sütött rólatok, akárcsak ha a norvégokkal játszottatok, akár ha a Ti két cicátokról meséltetek varázslatos volt. Végül mégis egészen sok idő telt el, mire egy kis norvég erdeivel léptetek ki a kapunkon, de azt gondolom megérte várni, hiszen Sam, a Star Gate alom leánykája tökéletesen illik Hozzátok.
Adri és Tamás is válaszolt a kérdésekre. 🙂

Kicsit meséltek magatokról és az első két cicátokról?

Adri: Cica rajongó vagyok kiskorom óta, ami azóta sem változott. Első cicámmal Bubuval 16 évig boldogítottuk egymást, nagyon különleges cica volt, teljesen össze voltunk nőve, azóta is elképzelhetetlennek tartom az életem cicák nélkül. Tomival tervezgettük már, hogy lesznek majd közös cicáink amikor Belfi úgy döntött hogy hozzánk szeretne költözni. 🙂 Őt egy kamionról szedtük le, és tettük át a pont aznap reggel (akkor még) egyéb célra vásárolt cica hordozóba. Ilyen véletlenek márpedig nincsenek. 🙂

Tamás: Annyira hirtelen érkezett ő hozzánk, hogy a sok más lehetőség mellett egy percig sem volt számomra sem kérdéses, hogy az a bizonyos kis névtelen apró teknőctarka cica, akit azóta Belfi (és még vagy hetvenhárom egyéb) néven ismerünk, haza jön velünk aznap. Az úton egész végig Adri kezét csócsálta, izgága kis szőrgombócnak bizonyult. Volt egy gyors körünk a helyi állatorvosnál, kicsit kivizsgálták, nagyjából belőtték, hogy 4-5 hetes lehet, majd hazaküldtek minket azzal, hogy egészséges, minden rendben vele. Egészen barátságos otthon fogadta, hiszen macskát akkoriban még bár csak terveztünk, de egy kaparófánk már várt rá 🙂

Adri: Encsi pár hónapra rá költözött Belfi mellé, aki hamar elvarázsolt szépséges és kedves lényével, általa a kis vadóc, párhetesen talált Belfi szép lassan teljesen megszelídült.

Tamás: Encsi – akinek szintén nagyon sok neve van ám – hazaútja sem volt egyszerű. Ő ugyan nem teherautó rakterében érkezett hozzánk, de a hely, ahonnan hoztuk, több, mint 2 óra autóútra van tőlünk. Mi sem voltunk tapasztaltak a cicákkal való utazásban és ő sem viselte az utat valami jól. Végül szerencsésen megérkeztünk és a kezdeti nehézségek után csak kikerekedtek a dolgok.

 

Miért a norvég erdeire esett a választásotok egy házicica és egy török angóra mellé?

Adri: Olyan macskát szerettem volna melléjük, aki kedveli a cica társaságot és könnyen beilleszkedik majd közéjük. A norvég erdei cicák pedig pontosan ilyenek, sokkal jobban érzik magukat társaságban, mint egyedül.
Sammy teljesen be is váltotta a reményeket, nagyon kedves és barátságos volt mindenkivel és hamar beilleszkedett a többiek közé. Belfivel már az első napon összeérintették az orrukat is, ami nagyon jó jel ilyenkor.
Azt is fontosnak tartom, hogy a norvég erei macska egy természetes fajta, nem túltenyésztett, nincsenek örökletes betegségeik és nagyon okosak. Süt a tekintetükből az értelem és a vadság és mégis végtelenül szelídek. A külsejük pedig önmagáért beszél nem is kell mondanom semmit, fenségesek, gyönyörűek.

 

Hogy találtatok ránk, miért minket választottatok?

Adri: Először a honlapotok fogott meg, ami nagyon szép és informatív, különös kedvencem onnan a blog, ahol mindig érdekes történeteket lehet olvasni a tenyészet életéről, ezáltal megismerni Titeket és a cicáitokat is.
Az első találkozásunk előtt, már rengeteg levelet tudtunk váltani, és mindig minden kérdésre szívesen válaszoltál és nagyon szeretettél mesélni a cicáitokról, rögtön tudtam hogy Tőletek szeretnék cicát.
De a találkozásnál sem csalódtunk, látszott hogy a lehető legjobb helyen járunk hogyha kis-kedvencet szeretnénk vásárolni. Nálatok minden a cicák körül forog, látszik hogy nagyon vannak szeretve.

Tamás: Én személy szerint egy darabig csak az “árral mentem”, Adri talált Rátok, mesélte a sok kedves és érdekes dolgot amit levelezés útján tudott meg. Természetesen minden szimpatikus volt, de érdemben foglalkozni az üggyel csak az első találkozás után kezdtem, onnantól kezdve már én is úgy éreztem, hogy szükségünk van egy olyan kedves és jól szituált kis cimborára, aki ennyire stabil és szerető helyről származik. Nem tartott sokáig meggyőződnöm arról, hogy teljesen fölösleges tovább nézelődni másfelé.

Hogy választottátok ki Sam-et, miért őt? Meséltek Róla? Milyen volt, amikor hazavittétek? Hogy teltek az első napok? Mit szóltak a többiek a hirtelen jött társasághoz?

Adri: Szinte rögtön tudtuk, hogy őt szeretnénk, részemről azért volt egy kis habozás, hiszen ez egy fontos döntés és a többi kicsi is csodás volt és igencsak sokan voltak, összesen kilencen. De Sammy már a látogatásunk előtt is megfogott, annyira kilógott a többiek közül a világos színeivel és a viselkedésével. Például amikor mindenki aludt a megszokott módon, ő lazán háton fekve volt elterülve a többiek mellett a képeken. (Manapság is szeret így aludni. 🙂 ) Élőben sem okozott csalódást, minden érdekelte, mindennel játszott, ki akart mászni a cica box-ból mindig kitalált valami mókásat és nagyon édesen figyelt.

Tamás: Egy ilyen választás soha nem egyszerű, nem volt ez máshogy Sammy esetében sem, hiszen mindannyian tökéletesek voltak a maguk egyedi személyiségével. Számomra Sammy kalandor életstílusa volt az egyik kedvenc tulajdonsága, de igazán az első találkozásunk hagyott mély nyomot. Elég fiatal volt még, gyakorlatilag csak játékkal és felfedezéssel volt elfoglalva, de egyszercsak hirtelen felnézett ránk és úgy tűnt, hogy ő már azonnal készenállna a hazaköltözésre.

Adri: Nagyon édes cica Sammy, dorombolni csak nagyon halkan szokott, de bőven kárpótol ezért a kedvessége, bájossága. Amikor megsimogatom a buksiját akkor mindig feltartja a fejét és becsukja a szemét és a szája picit nyitva van. És ha már közelítek felé hogy szeretgessem, ő tudja, és már előre kiad mindenféle aranyos kis berregő hangokat, ezeket mindig szokta hallatni amikor örül.
A hazaérkezéskor első dolga volt rögtön beszaladni a cica wc-be, már itt látszott hogy sok gond vele sem lesz. 😀 Ezután nagyon hamar bejárta a terepet és felfedezett mindent. Este már velünk is aludt az ágyban. A nagy találkozás a többi cicával másnap történt meg, eleinte eléggé riadtan fogadták, de szép lassan rájöttek, hogy egy új kis barátot kaptak és az ők helyük sincs veszélyeztetve. A sok közös játék és együtt etetés is segítette a folyamatot, így hamar összebarátkoztak.

Milyen vicces-mókás sztoritok van róla? Más az életetek most, hogy Sam is a család része lett? Milyen az élet egy norvég erdeivel?

Adri: Nagyon vicces-édes kis személyisége van, minden érdekli és mindent meg szeretne vizsgálni magának közelről. Egyik ilyen alkalommal még egy salátalevelet is megkóstolt. Szereti az ágyunkba hordani a kedvenc játékait, néha kölcsönadja így nekünk a kedvenc kisegerét is, ami nagyon cuki.

Tamás: Egyik alkalommal megtörtént például, hogy békés szunyókálásából hirtelen megriadva ébredt. Azonnal felpattant és kirohant a szobából. Nagy baj szerencsére nem volt, hiszen pár másodperccel később újra megjelent az ajtóban kedvenc játékával, amit nagy gondossággal fektetett le maga mellé az ágyban. Így már helyreállt az Univerzum rendje, folytatható volt a jól megérdemelt pihenés. Felfoghatatlan számomra, hogy honnan tudja mindig, hogy hol van az a bizonyos játéka, néha segíthetne az én dolgaim megtalálásában is. 🙂

Adri: Azt gondolom, hogy kellett a csapatba egy norvég erdei cica, igazából ő a leglazább legkiegyensúlyozottabb közülük. A cicák tudnak tanulni egymástól és szerintem Sammy jó hatással van a többiekre is a kis barátságos, mókás lényével. Nagyon örülünk és hálásak vagyunk hogy a családunk része lehet Sammy, itt is köszönjük. 🙂

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre és hogy ilyen szeretettel teli, meleg családban élhet Sam, aki mindig is nagy kedvenc volt, hiszen rengeteg időt töltöttem Vele (és Bra’tac-kal) az első 3-4 hétben. Kis apró küzdő léleknek született, de már akkor látszott, milyen magabiztos, kiegyensúlyozott de mégis vidám és kedves cica lesz belőle. Hihetetlenül lenyűgözött az élni akarása, a vehemenciája, ahogy nem hagyta magát a tejért való küzdelemben. Imádtam az első pillanattól fogva és végtelenül jó tudni, hogy ilyen fantasztikus emberek és cicák között élhet!

Ölelés,
Virág