Interjú a Nordic Verden Cicák gazdijaival – 10. rész Thor

Anita, Roland, Thor – és a többiek

Amikor Anitát és Rolandot megismertem teljesen egyértelmű volt számomra, hogy a személyiségükhöz, és mindahhoz, ahogy az élet minden területét megélik –  mindenben a minőségre-szépségre és tartalmasra törekszenek – tökéletesen illeszkedik egy norvég erdei macska. Ilyenkor jön létre az, hogy nekem lesz egy tökéletes gazdi párosom, nekik pedig lesz egy tökéletes norvég erdei macskájuk – vagyis mindenki nyer, gazdi, tenyésztő és persze a macska – jelen esetben Thor! De lássuk mindezt az ő szájukból. 

Kedves Anita és Roland!

Örülök neki, hogy elfogadtátok a felkérésemet, és interjút készíthetek Veletek. Emlékszem az első találkozásunkra és az első levélváltásokra is. Egyik nap írtatok – másik nap már ott is voltatok. (Hehe, épp megígértem a családnak, hogy aznap tutira nem lesz több látogatónk, mert a sok apróság miatt már hetek óta foglalt volt minden hétvégénk a kiscica választókkal, de Te olyan kedves levelet írtál és olyan jó kedvem lett – valahogy nagyon jó érzésem támad tőle, hogy nem tudtam nemet mondani a másnapra.) Általában jófelé vezetnek a megérzéseim, most is így volt – nagyon szimpatikus pár voltatok, különösen lenyűgözött az, hogy Roland férfi létére milyen hatalmas szeretettel és érdeklődéssel, de közben végtelen nyugalmat árasztva fordul az apróságok felé.
Emlékszem, nehéz volt utána a döntés, hogy kit válasszatok, és pont a születésnapomon született meg az elhatározás, hogy Drammen gazdái akartok lenni, aki aztán a „keresztségben” a Thor nevet kapta tőletek. Biztos vagyok benne, hogy nem bántátok meg. 🙂

Anita: Köszönjük a felkérést, örömmel írjuk le az élményeinket. Mivel mindketten külön-külön írtunk, így lehet picit hosszúra sikerült :), biztos is! Írás közben pedig rájöttünk, hogy akár egy könyvet is tudnánk írni, annyi fantasztikus élményünk van.
Virág, mikor megkaptam a leveled és elolvastam ezt a bevezetőt, ellágyultam, valóban így történt minden, és Te emlékszel rá, hihetetlen. Hálával tartozunk.

Kicsit meséltek magatokról és arról, hogy volt-e már cicátok, milyen négylábúakkal éltetek együtt?

Roland: soha nem volt macskám..én igazából kutyás vagyok:-). Gyerekként foxijaink voltak, majd mivel tömb lakásba költöztünk erre nem volt opció, viszont amint tehettem már egyetemistaként megvettem az első kutyámat és szerencsére az egyetemen kennelek is voltak, így Knock-it magammal vihettem a suliba is. Decemberben már 6 éve lesz, hogy él velünk a kertes házban két kutyus, Jax a német dog és Cofi a border collie. Szinte egyszerre jöttek hozzánk, 2 hét eltéréssel, mert az volt a célunk, hogy együtt „pajtáskodjanak” ahogy Anita mondja:-D. Annyira össze vannak szokva, hogy ha az egyiket el kell vinni orvoshoz akkor a másik teljes stresszben van, hogy hol a barátja…mivel Cofi szuka és Jax kan így nagy odafigyelést igényel a tüzelési időszak de szerencsére elég nagy a kennel és a kert,hogy ezt meg tudjuk oldani. Nagyon sok örömet adnak nekünk! Cofi pillanatok alatt tanul meg mindent és a pocakja a mindene –ő a jelző kutya a csapatban-, Jax pedig a nagytesó aki felügyeli az utcát a 65 kilójával, „pici vékony” hangjával.
Anita: Kutyusok mindig voltak körülöttem, én is inkább kutyás voltam. Még gyermekkoromban voltak cicáink is, de általában hol voltak és inkább hol nem voltak. Az elmúlt 35 évem cicamentesen telt, de családunk és barátaink túlnyomó része cicás, így részt vettek az életünkben, sőt kifejezett verseny volt vasárnap ebéd után tesóméknál, hogy ki az, akihez odaperecezik Sába és melegíti, dagaszt és dorombol neki. 🙂

Miért a norvég erdeire esett a választásotok?

Roland: lehet ez itt most szentségtörés lesz, de én alapjában véve nem szeretem a macskákat (kivéve a norvégok :)), a természetük miatt. A kutyák, mint ahogy Csányi Vilmos írta a „szőrös gyerekek” sok-sok pozitívummal, persze a macsok mikor picik tüneményesek és mikor először előjött a macska téma otthon azt mondtam Anitának, hogy ok, legyen macska, de olyan, ami mindig kicsi marad..:-D. Egy barátomat látogattuk meg és ott találkoztunk először norvéggal, akit az anyukája hozott haza magával Svédországból. Gyönyörű, méltóságteljes, naaaaaagy…ők mesélték, hogy Svédországban a norvégokat pórázon sétáltatják az utcán, mint a kutyákat, na és persze az állattartás picit más szinten van, mert a kutyák nem támadhatnak a macskákra az utcán sétáltatás közben, különben megbüntetik a gazdit.

Anita: Ahogy Roland is írta, pont 1 éve találkoztunk Mollival. Nem bújt, távolságtartó volt, mégis olyan erő és kisugárzás volt benne, ami azonnal megbabonázott és már akkor tudtam, hogy elvesztem, cicásodunk és kész. Persze ezt nem volt könnyű egy megrögzött kutyásnak beadni, de harcos amazonná váltam (ahogy szoktam, ha nagyon szeretnék valamit :)). Nem tudtam, akkor még, hogy a norvégok milyen fantasztikus jellemek vagy, hogy milyen egy cicával élni, semmit, minden csak érzésből és ösztönből jött.

Hogy találtatok ránk, miért minket választottatok?

Roland: Az első találkozás után Anita teljesen „rákattant” a norvégra, mint fajtára..:-P Minden nap a neten nézte őket és így talált rátok. Nagyon megtetszett a weboldal s az a profizmus és még is sok-sok melegség, ahogy a weboldalon a macsokról Virág Te írtál. Közben persze folyamatosan néztük a pro és kontra részeket – mi szól a macska mellett és ellene. Ajánlottak közben Maine Coont, hogy az ugyan az, mint a norvég, de anyagilag sokkal jobban járunk vele, de nekünk nem tetszett a MC arc szerkezete, nem elég nyílt és barátságos. Így végül úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt magunknak és megnézzük a lurkókat nálatok. Persze mint aki már választott ki kölyök kutyát, azt is tudtam,hogy ha egyszer az ember kezében van egy kölyök onnan nagyon nehéz kihátrálni, de bíztam abban, hogy erős leszek….na, nem sikerült..:-) A környezet ahol, és ahogyan éltek teljesen meggyőzött, hogy ha stabil idegrendszerrel rendelkező, barátságos norvégot szeretnénk, akkor a legjobb helyen vagyunk.
Anita: Átgondoltam mik lehetnek Roland kifogásai, erre mind készültem, már előre tudtam a válaszokat :). Mindennek utánanéztem és persze a témát elég sűrűn, de nem túl sűrűn felhoztam. Közben cuki kiscicás képeket mutogattam és mondtam, hogy képzelje el milyen jó is lesz :). Mivel tudtam, hogy én akarom, ezért az én feladatom lesz minden ezzel kapcsolatban. Aztán egyik nap egy zöld utat, inkább csak egy kis ösvényecskét kaptam „jól van, elmehetünk megnézni őket”! Ahogy már a többiek előttünk írták, a Ti oldalatok jön fel az elsők között, és nagyon szívhez szólóan írtok. Nekem mégis más volt a döntő. Amikor azt olvastam, hogy ha nem találunk nálatok cicát, akkor forduljunk tenyésztő barátaitokhoz, akiknek belinkelve ott az oldaluk, nekem az mindent vitt. Azt éreztem, hogy Ti azért csináljátok, mert szeretitek, mert jól érzitek magatokat, nincs bennetek irigység vagy féltékenység. Ezek után nem érdekelt más tenyésztő, még az, sem akiket Ti ajánlottatok, eldöntöttem, hogy csak Tőletek, bármeddig is kell várni. Nem akartam csak úgy megkérdezni, hogy most mennyi, meg hogy is van ez a cicásodás, így írtam egy hosszabb levelet, magunkról az életünkről. Szinte azonnal és nagyon kedvesen válaszoltál, és ahogy írtad is rekord sebességgel ott voltunk :). Olyan volt, mintha egy mesébe cseppentünk volna. Te és Szabi hatalmas szeretettel fogadtatok. Csodálatos ház, csend, nyugalom, béke, szeretet. Virág, Te magad is olyan vagy, mint egy varázslatos cicahölgy :), gyönyörű vörös haj, macskaszemek – remélem nem bántalak meg ezzel. Ekkor még úgy indultam el Hozzátok, hogy nem lesz cicánk, csak megnézzük őket.

Hogy választottátok ki Thort, és miért őt?

Roland: Mikor megnéztük a weboldalt ott David jött be nekünk. Őt akartuk igazán megfogni, tapogatni, cimbizni…na most a baj csak az volt, hogy David viszont nem annyira akarta, hogy mi nézegessük őt és konkrétan le sem tojt minket. Ha megfogtam megsimizni már nyikkant és menni is akart..na szép..viszont volt egy szép, szőrmók kismacs aki arra sündörgött és mikor felvettem a tenyerembe, a hátára fekve a szemembe nézett, hagyta magát simogatni, és kész..na ott elveszítettem a csatát..megvett..kilóra..:-D. Ő választott ki magának..szóltam Anitának, hogy nézd csak..és ő is átvette Dramment és ő is teljesen ellágyult tőle..mikor kimentünk a házból megkérdeztem, hogy „Kincs, akkor most lesz egy cicánk?”..ez azóta is szlogen..
Anita: Igen, én meg vagyok őrülve a fehér mancsokért, és Davidnek csodaszép zoknis lábacskái voltak/vannak. Megjegyzem ez az őrület azóta is tart, és minden zoknis, sőt nem zoknis cicát el akarok hozni tőletek. Minden alom születésénél bekattan a lemez…csak kellene egy pajtás Thornak :). Szóval, Masek volt az első, akit megláttam, pont a könyvespolc mellett állt, hatalmas volt, azóta is a kedvencem, elbűvölő. Majd ahogy beléptünk a többiek. Rosi beszélt, a Stargate alom cicái vagy jobbra, vagy balra dőlve feküdtek. Mindenhol cica, mind puha és nyugis. Szépen sorban hoztátok le a piciket, gyönyörűség volt, én kb. úgy mindet el tudta volna hozni. Különlegesek voltak egytől –egyig. Nem tudtam, hogy melyik cukiságot simogassam, kivel legyen játék, aztán csak arra lettem figyelmes, hogy Roland egy cicát tart a tenyerében és szemeznek egymással. Nem is tudom láttam-e így Rolandot, de tudtam ott történt valami :). Teljesen feltöltve és megnyugodva jöttünk el. Ahogy beültünk az autóba el is hangzott a szlogen :). A döntés nehéz volt, én 4 cicát is hoztam volna, Roland csak Thort, de nem akart ő választani, mert ugye én akartam cicát. Sok kérdés (amire mindig kimerítően és türelmesen válaszoltál ) és hezitálás után persze Thort választottuk, így kellett lennie! 🙂

Hogy bírta a hazautat az akkor még apró Thor?

Roland: Mivel tudtuk, hogy nekünk lesz egy már leszervezett utazásunk január elején így arra törekedtünk, hogy minél több időt tölthessünk el Thorral előtte. Így amint engedted már el is vittük decemberbe és inkább vállaltunk, hogy majd az ivartalanításra visszavisszük. Szóval előre megvettünk ezt-azt az útra, ami olyan 1.5 óra hazáig és így indultunk neki. Thor Anita ölében nyomta végig, eleinte kicsit fészkelődött és nagyon halkan, ultrahangon nyávogott, de gyorsan rendben lett és megtalálta a helyét. Egy dolog zavarta meg csak a csendet, a hátsó ülésre bedobott egér –amiből botor módon pont előtte húztam ki az aktivizáló szalagot – ami így a kocsi minden zökkenésénél megszólalt..a francba..pedig Thor már alszik. Hazaérve az előszobában rögtön beletettem a csöppséget az alomtálcába, megszaglászta és ment felfedezni a házat…az előszoba, nappali, konyha, étkező..mindent megnézett..megmutattuk neki a táljait és rögtön evett is..majd folytatta a felfedező túrát. Egy kis idő elteltével egyszer csak megállt, megmerevedett és kilőtt az előszoba felé…hova szaladsz Thor?..nem akartam elhinni, hogy ez a pici macs, aki 1 órája van nálunk azonnal megjegyezte,hogy hova kell mennie ha, rájön a szükség..de igen, így történt…nagyon megtapsoltunk…:-D

Anita: semmi baj nem volt vele, a kezdeti megilletődés után végig aludt. Otthon eleinte bizonytalan léptekkel fedezte fel a birodalmát, de gyorsan erőre kapott. Nem felejtem el pont akkora rés, pontosabban alagút van a konyhaszekrény és a fal között ahová befért, de én nem. Hát nagyon élvezte azt a 6-8 méteres utat, én meg már láttam, hogy ki kell az egész szekrényt bontani, hogy ki tudjuk venni ha, beszorul. Természetesen ez nem történt meg, de olyan mennyiségű pókháló jött ki vele mindig, hogy ki se látszott tőle.

Hogy teltek az első napok? Mennyire sikerült össze csiszolódnotok a mindennapokban?

Roland: A következő napokban hamarabb jártunk haza, hogy több időt legyünk vele és, hogy ő se legyen annyit egyedül, hiszen eddig egy nagy sárga tállal voltak a tesók most, meg mint az ujjam. Nagyon gyorsan asszimilálódott és gyorsan kialakult a napirendje. Biztosan emlékszel Virág, hogy kétségbeesve kerestünk, mert naponta képes volt megenni több mint 400 g konzervet a 1.5 kilós Thor…! Mint agrármérnök ezt nem tudtam hova tenni..:-D
Anita: Mikor megérkeztünk és beléptünk hozzátok, Thor ott ült az ajtóban, egyedül, mintha bennünket várt volna, csoda édes volt :), ez a szokása azóta is megvan. Semmi gond nem volt, nem sírt, hatalmas étvággyal bírt. Az első reggel kisebb szívbajt kaptunk, ugyanis sehol nem találtuk, hiába hívtuk, kerestük, sehol… én már a sírás határán, hogy 1 estét sem bírt ki, nem tudtunk rá vigyázni, amikor kipihenten, nyújtózva és elégedetten előbújt az egyik kedvenc odújából, amiről nem is tudtunk, hogy létezik… azóta is ez az egyik kedvenc helye. Minden nagyon simán és természetesen ment, olyan volt, mintha mindig is velünk lett volna Thor.

Milyen jellem Thor?

Roland: Nagyon stramm és szuper idegrendszere van. Az idegenekkel is nyitott, de először fenntartásokkal közelíti meg őket. Minden családtagot levett a lábáról! Nem tud úgy elmenni mellettünk, hogy ne dörgölőzzön hozzánk, és ha főzünk a konyhában, akkor ott van velünk…persze láb alatt, mert hol is lehetne máshol. Volt olyan, hogy nagy terpeszben kellett főzni, mert ő oda feküdt a tűzhely elé és ott aludt el mivel mi ott voltunk. Szóval sokkal inkább egy kutya jelleme van, mint macska..:-D Ahol vagyunk neki is ott kell lennie. Nagyon ragaszkodó. Mindemellett megvan a saját rendszere, és ha elmegyünk otthonról, akkor felmegy az emeleti beugróba és ott alszik szinte addig, amíg haza nem jövünk. Azt nem szereti, ha elutazunk és érdekes, de szerintünk tudja, mikor nem csak elmegyünk, de ne adj Isten több napra is. Persze ilyenkor sincs, egyedül mert a családtagok jönnek etetni és játszani vele minden nap kétszer.
Anita: Odáig vagyok érte, egy gyógyító, mókamester, szeretetgombóc, ugyanakkor nagyon okos, kitartó és akaratos. Mindig mellettünk van, figyel ránk, ha nem fekszik éppen rajtunk, tuti valamelyik testrészével hozzánk ér. Pillanatok alatt meg tud nyugtatni és semmi nem érdekel, csak hogy egy kis időt vele tölthessek. Hatalmas plusz energiákat tud adni. Képes belekapaszkodni a lábunkba és húzatni magát. 🙂 A hűtőben minden egyes alkalommal leltárt tart. Nagyon türelmes, csak a robotporszívó tudja kicsit feszültté tenni, mert mindig arra megy, ahol Thor fekszik, így arrébb kell mennie. Minden játék számára, ami kerek, tollas, mozog, bojtos, zsinóros. Gyorsan tanul, pár alkalom után már tudja mi mit jelent. Roland meg is tanította pár dologra :). Egy rossz szokása van, harap. Soha nem karmolt, de harapni imád, főleg lábat és kezet, inkább az enyémet. Teljesen be tud indulni. Fülek hátracsap, sebességre kapcsol és támad. Ha egyikünk elutazik, akkor keresi és kérdezi, elégedetlenkedik, hogy hol van? Nagyon jó a füle, tudja mikor érkezik meg a másik, már ugrik és szalad az ajtó elé.

Hogy telik egy átlagos napotok? Miket csináltok együtt?

Roland: Reggel 6:50 körül kelünk. Sokszor előfordul, hogy Thor kelt minket a beépített órájával és a simogatja az ajtót, hogy idő van. Simogatás, víz, száraz táp.. .én megyek a kutyákhoz. Anita végzi a toalett takarítást. Gyors játék, nagy kedvence a toll boa, képes lihegésig (mint egy kutya) tolni erőből a kergetést. Játék után egy kis konzerv, mi készülődünk. Thor bejön velünk a fürdőszobába, nyáron főleg szereti ott a követ és azon feküdni, búcsúzás, sokszor kijön hozzánk, az előszobába és fel az ablakba..puszi és akkor egy eszkimós orr puszi, orr összedörzsölés jár nekünk. Az ablakból figyel minket mikor kimegyünk a házból. Általában én érek haza hamarabb, de akkor már az ajtóban vár és mondja a magáét Thor, ilyenkor is van száraztáp és simogatás. Este, ha leülünk a TV elé akkor feljön a kanapéra és simogatás van és közben folyamatosan dorombol. Most olyan 7.5 kiló így mikor a hasadon landol, vagy éppen onnan vesz repülőrajtot, azt azért megérzi az ember. Ha megunja vagy melege van, akkor leugrik, és ott alszik a lábunknál. Anitát sokszor megfürdeti a kanapé támlájáról. Fél 10kor van valami játék, amit ő kezd.. már kiveszi a golyót a játékából és ilyenkor előkerülnek a rejtett játékai is..az egér a labda..vagy éppen az alagút. Este 10kor csukjuk be a kutyákat és ő ezt is nagyon tudja, már mivel akkor van az esti vacsi neki is, szóval, ha elfelejtenénk, akkor jelzi, hogy idő van..:-P. Válogatós őkegyelme, és eleinte ami nagyon ment pulykás, borjús konzervek azokat nem eszi meg csak (kaparja, mellette a követ mintha el akarná hantolni) és kizárólag a tonhalas, rákos ízesítés jön be neki a Cosma Thaitól.
Anita: Lehet, hogy most valami szörnyűséget írok, de Thor nem alszik velünk. A háló az egyetlen hely ahová nincs bejárása, amit nagyon jól tud, ha nyitva is van az ajtó, csak a küszöbig jön, és ott leül. Ez valahogy így alakult, az első időben neki a kis kuckója volt a biztonság, mindig oda húzódott vissza, aztán már nem is akart bejönni. Soha nem volt ebből hiszti. Este tudja, ha bemegyünk a fürdőbe, akkor vége a napnak, akkor odajön a szoba elé és ő is lefekszik oda. Éjjel aztán vagy ott van, vagy éli a saját életét. Szoktam hallani, hogy játszik vagy szalad fel az emeletre. Reggel, pontosan 6.50-kor nagyon finoman simogatja az ajtót, nem körömmel, manccsal és halkan, de kitartóan :). Sajnos hétvégén is tartja ezt az időt, pedig péntekenként mindig elmondom neki, hogy holnap hétvége, aludhatunk tovább :). Nagyon beszédes, minden ki tud fejezni és elmondani, hogy mit szeretne, az elégedetlenségét is. Általában mellém ül és végignézi és felügyeli, hogy kitakarítom az almot, majd szépen ki is próbálja, hogy jól csináltam-e?

Van valamilyen vicces vagy kedves történetetek Thorról, amit szívesen megosztanátok velünk?

Roland: Össze akartuk ismertetni a kutyákkal. Ettől picit paráztunk, mert a kutyáknak már van múltja macskákkal. Szóval rátettük a hámot Thorra és fogtam kivittem a kutyákhoz a teraszra a kezembe, a kutyák tiszta feszkóban de hát meg kell tenni az első lépést..nem szabad Jax..nyugi, okos..itt az új barátotok..szaglászás…Jax feje kétszer akkora, mint maga a macs. Thor halkan elkezd fújni, Jax meg nézi, hogy mi vaaaan? Nem szabad..okosan..barát..Cofi alul szagolgatja a farkát..Thor fúj..na jó, akkor mára ez elég..fordulnék meg hát Jax beapja Thor farkavégét (Anita szerint az egészet), de nem foggal hanem csak úgy a nagy plöm-plöm szájával..ő is meglepődött..rákiáltok…és kiköpi mert tiszta szőr lett..na hagyjuk…mára vége az ismerkedési estnek. Mára ez oda jutott, hogy ha kiviszem Thort a kezemben, akkor Jax oldalt tartja a fejét és hagyja, hogy Thor dagasszon a nyakán..nincs fújás Thor sokszor dorombol neki és várja, kéri, hogy vigyem ki. Érdekes story még, hogy a száraz tápot sokáig nem ette meg, de semennyit, erre Anita elkezdte összetörni mozsárban a szemeket és úgy elfogyott, így adagoltuk naponta. Persze hagytunk ki egész szemeket is, de az érintetlen maradt, egyszer csak (ez már vagy 2 hónappal azután, hogy Thor nálunk volt) beszélgetünk és valami fura ropogásra lettünk figyelmesek a konyhából. Csak neeeem?..és de…Thor elkezde enni a tápot..és kért még, mi meg adtunk..még kért megint adtunk…hiszen azt mondta Virág,hogy a norvégok tudják a mértéket..nem lett jó vége..Thor nem tudta..:-D..de azóta is eszi a száraztápot!
Anita: Neki minden játék, amiről mi nem is gondolnánk. Nadrágom megkötője, a lábujjaim, mindenféle zsinór, bojt vagy madzag. Olyan, még most, is mint egy kölyök, önfeledt, játékos. Nagyon szeretem ezt benne, szórakoztató. Kiszámíthatatlan, hogy mellém bújik, rám fekszik, a lábamat rágja vagy éppen a hajamat fürdeti. Rendkívül nagy vadász, öröm nézni, ahogy a legyeket, lepkéket, poloskákat és pókokat cserkészi, hatékony és eredményes. 🙂 Szeret elbújni, kicsiként volt, hogy alig találtam, most már a méretei miatt nehéz láthatatlannak lenni, de próbálkozik, jókat derülök rajta.

Más az életetek amióta Thor a család része lett? Milyen az élet egy norvég erdeivel?

Roland: Hú, teljesen más. Nagyon sokat adott Thor nekünk! Sokat tanultunk magunkról is általa. Fel tud tölteni, és ha egy nap nem úgy sikerül, mint kellene, akkor felvidít. Egyszer Anita rosszul volt…Thor nem tudta hova tenni a helyzetet, de érezte, hogy valami nem ok és ment hozzá, bújt és mondta csak mondta, dorombolt..adta az energiát.
Anita: Egy csomó jelzőt fel tudnék sorolni, ami mind igaz, de mégsem fejezi ki azt az érzést, amit Thor ad nekünk. Megnyugtat, feltölt, energiát, szeretet ad, mi is sokkal kiegyensúlyozottabbak lettünk általa. Nem tudom elképzelni az életünket nélküle, ha tervezünk, mindig őt is belekalkuláljuk. Ha távol vagyunk, hiányzik. Sok dologban megalkudtunk, van, amit feladtunk miatta, de mindent megért.

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt fordítottatok az interjúra, és azt is, hogy Thor ilyen szuper csapat része lehet. Köszönjük a képeket és a videókat, hihetetlen látni, hogy egy év alatt milyen hatalmas és fenséges norvég erdei lett Thor és milyen jól érzi magát nálatok. Sok boldog és vidám évet Nektek együtt!
Ölelés,
Virág