Hei Alle Sammen! … vagyis Helló Mind!
Tudom-tudom, hogy jól el voltam veszve (szépen magyarul…) majd egy hónapig… Tényleg elnézést, de ez egy igazán embert próbáló hónap volt minden fronton. Őrületesen sokminden történt folyamatosan, rengeteget dolgoztunk és alig-alig aludtunk. Próbálunk ezen változtatni, de nehéz, mert sok a feladat és kevés az idő, és ha néha egymással is akarunk váltani pár szót, akkor arra csak az éjszaka marad.
A melegek miatt az alvás sem könnyű – főleg ha amikor épp lefeküdnénk felélénkül a csapat, hiszen éjjel van jobb idő, és hajnali 3-4 körül már újra mindenki nagyon vidáman van. Én nem annyira… de igyekszem! És ebben a pár órában is felkelek párszor, meg visszafekszem, meg megint fel és újra vissza. Gondolkozom rajta, hogy egy új napirendet találok ki magamnak nyárra – meglátjuk működőképes lesz-e, de talán hatékonyabb.
Kora nyári reggel a kennelben
A kicsik… a kicsik megnőttek. Hihetetlen gyorsan. Egy hónapja még éppen a második oltást vártuk csak, ami után elszabadult a pokol és két olyan hetünk volt, amit senkinek sem kívánok. Sorra lázasodtak be a kicsik, nagyon magas lázuk lett és ez azt eredményezte, hogy nem volt elég az itthoni lázcsillapítás, hanem napi két vénás Algopyrint kaptak, akinek kellett, az infúziót is… volt, hogy hatszor fordultam meg az orvosnál egy nap alatt reggel hét és este 11 között, mindenkinek napi két-háromszor mértem a lázát, itattam cseppentőből, etettem kézből és még sorolhatnám.
Édes-drága Wind, akivel kezdődött az egész
Borzasztó sok munkát és odafigyelést fordított ránk az orvosunk, nem nézve hogy vasárnap éjjel van-e, vagy szombat hajnal. Mindannyian kimerültünk ebben mind testileg, mind lelkileg, (anyagiakról ne is beszéljünk), alvás nélkül, odaadóan és embert próbálóan támogattuk az apróságokat ezekben a nehéz napokban. Részletezhetném, de most nincs is kedvem visszaidézni ezt az egészet, örülök, hogy nyom nélkül és gond nélkül túl vagyunk rajta, és mindenki, aki lázas lett, a nehéz napok után hihetetlen gyorsan és ügyesen szedte össze magát minden tekintetben.
A fiúkra sem jutott olyan sok idő, mint szerettem volna
Így csúszással, de az ivartalanítások is megtörténtek, ami persze mindig szintén néhány aggódós napot jelentett (és nem alvósat, de ezt már nem is említem), és a kicsik egy része kis is repült már.
Rosi almából Jorah költözött először
Volt már néhány nehéz időszakunk amióta a tenyésztéssel foglalkozunk, de talán ez most minden eddigieken túltett, és közben az élet nem állt meg, minden fronton helyt kellett állni. Szóval fáradtak vagyunk. Nagyon.
Mondanám, hogy na majd most jól kipihenjük magunkat, de egyrészt még vannak picik, szám szerint hatan, másrészt háromszoros hurrá, de vannak vemhesek, és vár ránk egy hosszú-hosszú út is, amiből majd egy igazi meglepetéssel térünk haza. Egy hónap múlva ilyenkor pedig már drukkolhattok a szüléseknél újra.
Szépséges Jenny! Nagyon várjuk a babáit!
Közben nyár van, meleg, fullasztó (legalábbis nekem), és tényleg jó lenne néhány napot valami víz mellett tölteni, töltekezni kicsit, de most úgy látom ősz előtt ez esélytelen. A norvég erdei macskák nem kedvelik a meleget, de éppúgy Milo sem, egyedül talán csak Csili kutyánk az, aki ilyenkor is lelkesen fekszik ki a napra és kerüli a vizet. Ki érti ezt??
Azért az erdőben még mindig jó
A másik a szúnyog áradat, ami hatalmas méreteket öltött, pedig ez itt a hegyen egyáltalán nem volt jellemző, szinte lehetetlen alkonyatkor kint lenni, éjjel valamelyest javul a helyzet, de ha még a tűző napon kertészkedek, akkor is megcsíp jópár. Tényleg kezdem nem érteni, hogy van ember, aki élvezni tudja úgy igazán a nyarat… mert mégis mit? Mondjátok már meg nekem… esküszöm tanulni akarok belőle és megszeretni, de minden porcikám tiltakozik. Nem kicsit.
Lora és a legkisebb kisfiú a csapatban, Börgi
Szóval így áll a helyzet velünk most, de ígérem, hogy felveszem a fonalat és igyekszem minél több hírt adni a dolgok állása és életünk folyása felől a kisebb-nagyon norvég erdei macskahadak támogató közreműködésével.
De most megyek, bevizezem a kutyát, mert irgalmatlan meleg van és bepótolok néhány elmaradt dolgot, hátha egyszer a végére jutok.
Szépséges és fenséges Sansa, elköltözése előtt való estén
Az élet azért szép, csak forró és sűrű, de talán jobb is, addig sem érünk rá haszontalan dolgokkal foglalkozni…
Köszönjük, hogy kitartotok és velünk vagytok akkor is, amikor kevéséé van időm felétek fordulni és betekintést nyújtani a mindennapokba.
Csodás nyarat nektek – akik szeretik -, kitartást azoknak – akik nem, és úgy általában ölelésem Nektek!
Meséljetek, hogy telik a nyár, mit csináltok, vagy mit csinálnátok legszívesebben?
Kezdem én… legszívesebben ülnék most egy kis észak-norvég erdei hytte teraszán és bámulnám a hajnali párát a tó felett és figyelném az ébredő erdőt. Olvasgatnék kicsit a szundikáló macskákkal, meg jó nagy erdei sétákat tennék a kutyákkal…
Ti jöttök… 🙂
Hát nem semmi amin keresztül mentetek.Minden elismerésem nektek.A lényeg hogy a cicuskák már jól vannak ha ti hullák is vagytok minden téren. El is hiszem hogy egy jó kis hüs helyet kivánnál magadnak.amit szibvől kivánok hogy teljesüljön is. valahogy.Valóban nem is gondolná az ember hogy mennyi minden adódik velük főleg hogy mi csak a tünemények képét és videóját látjuk.Csak kitartást tudok nektek kivánni ,mert még ötletem sincs hogy hogy tudjátok megoldani a szunyoginváziót és a hüvösebb helyet.mert valóban a bundásoknak most nem jön jól ez a meleg.Azért próbáljatok meg pihenni is, mi várunk türelmesen tudjuk ugy sem maradunk le semmiről mert késöbb mindent megtudunk.Köszönjük nektek a tájékoztatást és kitartás vigyázzatok magatokra és egymásra is.
Annyit szeretnék hozzá fűzni, hogy ezek a macskák álom szépek, megérnek minden gondoskodást. Próbáljatok egy kicsit hűsölni, öröm lehet mellettük/velük/ az élet. Kérnénk
még nagyon nagyon sok képet, mert én sajnos csak így részesülök ezeknek a páratlan szépségek közelségébe.