Kedves Olvasóink!
A parton
Ahogy már említettem, minden új év elején elvonulunk valahová a világ elöl, ahol megbeszéljük és értékeljük az elmúlt évet és megtervezzük az újat. Kell ez nekünk – fontos visszanézni, fontos átgondolni, értékelni; és év közben a mindennapos teendők mellett nem igazán van idő arra, hogy megálljunk és lássuk hol is tartunk a norvég erdei macskák tenyésztésének csodálatos világában. Nincs is sok értelme, hiszen jobb egy évet egészében nézni. Kérdezhetitek – joggal -,hogy miért kell ehhez világgá menni? Kell. Higgyétek el. Otthon annyira intenzív a cicák jelenléte, annyira összeforr az életünk és a munkánk egy része, hogy nem lehet belőle kiszakadni úgy, ha ott vagyunk, bármennyire is a világ végén lakunk, bármennyire is megvan a saját nyugodt kis életterünk. Minden évben máshova megyünk, idén a Balaton partra szavaztunk, mert én mindig is tudni akartam, milyen a Balaton mellett télen. Csodás. Nyugtató. Fenséges. Míg máskor szívesen lakunk kis panziókban, ilyenkor tudatosan tesszük le a voksunkat a jó nevű és magas komfortú hotelek mellett, hiszen nem akarunk kajabeszerzéssel vagy készítéssel foglalkozni, nem akarunk nagy távolságokat bejárni, fontos, hogy kényelmes helyen legyünk, fontos, hogy legyen hely a munkához, fontos, hogy tiszta legyen, hogy világos, és fontos, hogy az egész környezet, a kilátás varázslatos legyen, hogy amikor felnézel az Excel táblák órák óta való bámulása és a számolások után, akkor egy pillanat alatt ki tudj kapcsolni. Hogy harmónia vegyen körül, nyugalom, és egy viszonylag steril környezet legyen. Mindenki más, nekünk így könnyebb a munka, amit persze meg szoktunk szakítani egy-egy sétával, teával-kávéval, néha egy kis fürdés is belefér a wellness-ben, de alapvetően 90%-ban csak a munkára koncentrálunk. Egy tenyészet munkája hosszú évek alatt érik csak be, de ettől még muszáj időről időre megnézni, jól haladunk-e. Minden szempontból.
Volt egy ispiráló vendégünk is az udvarról 😀
Kicsit később, mint terveztük, de megérkeztünk hát Tihanyba, és elfoglaltuk a Balatonra panorámás lakosztályt. Tetszett – majdnem minden tökéletes volt. Először is berendezkedtünk, kipakoltunk, átalakítottuk kicsit úgy a nappalit, hogy nekünk kényelmes legyen, összeraktuk a gépet, a plusz monitort, előkerült a jegyzetfüzet, toll, majd lesétáltunk és vetettük néhány pillantást a szépséges Balatonra. Ezek után úgy döntöttünk, hogy a korai vacsorára szavazunk, mert utána még sokig tudunk dolgozni. Így aztán a bőséges és finom vacsora után – a pincér némi meglepetésére kávét kértünk, majd visszasétáltunk rögtönzött munkahelyünkre, s gyors frissítő zuhany után nekiláttunk.
A megérdemelt…
Az elmúlt év elemzése volt az első napi cél, ami azért sikerült viszonylag gyorsan, mert előző évben annyira profi táblákat állítottunk össze, hogy most csak fel kellett vinni az új adatokat, itt-ott módosítani a képleteket és máris – néhány óra alatt készen voltunk. Megvolt tehát az előző évi mérlegünk – nem csak anyagiakra, hanem úgy általában az előző évi céljaink és az elvégzett feladatok tekintetében. Megérdemelten bontottunk ki egy üveg rosé-t 11 körül, és gondolatbeli vállveregetéssel konstatáltuk, hogy a terveinket valósággá váltottuk, sőt talán túlszárnyaltuk, ami nem kis dolog és brutál sok munka volt. (A hétszámjegyű mínuszoktól most határolódjunk el… bár, tény, elég nyomasztóan tud mutatni, de hát ez ilyen. Aki nem bírja a látványát, ne kezdjen tenyésztésbe.) Utána még beszélgettünk erről-arról, majd ágyba bújtunk, mert hosszú volt a hét – kevés alvással, és nem akartuk másnap a fél napot átaludni, elvégre nem azért mentünk.
A szépséges téli Balaton
Reggel a szokásosnál is törődöttebben keltem, nem való nekem az öt után való kelés úgy érzem. Biztosan, ha huzamosabb ideig csinálnám akkor jót tenne a több alvás, de így, hogy a négy órás éjszakák után alszom egy hetest – háááááááát, nem jött be azt kell mondjam. Viszont éjjel pár centi hó esett, ami még különlegesebb hangulatot adott a tájnak. Sokat nem teketóriáztunk, elmentünk reggelizni, kávé-kávé-kávé és még kávé, majd folytattuk. Az idei évi célok és a feladatok felosztása volt a penzum – ismét jól teljesítettünk, szépen bővült a feladatok listája, összeálltak a tervek, így megszavaztunk magunknak egy Balaton parti sétát, egyúttal a fejünk is kiszellőzött. Ilyenkor – praktikusan séta vagy az étkezések alatt is folytatjuk a beszélgetést, így sokszor már csak le kell írni dolgokat, amikor újra gép elé ülünk. Késői ebédre a hotel éttermében csak levest kértünk, isteni volt, és persze kávét-kávét és kávét. 🙂 Utána megnéztük a wellness-t, de egyrészt sokan voltak, másrészt nem volt olyan nagy szám, így kicsit úszkáltunk, kicsit ültünk az infra szaunában (megállapítottuk, hogy az otthoni sokkal jobb) majd visszamentünk dolgozni. Most a késői ebéd miatt a késői vacsit gondoltuk jónak, így érdemben addig dolgoztunk, vacsora (és kávé-kávé és kávé) után már csak néhány dolgot néztünk és beszéltünk át, ismét megérdemeltnek láttuk a bort.
Tihany
Másnap reggel gondoltuk úszkálunk még kicsit, de Szabi nem érezte jól magát, így reggeli után csak pakoltunk, majd kicsekkoltunk és körülnéztünk Tihanyban. Csodás kis hely, főleg így télen, emberek nélkül igazán varázslatos. Azért majd biztosan visszatérünk jó időben is némi túrázásra. Legalábbis erről álmodunk – de ezek általában nem szoktak megvalósulni, mert nehéz otthonról elszabadulni. Most is két lánykánk tartotta a frontot a cicákkal otthon, persze minden rendben volt, köszönet Nekik!
Gazdi, imádjuk a bőröndöt!! 🙂
NO, de a lényeg. Természetesen folytatjuk, bár hiába váltottuk valóra a múlt évi terveket maximálisan valahogy amikor megláttam, hogy még a tavalyinál is több munka vár, több felelősség – nem volt felhőtlen az örömöm. Nem könnyű ezt csinálni, hihetetlen sok energiát, türelmet, önfeláldozást igényel mindenkitől, rugalmasságot, lemondást és fegyelmezettséget. Az én múlt évem egy hosszan tartó betegség miatt sem volt könnyű, és ezzel együtt nagy feladat mindez. Remélem bírni fogjuk, remélem boldog és egészséges cicák vesznek majd minket körül, remélem csodaszép almok születnek, és legfőképpen azt, hogy boldoggá tehetjük a gazdikat velük.
Az idei év tervei között szerepel két új tenyészcica, egy saját és egy külső, és legalább 4 alom- maximumot inkább nem írok, mert ugye ember tervez… és valójában macska végez, hiszen egy pillanat alatt dőlhet romba mindaz, amit mi elképzeltünk. Csak nektek, csak most azt is elárulom,hogy az első párosításokkal a következő elképzelések vannak:
- Jenny és Masek
- Hayley és Masek
- Rosi és Jaime
Rosita – a The Walking Dead alomból
Jennyt Masekkal még nem próbáltuk, meglátjuk hogy jön össze, hiszen tavaly Jenny és Jaime párosából különlegesen szép cicát – Unót kaptuk. Kicsit tartunk tőle, hogy Jenny inkább csak Jaimet szereti – biztos a kezdőbetűk kötelezik őket, nem tudom- szóval már folynak a próbálkozások Masekkal, meglátjuk mekkora sikerrel.
Hayley és Masek párosítására már többen várnak a nagy sikerű tavaly előtti The Walking Dead alom óta, Rosie és Jaime pedig szintén szépen bizonyított a múlt évben.
A többi tervről még korai lenne beszélni, valójában ezek is a mi elképzeléseink, hogy a norvég erdeiké mi lesz, az majd elválik.
Őszintén reméljük, hogy minden úgy sikerül majd ebben az évben ahogy elterveztük és közben a házfelújítással is úgy haladunk majd, ahogy szeretnénk. Köszönjük, hogy velünk vagytok és átadhatjuk az örömeinket-gondolatainkat Nektek!
Szépséges hóesős napot,
Virág