Kedves Olvasóink!
Tudom, hogy rég jelentkeztem, de mentségemre legyen mondva (mindig van valami mentség, nem? :D), hogy három alom baba az három alom baba, nincs sok idő tűnődésre, elmélkedésre az élet értelme felett…
Hayley a szülés előtt pár nappal
A Hayley&Masek féle almot már nagyon vártuk, mert 2016-ban volt ez a párosításunk és akkor csodás picik születtek – 3 lányka, mindegyik más-más egyéniség, viszont mindhárom csodaszép! A Doktornő két picit érzett a kézi vizsgálatnál – tegyük hozzá, hogy soha nem az a cél ilyenkor, hogy pontosan megtudjuk hány baba lesz, inkább csak a vemhesség megállapításának megerősítése, és az anyamacskák azért nem igazán díjazzák, ha ki akarjuk tapintani a magzatokat. Neeem, nem bántanak, vagy harapnak, vagy nyűglődnek – egyszerűen csak tudjuk, hogy ez nem a kedvencük, bármilyen jól viselik is, így inkább a rövid és lényegre törő vizsgálatra hagyatkozunk. Nos, Hayley hasát én nagyobbnak véltem a vemhesség második felétől, mint két pici, de mivel nagyon jó súlyban volt és közben is jól evett, nem mertem csak erre hagyatkozni, de 3-4 babát jósoltam. Csütörtökön és pénteken már otthon maradtam vele, bár valójában szülést hétvégére vártam (de a 62. nap után már sohasem lehet tudni…) Igen ám, de az a hétvége több, mint zsúfolt volt.
Szombaton keresztelőre voltunk hivatalosak, szerencsére nem messze, így a szertartás után haza tudtunk ugrani Hayley-hez, és az ebéden sem maradtunk ezért már túl sokáig. Hayley amúgy jól volt, igaz már sokat pihent, főleg a mosdókagylóban, ami megszokott nála ebben az állapotában. Eddig mindig éjjel szült, így erre számítottam és nem nagyon aludtam szombatról-vasárnapra, de nem történt semmi. Persze kereste a helyét, két szekrénnyel is szemezett folyamatosan, de én jobb szerettem volna, ha a szülő boxban szül a szobában, mert ott nyugisabb, és addigra Jenny kicsinyeit is áttelepítettem már a nagyobb boxba a nappaliba. Jenny ezt cseppet sem vette zokon, hiszen a 2,5 hetes apróságok már kezdték kicsinek érezni a szülőboxot.
Szülés előtti estén a kedvenc gazdi mellett
Vasárnap kora reggel a szavazás után kiállításra mentünk Győrbe, így a nagylányuk maradt otthon a nagyokkal, kicsikkel és a szülésre váróval. Nagyon figyelt, mindenről tudósított. Hayley eddigre már elég nyugtalannak tűnt, és egyre inkább ragaszkodott a szekrényben lévő sálas Ikeás dobozhoz. Siettük haza ahogy csak tudtunk. Szinte biztos voltam benne, hogy Hayley éjjel szülni fog, mert nagyon úgy nézett ki., Mivel nem akart a szobában maradni nem volt szívem bezárni őt oda, viszont ez azt jelentette, hogy újra nem fogok aludni, hiszen másként ne látom, mi történik vele, ahogy jön-megy a házban. A nappaliban eldőltem kicsit hajnalban, de talán 2-3-szor fél óránál többet nem szundítottam.
Íme az elsőszülött <3
Eljött a reggel. Úgy ítéltem meg, hogy Hayley bármikor szülhet, bár fájásokat nem láttam. Szabi otthon volt és Hayley az ő cicája, de mivel folyamatosan keresték a munkahelyéről ellenére annak, hogy nem dolgozott aznap, úgy döntöttem, hogy így részt vennie egy szülésben nem igazán ideális, így átöltöztem és otthon maradtam. Hagytam a házban jönni-menni, feküdni, és tényleg éreztem, hogy már nagyon közel vagyunk. Gondoltam is, hogy mostmár ha tetszik ha nem, betelepítem a szobában lévő boxba. Elmentem, húztam egy tiszta pólót, és meglátogattam a mellékhelységet – ha beindul a szülés, lehet órákig nem jutok el oda… alapos kézmosás. Mire kijöttem – Hayley sehol, előtte még ott feküdt, viszont véres-vizes nyomok árulkodtak a lépcsőn arról, hogy felfelé vette az irányt, és hogy a szülés konkrétan beindult.
Már kint, de még összeköttetésben (köldökzsinór) a mamával.
Édesem… bent feküdt a szekrényben a sálas dobozban, ott szeretett volna szülni, de annyira szűk az a doboz, hogy nagyon kényelmetlen lett volna. Ráadásul ilyenkor a többiek is őrülten kíváncsiak, amint meghallják, hogy történik valami egyből jönnek segíteni. Így szegényemet óvatosan kivettem, és amilyen gyorsan lehetett levittem a szobába. Közben láttam, hogy fájásai vannak… Sajnáltam nagyon, hogy megzavartam a folyamatban és beraktam a boxba. Nem tetszett neki, kijött, wc-re ment. Lefeküdt a padlóra, majd újra wc-re ment, beszaladt a boxba, majd kijött.
Szülés után egy órával, már szépen tisztán
Ekkor láttam, hogy tolófájások jönnek, de már nem akartam mozgatni, csak a hátsó fertálya alá csúsztattam egy nedvszívó eldobható pelenkát, és hamarosan itt született meg az első kicsi. Láttam, hogy valójában ez a hely sem tetszik neki, így miután ellátta a picit óvatosan betettem őket a boxba. Ekkor újra kijött, megint wc… nem szokta ezt csinálni, de most elég nyugtalan volt szegényem. Utána viszont javult helyzet, szépen sorban érkeztek a picik, és biztos voltam benne már a másodiknál, hogy több baba lesz itt mint kettő, sőt mint három…
A legfontosabb első tevékenység <3
Bár néha két baba között egy óra is eltelt, azért jól haladtunk, Halyey minden picit szépet letakarított, megette a lepényt, indultak a kicsik szopizni – akárcsak a nagykönyvben meg van írva. 14 óra körül ért véget, tehát körülbelül 5 órán át tartott, ami ennyi picinél nem gond. Hayley nagyon örült a kicsiknek. Látszott rajta, hogy bár nagyon fáradt és kimerült, végtelenül boldog és büszke. Minden szülésnél annyira átlényegül a mamacica, amit nehéz így átadni, talán aki szült már gyereket, az kb tudja miről beszélek.
Mancsok <3
Csodálatos és természetes folyamat ez, mindig hatalmas öröm és élmény, hogy a részese lehetek. Szülés után még egy jó órát Hayley mellett voltam, közben ő evett-ivott, majd szépen kiszedtem a több réteg töröközőt, pelust, kis törlőket Hayley alól-mellől, és egy finom puha meleg szőrmére fektettem a piciket és Hayleyt. Csodásan mutattak az aprók a mamával, sokáig gyönyörködtem bennük, de aztán rájöttem, ha nem eszem valamit, akkor lassan össze fogok esni. Az izgalom sokat kivesz ám az emberből ilyenkor, mégha nem is csinálsz mást, mint a box mellett ülsz, és segítesz ezt-azt, figyelsz, felírsz… gyönyörködsz.
Háromnaposak
A nemek nagyon jól megállapíthatók voltak egyből, a színek nagyon tetszettek, a súlyok csodásak voltak, mindenki erős, jól szopizós – azt hiszem mindketten több mint elégedettek voltunk. Ettem gyorsan kicsit, majd visszamentem a kis cukiságokhoz egy kávéval… szeretem ezeket az első órákat nagyon, tényleg tiszta varázslat az egész. Szerintem bárhányszor is élem át, a születés misztériumát és tökéletességét nem lehet megunni. Hálás vagyok, hogy a részese lehetek.
Az öt kis gézengúz azóta is feltartóztathatatlanul fejlődik, nő és csodaszép. Imádom őket egytől-egyig.
Legyen csodálatos napotok!!
Virág