Tél, hó, hideg kint, melegség bent – avagy egyensúlyban vagyunk

Sziasztok!

Csodálatos ez a tél! Nagyon szeretem! Az ősz a kedvencem, de rögtön utána ott is van a tél, majd követi a tavasz – a nyarat meg átvészelem valahogyan. Eddig legalábbis így volt, de szinte biztos vagyok benne, hogy most, hogy nem kell bejárnom a városba a nyár is sokkal szebb lesz, mint előtte volt. A nyár itthon szép és elviselhető, a városban borzalmasan meleg van nekem, büdös, nincs levegő – szóval kibírhatatlan. De persze ezt én látom így. Itthon minden más.
Valójában november végétől hó volt nálunk kis megszakításokkal, így minden nagyon szép itt a hegyen. Most is, ahogy kinézek, hullik óriási pelyhekben, sűrűn. Reggel még ónos eső esett, aztán apró szemű jég, és azóta hó. Hideg van, de nem nagyon. Vagy legalábbis nekem nem. Azért jó bejönni az erdei sétából, jó leülni egy kávéval és írni Nektek. Hideg kint, meleg bent (amennyiben-akinek a 20 fok meleg) – vagyis egyensúlyban vagyunk, és ez jó. Jó itthon, lassan rendszert kapnak a napjaim, ami nekem elég fontos ahhoz, hogy lássam merre van az előre.

Ma hajnalban a kis Kelták ébresztettek. Egy ideje szokásukká vált, hogy bebújnak a takaróm alá és elkezdik rágni a lábamat. Meg nyalogatni. Kis gézengúzok. Ez úgy általában a többi alomra nem jellemző, de nekik valahogy kedvenc mókájukká vált, természetesen csak is hajnali 4 és 5 között, amikor is aludnék még egyet. Különben meg annyira cukik, hogy szinte sosem bosszankodom ezen. Legtöbbször kicsit játszom velük, ellenőrzöm a kijárókat a fiúknál, és a szobában is, mert sokszor befagy, ha párás hideg van, megnézem a kutyákat – Milo sokszor kikéretőzik pisilni, aztán vissza – és néha, ezek után – visszaalszom.

Most, hogy nem kell rohannom már reggel, ráérek kicsit később kelni. Általában meg is teszem, sokszor csak 6 felé kelek fel (a hajnali körök és visszaalvás után). Főleg akkor, ha hajnalban fekszem le. Nem marad ez így sokáig – egyrészt nem szeretek későn kelni, másrészt ha majd egyre korábban világosodik, akkor én is egyre korábban kelek, vagy egyszerűen csak nem fekszem vissza. Nem szeretek világosban kelni. Azt szeretem, ha sötét van, csend és nyugalom, de a hajnal, az új nap,  és a sok dolog, ami rám vár, már ott lépeget a sarkamban, de hagy nekem még egy kis időt. Még egy kis időt kifelé bámulni az ablakon a sötétbe, még egy kis időt beszívni a kávé illatát, még egy kis időt megsimítani a mellettem fekvő macskát, még egy kis időt arra, hogy bámuljak a semmibe és átgondoljam a napot, még egy kis időt a norvég mintás pizsamámban – amit másokkal ellentétben sokszor nem éjjel, hanem inkább csak este meg reggel hordok. Utána megcsinálom a legszükségesebb dolgokat. Vizet cserélek, almolok, elpakolok, berakom a mosogatógépet, mindenkit megetetek – kutyákat-macskákat – , feltakarítok a fiúknál, berakom a mosást. Utána, ha szerencsém van még mindig sötét van, és újra iszom  egy kávét. Igen, imádom a kávét. Nem vagyok függő, vagyis úgy szoktam mondani, hogy nincs olyan függőségem, amiről ne tudnék lemondani. Le tudnék, de nem akarok. Jó így.

Kávé után válaszolok általában az email-ekre, üzenetekre, intézek mindenféle adminisztrációs dolgokat, ezzel el is telik a délelőtt. Délelőtt a cicák nagyon aktívak, a kicsik és nagyok is egyaránt, és mindenben részt vesznek, amit csinálok. Néha fél órákra alszanak egyet, de összességében a délelőtt az, amikor sokat vannak fent.

Közben, ha nem felejtem el eszek reggelit, néha elfelejtem, és akkor délben eszek reggelit, vagy délután ebédet- van minden, de ne aggódjatok, a macskákat nem szoktam elfelejteni megetetni. 🙂 Meg amúgy is emlékeztetnének rá. A picik imádják a nyers húst, ők főleg azt ennének – kétszer kapnak általában, a másik két étkezés inkább konzerv (ez a lustaságom miatt van így sokszor, vagy rohanok). Ha valamiért van előttük konzerv és hús is – pedig jóféle a konzerv nagyon!  – egyértelműen a húst választják.

A dél körüli reggeli, vagy ebéd után, néha helyett – sétálni megyek a kutyákkal. Már annyira megszokták, hogyha eljön az idő, és nem indulunk, akkor méltatlankodnak az ajtó előtt, és nem értik, mi van már. Mostanában annyira jeges volt minden, hogy csak háromnegyed órát-egy órát sétáltunk, de lassan újra visszatérünk az 1-2 órás sétákra. Muszáj átmozgatni az állatokat, főleg ilyenkor télen sokat fekszenek ők is bent, és Milo mozgásigénye nagyon nagy.
Imádok az erdőben lenni, ott valahogy mindig rendeződnek az ember gondolatai, a friss levegő pedig kitisztítja az ember fejét, tüdejét.

Tudom jól, hogy enélkül sosem lennék elég kiegyensúlyozott, nyugodt és még sorolhatnám, mi mindent ad az erdő, de próbáljátok ki Ti magatok! Mindegy milyen idő van, ha esik az eső, hó, jég, ha fúj, ha mínuszok röpködnek – minket ott talál kint az erdőben. Eddig még soha olyan idő nem volt, ami ne lett volna nekem jó egy erdei sétához.

A délután hamar eltelik, jönnek haza a lányok, menni kell értük sokszor a buszhoz, takarítok, pakolok, intézek valamit, boltba megyek, húst rakok el a fagyasztóba az állatoknak, főzök és még így tovább – számtalan tennivaló van – mindig más. Megjön Szabi is, eszik és áll neki újra dolgozni, falat épít, padlót rak le, fest, fúr-farag, honlapot dizájnol vagy programoz, levelekre válaszol és a jó ég tudja mi mindent nem csinál – mindig több a dolog, mint az idő. Ahol tudok segítek, de sokszor a saját dolgaimat intézem. Este 10-11-12 óra felé általában leülünk együtt és beszélgetünk, megiszunk egy pohár bort, mindenki elmondja a fontosabb dolgokat, vagy megvitatjuk, ha valami lényeges eldöntendő dolog van. Az pedig mostanában van elég.

Teutates – az új kandúrunk – úgy érkezett hozzánk, hogy egy ivarzást gátló implantátum volt a hasában. Ez néha szükséges a fiúknál – nálunk pl. Masek szokott kapni, mert különben a végletekig nem eszik ivarzási időszakban, fogy, romlik a bundaminősége és így tovább. Nagyon  nehéz a macskáknak ez az időszak, hiszen nem egy hatalmas erdő különböző pontjain élnek, – ahogy a természetben, – hanem egy ház különböző részein, ahol egy ajtó van közöttük és így folyamatos feszültségben tartják egymást az ivarzásuk során. Van olyan nőstény és kandúr norvég erdei, aki ezt rosszul viseli  – mint Masek és Hayley, és van aki jobban – mint Jaime és Rosita. Nem egyformák – nem is elvárható. Annyi a különbség, hogy mi fél implantot szoktunk adni, amit az állat nyaka és lapockája közé tesznek be, és nem vetetjük ki. Az kb. 10-13 hónapig hat, és magától visszaivarosodik a kandúr. Viszont vannak, akik a cica hasába rakatják be, mert onnét könnyen eltávolítható. Nem tudom ki találta ki azt, hogy könnyen… mert ez konkrétan egy műtétet jelent a macskának altatásban, aminek én magamtól soha de soha nem tenném ki, ráadásul az idő során benövi a zsír és szövet és akkor lehet hatékonyan eltávolítani, ha a doki tudja, hová tette be. No, mivel nem mi rakattuk be, így csak sejtéseink voltak és nagyon izgultunk, hogy meglesz-e az implant.

Muszáj volt Teuból kivenni, hiszen egy felnőtt cica, és kb. az egész implant 2 évre vonta volna ki az ivarzás alól, ami nekünk nagyon sok időt jelentett, hiszen Joanna miatt vettük meg főleg, aki már ideje, hogy szüljön, nem várhatunk vele még éveket. Teu túlvan a műtéten, amit biztos vagyok benne, hogy a tündéri doktornőnk csak és kizárólag a mi kedvünkért csinált meg, hiszen egy olyan beavatkozás, amire az állatnak semmi szüksége nem volt – így egyikünknek sem volt jó érzése ettől. Végre beszokott egy új közösségbe, így felnőtten is bizalmat szavazott nekünk, megszeretett minket – ennek nem tett jót egy ilyen beavatkozás. Hogy sikerült-e? Nem tudjuk… gyanítjuk, hogy talán nagyrészt igen. Úgy képzeljétek el ezt az implantot, hogy egy kis henger formájú és szappan állagú anyag. Pont úgy is viselkedik: törik, mállik, és ezt kell megtalálni és kivenni sértetlenül a macska hasából. Jó móka.. mi? Ja, nem… 🙁

Szóval most izgulhatunk, hogy Teutates mikor lesz újra ivaros. Ilyenkor figyelgetjük a nemi jellegeket, hogy megjelennek-e újra, de nehéz belőni, hogy mikor áll készen teljesen egy kandúr az implant után a fedezésre.
Így aztán elhatároztuk egy ilyen esti borozás alkalmával, hogy Joanna kicsinyei először mégsem Teutól lesznek – mert nagyon bizonytalan még, hogy erre mikor kerülhetne sor, ő pedig két hetente tüzel, ami nem igazán tesz neki jót. Hogy ki a kiszemelt apuka, és hol lakik – ez legyen még meglepetés! 🙂

Nos, hát ilyen és még sok-sok más hasonló dolgon agyal egy tenyésztő és hoz döntéseket, amik aztán vagy jók – vagy nem. Az idő majd megmutatja. Drukkoljatok nekünk! Teutates egy különösen szép norvég erdei kandúr, egy kimagaslóan jó tenyészetből, és végtelenül hálásak vagyunk a tenyésztőjének, hogy eladta nekünk, tudjuk, hogy nagyon nehéz döntés volt számára. Fantasztikus vonalat hoz be a meglévők közé. Nagyon-nagyon várjuk, hogy milyen utódai születnek majd a mi szuper nőstény norvég erdei macskáinkkal.

Ugye drukkoltok nekünk?
Jó, hogy itt vagytok, köszönjük a kedvességet, a figyelmet és a sok szeretetet, amit Tőletek kapunk!

Virág