All you need…

All you need is love and a sweet Norwegian Forest Cat <3

Na jó, meg egy rakat láz és fájdalomcsillapító, némi orrspray és ilyen-olyan légzéskönnyítő cuccok. Forró tea. És kávé. Abból jó sok.

Merlin – csak őrzi az orrsprayt és krémet. 😀

Az elmúlt napok nem voltak könnyűek. Tudom-tudom, mikor azok? De higgyétek el nem könnyű és nem könnyű napok között is van némi különbség. Esetenként óriási. Szóval az elmúlt napokban többször futott át a fejemen, aki mégegyszer kijelenti, hogy: – De jóóó neked, te csak otthon vagy és cicát simogatsz egész nap! – azt megverem (nem kell megijedni, soha életemben még nem vertem meg senkit, és nem is tervezem, az erőszak ezen (és minden) módja távol áll tőlem – ez csak a szavajárásom :D), de legalábbis hadsorba állítom itt néhány napra.

Szóval hajnali egykor, mikor lefeküdtem egy nem elhanyagolható fejfájással, (aminek kevés köze volt a volt kollégákkal elfogyasztott Unicum mennyiségének a kiváló Tóth Kocsmában) a napok óta tartó hogyanéljüktúlanapokatbetegenpihenésnélkül tartó sztori közepette, arra gondoltam, hogy valahogy mégiscsak ki kéne bírni karácsonyig, ami állítólag jövő hétfőn akaródzik lenni. Mint pár napja megtudtam. Addig valahogy a homályos és messzi jövőbe veszett (szép ez a magyar nyelv…), ami persze van-van és egyszercsak eljön, ó de hol van az még? Hát itt. Vagyis majdnem, de tekintve, hogy se fa, se ajándék, se díszítés, se sütés, de még csak gondolta sem, hogy mit kéne… és főleg mikor… akkor úgy érzem, hogy tényleg itt van.

Megjöttél? Dejóóóó! Anu

No, gondoltam jól kialszom magam és majd holnap mindent egyszerűnek látok. Sajnos már a mondat első felével komoly problémák adódtak – komolyabbak mint a másodikkal. Amikor úgy éreztem, hogy már elértem a kellő hőfokot mindenféle fürdőkkel (nem), és nem fogok megfulladni mindenféle remek sprék segítségével (de), akkor ágyba bújtam. Remek ötlet volt, mondhatom. Kis olvasás és majd alszom. Ja. Van nekünk egy szépséges új szerzeményünk, akit még nem ismertek – ami késik eljön, ugye – és aki igencsak aktív a késő éjszakai órákban. Szóval roppant módon megörült nekem, hogy bejöttem és végre játszunk! Ah… ja…hát jó. Játszunk. És játszottunk.

Akkor játsszunk. 🙂

Közben kicsit megfagytam, nincs nálunk sehol sem meleg, de a hálószobában különösen nincs. A macskának nem kell, alváshoz meg amúgy is felesleges. Gondoltam sebaj, a takaró felmelegít, de valahogy már a takarók sem a régiek, vagy a felmenő lázak ilyen hideglelősek – de fáztam. Aztán köhögtem. Aztán fulladoztam. Aztán meglátogattam a fürdőt – nem, nem az Unicum miatt továbbra sem (sajnos, teszem hozzá…) hanem a sok fulladozás miatt. Éreztem, hogy nem kell erőltetnem ezt a szoba dolgot, legalább Szabi had aludjon, ne keltsem fel, bár szerencsére nem észlelte, hogy rajta ugrál a macska a botos játékon fityegő madár után, és hálistennek nem zavarta meg a fulladozás sem, így még időben hagytam el a terepet, s minden éjszakai ingóságommal együtt a nappaliba költöztem. Fél három felé járt az idő, gondoltam na majd most, most alszom. Majdnem. Lábgörcs. Forró lábfürdő. Lefekvés. Fulladás, felkelés, gyógyszerek után kutatás. Forró tea. Macskák. Mindenütt. Lefekvés. Nem kapok levegőt. Jó, akkor olvasás. Ha nyár lenne, már virradna. lehet, inkább fel kéne kelni. De jó hideg tél van, éjjel mikor hazajöttem, 10 volt mínuszban. Így inkább olvasok. Elálmosodom, és végre kapok levegőt és a fejem sem szaggat annyira, próbáljunk aludni. Felnézek a könyvből. Három kicsi, puha, meleg kis lakó kuckózott be mellém úgy, hogy észre sem vettem. Körbevesznek. Csend van. Óriási csend. Jéghideg hajnal odakint, amikor semmi nem mozdul, sötét van, csak a hó világít, és dermedten várja minden élőlény a reggelt, a felkelő napot. Ilyenkor, ha kimész nálunk itt a hegyen az udvarra, a saját fülzúgásod is hallod. Én néha megteszem, mert varázslatos ez a jéghideg téli táj és a csend, amire nagy szükségünk van. Nekem legalábbis biztos.

Téli reggel – itt még nem volt hó.

Bent meleg van és béke. Körbenézek. Joanna alszik a fotelben hanyatt fekve. Hasa felfelé – bizalom és biztonság érzéséből adódik ez a póz, és lehet melege is van, de fáztam, így feljebb vettem a fűtést,  szerintem legalább 20 fok van. Lora – ahogy az uralkodó nőstényhez illik  – a kaparófa legtetején alszik békésen. Jenny eggyel lejjebb, néha félszemmel rápillant a gyerekekre és nyugodan alszik tovább. Rosi az asztal közepén – ugyan hol máshol? Hayley pedig valahol fent valamelyik kedvenc szekrényében vagy dobozában rejtőzik.

A három pici Keltának csak a pocakja emelkedik fel és le, édesen bújnak hozzám. Melegek és puhák, illatosak és kedvesek. Megnyugtató a közelségük, a bizalmuk, és én is derűsebb vagyok. Valahogy csak túléljük a következő napokat, nem? Valahogy csak elkészül majd minden. És ha nem, hát az sem baj. Ők jól vannak és ez a fontos.

Ennek boldog tudatával alszom el. Nem, nem megy az ötórai kelés, félálomban hallom, ahogy a többiek készülődnek és elindulnak neki egy újabb nehéz napnak, ki-ki a dolga szerint, munkába, iskolába…  utána alszom egy igazán mély fél órát.
Hétkor ébredek. Süt a nap, hideg van, szikrázik a hó. Köntöst húzok. Befagyott a macska ajtó, így kiengedem őket, és kitárok minden ablakot, hogy a friss fagyos levegő átjárjon mindent. Örülnek a hónak.

Egy apró norvég is szereti a a havat <3

Szerencsére minden cicánk szereti a hideget és a havat is, nem rettennek vissza semmilyen időjárástól. Fontos a friss levegő, és hogy megtapasztalják, milyen a fagy, a hóesés, a jég, az eső a hideg

kandúrokhoz is bemegyek,  már várnak, boldogok, megsimogatom őket, beszélgetünk.

Masek <3

Mindenki kap reggelit, Milo is kimegy – Csili nem hajlandó, utálja a hideget. Megkapják a nyers hús adagjukat, erre már Csili is mozdul – kaja mindenek felett! Esznek a norvég erdeik is, ki-ki mit kedvel: konzerv, nyers hús. Utána játékrohamok kezdődnek és annyi mókás pillanat, hogy tényleg érzem, milyen jó nekem, hogy csak itthon vagyok és …. és nem simogatok egész nap macskákat, de akkor is… amikor az egyik kicsi befészkeli magát a félig kész koszorúba, mosolygok.

Gazdi, ne aggódj a díszítés miatt. 😀

Amikor kergetik a megkaparintott orrspray-t a padlón, mosolygok. Amikor kenyér után nézve a szekrényben az üres kenyeres kosárban – ahelyett, hogy bosszantana, nincs benne kenyér – egy kiscicát találok, mosolygok.

A kenyereskosár, na az jó hely 😀

Hát így élünk mi. És még előttünk a nap.
Tartsatok ki Ti is!!!
Ölelésem, és csodás Adventet nektek!
A mai – eddigi – kedvenc képemmel búcsúzom:

Taranis, a mackó és Rositappancsok <3

Virág és a norvég erdeik apraja és nagyja

Mi a véleményed a leírtakról?

  1. Remélem már jobban vagy a cicáitok tünemények és változatlanul irigykedek a cicák miatt persze nem a sok velük való ” munka ” miatt. de végül is az is velejár.

  2. Brit tudósok szerint is az Unikum hastáji problémákra jó.(vagy csak úgy) Meghűléses , taknyos kórképek ellen a házipálinka javallott. Légzéskönnyítőnek a forralt bort tudom ajánlani fogyasztás előtti inhalálással.
    tündériek a macsekok! <3

  3. Ez egy igen jól sikerült írás :), Köszönjük hogy meg osztod velünk ezeket a történeteket.Csodásak a cicák,és csodás munkát végzel.Jobbulást Kívánok neked!
    Sok puszi neked és a cicáknak!
    Kellemes Ünnepeket Kívánok Nektek!
    Enci

  4. Mielőbbi gyógyulást kívánok,őszinte tisztelettel.
    Békés, boldog ünnepeket kívánok, kicsiknek és nagyoknak egyaránt! 🙂
    Éva

Hozzászólás a(z) Péter bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük