A Stargate betyárok mindennapjai

Kedves Olvasóink!

Tudom, hogy már megint úgy elszaladt az idő, de mentségemre legyen mondva, hogy 10 pinduri, 9 nagyobbacska és 6 felnőtt norvég erdei macska teszi boldoggá – és iszonyú sűrűvé – a mindennapjaimat a munkák, ház és család témakörén túlmutatva. Vagyis egyszóval: nem unatkozom. (Mondjuk ez kettő, de nem baj. 😀 )
Olyannyira elszaladt, hogy a Stargate avagy Csillagkapu betyárok már 14 hetesek múltak. Ezt a kedves elnevezést egy még annál is kedvesebb cicavásárlónk alkotta, ami nekem nagyon megtetszett és annyira találó is – így rajtuk is ragadt. (Egy bejegyzést Ő  is megérdemelne, a kitartása, a kedvessége, a kíváncsisága a fajta és a tartása iránt, az állat(cica)szeretete és mindaz a sok jó, ami belőle árad.)

Bizony nagyok már a kis csillagok, és ragyognak is,  bár ellentétben a valóságos csillagokkal Ők rohannak és zúznak és őrültködnek és bunyóznak és nyüzsögnek és kergetőznek és rágnak és úgy általában rosszak mint az ördög. Talán vagytok itt, akik emlékeztek Hayley szülésére, tudjátok, hogy 8 kicsi született ami nagyon sok. Norvég erdeinél a 2-5 cica az általános, a 6 előfordul és a 7-8 már ritka és tényleg sok is. Igaz, hogy a mamacicának 8 emlője van, de ennyi cica egyszerre nehezen találja meg mindig a neki való helyet. És hát minél több baba van, annál kisebb születési súllyal számolhatunk, annál nagyobb az esélye, hogy valaki nem fejlődött úgy, vagy fejlődött de aprócska a többihez képest. Így aztán bennem is volt izgalom bőven, amikor a hatodik után még két apró született és olyan kis súllyal, amekkora eddig még sosem volt a tenyészetünkben. Míg a többi baba bőven 100 gramm felett volt, a két kis apróság 82 és 84 grammot nyomott, ami valljuk be nem sok. Nem is vészesen kevés, de 6 életerős és nagy baba mellett nem egyszerű. Hálistennek a két kicsi azonnal szopizni kezdett, óriási volt bennük az élni akarás, a rátermettség – imádtam bennük ezt a küzdést. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a természetben esélyük sem lett volna a 6 másikkal szemben. Az első egy-két napon nem aludtam szinte semmit sem az éjszakai szülés után, tehát cirka 80-90 órát teljesen ébren töltöttem a box mellett, hiszen folyamatosan figyelni kellett, hogy a két pici tudjon cicin lenni és elegendő tejhez jusson. A nagy kajáért való tülekedésben ők hamarabb elfáradtak, és olyan kitartóan már nem mindig tudtak szopizni mint a nagyok. Aki látott már ekkora kicsiket tudja, hogy micsoda harc tud menni a tejért, a legjobb helyekért, végső soron: az életért. Hihetetlen erővel zúzzák le egymást, aki elég erős, az maradhat. Én, mint természethez közel álló, és azzal egyetértésben dolgozó (tenyésztő), ha azt láttam volna, a két apró életképtelen, akkor nem küzdöttem volna a természettel szemben, de ők nagyon is életre valók voltak, csak extra törődést igényeltek.

Néhány alvás nélküli nap után inkább elkezdtünk hozzátáplálni, nem sokat, inkább csak reggel este, mivel a kicsik hízása vagy stagnált, vagy nagyon elmaradt az egyre nagyobbra növő testvérekénél. A plusz etetés meg is hozta az eredményt. Ettől még éjjel sokáig ugyanúgy óránként keltem és segítettem a két kicsit, hogy ne túrják el a többiek – az anyatej a legfontosabb, csak annyi tápszert kaptak, hogy erősebbek legyenek, és ne legyenek folyton éhesek. 3-4 hétig folytattam ezt. Először kellett ilyesmit csinálnom (és Pankának, aki a toszkánai utunk alatt ugyanúgy végezte ezt az áldásos tevékenységet) és úgy érzem, bár nem tudtam mire számíthatok, a siker teljes, hiszen a két két apró csillag ugyanolyan erős és magabiztos cicává lett – sőt!!! – mint a társaik.

A piciket roppant nehéz volt megkülönböztetni, legkönnyebben a lányokkal boldogultunk, hiszen bennük van vörös – bár egyikükben alig – a fiúkkal végig a hadilábon álltunk, hogy ki-kicsoda, aztán már csak a 3 csíkosat volt nehéz megkülönböztetni, őket még most is az. Néha, ha félhomály van, és egyik-másik az ölembe bújik, mondom is neki, hogy: Jaj, de nagyon édes vagy, és én hogy szeretlek – csak tudnám, melyik is vagy Te! 😀 Aztán világosban én is tisztán látok, főleg ha mindegyikük ott van.
Summa summárum, nagyon de nagyon büszke vagyok erre az alomra. Újdonság is volt, hiszen Hayley-t és Jaimet először pároztattuk. Nem hozott csalódást az eredmény, sőt. Imádjuk a vadas színeket és itt mindenki kis vadmacska formájú-színű lett. A cicák fantasztikus neveléséről Hayley gondoskodott, aki hihetetlen türelemmel és szeretettel tűrte, hogy  a 8 kicsi önző élet majd felfalja őt. Büszke vagyok Hayley-re, aki bár egy picit először fogyni kezdett az extra terheléstől, mára – úgy, hogy a mai napig naponta két-háromszor hívja a piciket szopizni – élete legjobb formáját hozza súlyban, és a szép téli bundáját is elkezdte már növeszteni.

A kicsik pedig átlag felett szépek, mind típusra mind testalkatra. Hatalmasak, masszívak, óriási tappancsaik vannak. De mindezek felett, amiért odáig van az egész család, az a természetük. Egyszerűen annyira de annyira kedvesek egytől-egyig, hogy legszívesebben egyiket sem adnám ki a kezem közül. Jaime végtelenül nyugodt, határtalanul kedves és ragaszkodó természetét látom rajtuk, és érzem is nap mint nap. Követnek, kedveskednek, imádnak velünk lenni, bújósak, édesek. Este legalább 4-5 cicával az ágyunkban hajtjuk álomra a fejünket, és ma reggel, ahogy az ébresztő megszólalt 9 kicsi bársonytalpú – mert ugye Unocska nem maradhat le – ugrott az ölembe az ágyban, ült mellém, dörgölődzött a lábamhoz. Árad belőlük a kedvesség, a nyugalom, a béke, az önzetlen szeretet. Csodálatosak!  Ilyenkor simán elfelejtem azt, hogy előtte 1-2 órán keresztül teljes extázisban rohangáltak fel-le és keresztül rajtunk, ki a kennelbe, fel a szekrény tetejére, át a szaunára, le a kaparófára, ránk az ágyra és onnét ki a konyhába… néha ajándékba egy-egy gilisztát is hoztak… és persze kicsit sárosak és vizesek voltak a kinti idő miatt. A nagy vidámsághoz a nagyok is csatlakoztak, így 13 norvég erdei dübörög rajtunk keresztül nap mint nap a 3-5 óra alvásomnak az 1-2 órájában. Nem baj. Hosszú az élet (vagy valamennyi, mindegy is), ráérünk még aludni.

Megnőttek hát, és hamarosan elkezdenek elszállingózni tőlünk a kis norvég erdei macskák. Hiányozni fognak. Nagyon. Legyen hosszú és boldog életük az új csodagazdikkal!

Olyan jó, hogy itt vagytok! Vidám-szép őszi napokat Nektek,
Virág