
Hayley kiállításon
Nos, ha röviden akarok válaszolni, akkor: igen.
Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb. Amit leszögezhetünk: soha még ilyen kiegyensúlyozott, minden helyzetben nyugodtan viselkedő és a változásokat ennyire jól fogadó cicákat nem láttam. Nagyon nehéz őket kibillenteni fenséges, arisztokratikus és higgadt létükből. Nézzünk egy közeli példát. Hayley-vel tegnap vérvételen voltunk – hálistennek teljesen jól van, csak a szokásos éves szűrést végezzük. Amíg csak házicicáim voltak, el nem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet egy macskától vért venni. Mert a kutya, ugye ő azt csinálja amit mondunk neki – no de egy macska??! És láss csodát.. Hayley-t elég csak finoman megfogni… meg sem nyekken, nem kapálódzik, nem fúj, nem harap, nem nyávog. A vérvétel alatt végig az arcomat szagolgatta és nézelődött. El vagyok tőle minden egyes alkalommal bűvölve!

Lora élvezi a szállodás kiruccanásokat
Hasonló a helyzet akkor is, ha egy hosszú autóút után (ami közben szépen és csendben fekszenek a hordozóban) kiengedjük őket egy vadidegen helyen – pl. szállodában. Azonnal körülnéznek, mindenhová felmásznak, mindent megvizsgálnak, majd elfoglalják a legjobb helyeket, vagy játszanak, esznek… Nekem ez is nagyon új élmény volt. Vagy ha vendégek jönnek – mindig kíváncsian szemlélik kik azok, odajönnek, bebújnak a táskájukba… Nem félnek a porszívó hangjától, sem a dörgéstől és általában más állatoktól, macskától, kutyától sem.

Masek kedvenc játszópozíciójában
Azért ne higgyük, hogy unalmasak!! Nagyon aktívak tudnak lenni, imádnak játszani, és olyan iramban rohangálnak, hogy néha borul minden a környezetükben, ahogy kergetőznek. Kint fára másznak, vadásznak, bogarásznak.
Az, hogy ők ilyenek, a fajta jellegének köszönhető (persze egyéni eltérésekkel), illetve annak is, hogy nincsenek túltenyésztve, és a tenyésztő legalább 12 hetes koráig tartja otthon a cicákat, hogy megfelelőképpen szocializálódjanak. Ettől függetlenül mindig jól járjuk körül, ismerjük meg a tenyészetet, hogy biztosan azt kapjuk, amit szeretnénk: egy csodaszép, vad tekintetű, fenséges és titokzatos, kedves norvég erdei cicust, egy új családtagot!
Sziasztok!
Olyan örömmel olvasom minden bejegyzésedet, és egyre erősödik bennünk a vágy, hogy legyen egy ilyen “kis cicuscsaládtagunk”. A beszélgetésünk óta felkerestem több oldalt, olvastam sokat róluk, tájékozódok. 🙂
Betti…
Kedves Betti!
Nagyon örülünk!!! 🙂 Nagyon hálásak vagyunk, hogy a családunk részei… már elképzelni sem tudjuk, hogyan is élhettünk eddig nélkülük? 🙂 Vidám-szép napokat a messzi északon, Virág